A társadalom védelmében című kiáltványt orosz aktivisták és értelmiségiek csoportja írta a jelenlegi oroszországi politikai helyzet kapcsán, valamint arról, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az megváltozzon. A kiáltvány eredetileg oroszul, a Colta.ru-n jelent meg.

Fotó: „Nem vagyunk némák” / ntv.ru

A Szovjetunió bukása és a Szovjet Kommunista Párt ezt követő feloszlatása óta az oroszországi baloldal örökös ellenzéki helyzetbe kényszerült. Ezt a pozícióját (legalábbis parlamenti, intézményes kereteken belül) meglehetősen eredménytelenül, és az orosz állampolgárok körében nem nagy népszerűségnek örvendve próbálta meg kihasználni. Mindenfajta baloldali párt vagy kezdeményezés népszerűségén sokat rontott a társadalomban máig élő, és a kormányzati média által erősen propagált kép, miszerint a baloldaliak mind a Szovjetuniót szeretnék visszaállítani, és támogatóik nyugdíjas, hőbörgő „komcsik”. Ennek ellenére az elmúlt években egyre erősebb népszerűségnek örvendenek a radikális baloldali elvek a fiatalabbak körében, bár ennek a folyamatnak intézményesült lenyomata a mai napig nincsen. A Dumában jelenleg az Orosz Kommunista Párt, vagyis a szovjet pártállam utódpártja az egyetlen „baloldali” erő, az igazságosabb társadalomban hívő választók körében a párt ismert okokból nem örvend népszerűségnek.

A parlamenti képviselet hiánya azonban közel sem jelenti azt, hogy Oroszországban a baloldal tétlen, netán nem létező mozgalom lenne. A rendszeren kívüli ellenzéknek nevezett mozgalom (amely gyűjtőfogalom magába foglalja nemcsak a baloldali ellenzéket, hanem a liberális és a nacionalista hangokat is) a 2011-es választások után lendült igazán akcióba, amikor Putyin pártjának elsöprő győzelme sokakban keltette egy elcsalt választás benyomását. Ennek hatására 2011 decemberében több tízezer ember vonult utcára Moszkvában, a kilencvenes évek óta eddigi legnagyobb tüntetés keretében.

A tiltakozások 2012-ben is folytatódtak, melyek közül a legnagyobb port kavaró eset kétségtelenül a Bolotnaja téri tüntetés néven elhíresült májusi megmozdulás volt, melynek során a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, és több ellenzéki politikust és vezető személyiséget letartóztattak. A letartóztatottak közt volt Alekszej Navalnij (a Haladás Párt vezetője), Szergej Udalcov (radikális baloldali aktivista és a Balfront mozgalom koordinátora) és Borisz Nyemcov (akkor a Jabloko párt képviselője és a liberáldemokrata Szolidaritás mozgalom tagja). Az ekkor letartóztatott tüntetőkkel szembeni bánásmódot sokan kritizálták Oroszországon belül és kívül is, az Emberi Jogok Európai Bírósága jogellenesnek nevezte az ellenük hozott ítéleteket, és az Amnesty International lelkiismereti foglyoknak nevezte a börtönre ítélt résztvevőket. Az elítéltek többsége a nemzetközi nyomás hatására 2013-ban amnesztiát kapott, ám voltak, akik ennél rosszabbul jártak, például Udalcovot 2014-ben ítélték további 4,5 év börtönre az ügy kapcsán.

A 2011-es választások utáni mozgalmi lendület mára a múlté: Udalcov börtönben, Navalnij hol házi őrizetben, hol börtönben, Nyemcovot pedig 2015-ben gyilkolták meg máig tisztázatlan körülmények között. Egyéb korábbi ellenzéki szereplők közül pedig sokan külföldön tartózkodnak, például Garri Kaszparov is. Az orosz baloldalnak jelenleg nincsen sem olyan, jól látható és ismert vezető egyénisége, sem olyan mozgalma, ami képes volna komoly erővé szervezni a balodali embereket. De nemcsak ezzel és a hatalom elnyomásával küzdenek a baloldaliak, hanem a sajátos szovjet szocialista hagyomány feldolgozásával és vállalható elemeinek beépítésével a jelenkorral kompatibilis, vagy nyugati baloldali elképzelésekbe. Gondoljunk itt jobb esetben a leninista, rosszabb esetben pedig az egyre jobban előretörő sztálinista hagyományra.

Mindezen problémákra, és a Putyin-rendszerben bebetonozódott igazságtalanságokra reagálva baloldali aktivisták csoportja megfogalmazta „A társadalom védelmében” kiáltványt, azt remélve, hogy a kiáltvány első gesztusa lehet  egy igazságosabb és szebb Oroszországért küzdő mozgalomnak.

– A ford.

A társadalom védelmében kiáltvány az első lépés afelé, hogy egyesítse a szociális és demokratikus törekvések programjainak körét. Egyesüljetek!

Az uralkodó elit teljes mértékben kihasználja társadalmunk apátiáját és szétforgácsolódását. Az állami média lojalista propagandával van tele, amely minden tüntetést külföldi ellenségek manipulációjaként tüntet fel, ellenzékét pedig jobboldali liberálisok uralják: a szabad piac és a privatizáció védelmezői. Az az álláspont, miszerint a baloldalt össze lehetne kapcsolni demokratikus törekvésekkel, szinte meg se jelenik. Úgy gondoljuk, hogy a szegénység, a barbárság és a társadalom széthullásának egyetlen alternatívája az összefogás a közös politikai állásfoglalás és a kollektív cselekvés kidolgozásáért.

Ma Oroszországban mindenki a válságról beszél. De annak kiváltó okai sokkal mélyebbre nyúlnak, mint a kormány külpolitikája, a korrupció, vagy a nyugat nyomása. Kiváltó okait az 1990-es években bevezetett posztszovjet kapitalista modell kimerítésében kell keresni. Ez az az alap, amire a jelenlegi rendszer felépült. Ebben a modellben a szovjet tulajdon privatizációja elválaszthatatlanul összefonódott a politikai hatalom privatizációjával. A gazdasági erőszak elkerülhetetlen következménye volt az elnöki hatalom 1993-ban megindult autoriter fordulatának. A Putyin-rendszer, amelyet az országos deindusztrializáció és a természetes erőforrásoknak az elit érdekeit kiszolgáló vad kizsákmányolása jellemez, egyszerűen a jelcini állam természetes utóda. A helyzet iróniája, hogy Oroszország, természetes erőforrásainak hatalmas tartalékaival, teljes mértékben képes nyersanyagainak exportjával elegendő mértékű bevételt generálni ahhoz, hogy a közösség gazdasági és szociális jólétét megerősítse. Ehelyett az orosz kormány egy ahhoz hasonló belső megszorításon alapuló politikát vezetett be, mint amilyet az EU Görögországra erőltetett.

A politikai, intellektuális és társadalmi leépülés lényegévé vált ennek a rendszernek. Ennek nemcsak a társadalom szétforgácsolódása a következménye, hanem az elnyomással szembeni tehetetlenség, a vallásos homály és, ami a leglényegesebb, a szociális jogok elleni folyamatos támadás.

A 2000-es évek elején a hatalom a „de-politizálás” mellett döntött, a stabilitást nevezve ki fő célnak. Az ukrán konfliktus és az orosz vezetőség aktív bűnrészessége benne lehetővé tették az új patrióta konszenzus látszatának felépítését. De ez egy hazug és fenntarthatatlan ideológiára alapszik, és a nép kihirdetett egysége hamis. A hivatalos propaganda az állandó elterelés stratégiáját folytatja, miközben a külpolitikai fejlemények a társadalom-ellenes politikákra és az alapvető polgári jogok háttérbe szorítására szolgáltatnak indokot.

A kormány „válságellenes” terve gyakorlatilag ugyanaz, mint a Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban a késői 2000-es években bevezetett úgynevezett megszorító intézkedések. Ezek az intézkedések az elszegényedés és a munkanélküliség növekedéséhez vezettek ezekben az országokban. A kormány tervei közt szerepel a nagy bankok és cégek pénzügyi támogatása, a közvetlen és közvetett adók növelésén keresztül a társadalomból állandóan kihajtott összegek, a nyugdíj korhatár emelése, a szociális programok megvágása, és a közszféra további privatizációja.

Oroszországban ezek az intézkedések a rubel súlyos elértéktelenedésével társulnak, aminek értékét a kormány mulasztásának köszönhetően nem követik le a bérek és a nyugdíjak, és mindez a nemzeti költségvetés korrupt és sikkasztó kezelését tetézi. De míg az európai elit a gazdasági növekedés nevében sajátítja ki vagyonát a társadalomtól, addig az orosz kormány még ezt a látszatot se tartja fent. Viselkedésében nincsen hosszabbtávú világos elképzelés, csupán a pillanatnak él. A kormány hosszútávú stratégia helyett arra fanyalodott, hogy a költségvetésben támadt lyukakat az oktatásban és az egészségügyben végrehajtott óriási megszorításokból befolyó pénzzel tömje be. A következő programpont a nyugdíjkorhatár emelése.

A kormánynak két rövidtávú célja van: először is, hogy az elit szerencsésebb időkben kialakult profitéhségét kielégítse, emiatt az állam továbbra is kisegíti közpénzből a nagy cégeket és bankokat. Másodszor, próbálja elkerülni a társadalmi katasztrófát a munkanélküliség látható növekedésének kontrollálásán és a helyi hatóságok demagóg számonkérésén keresztül, hogy „kerüljék el a népesség bevételének csökkenését”. Ez a politika csak késlelteti az elkerülhetetlen katasztrófát. Mindeközben pedig az elit elkezdte keresni a bűnbakokat, saját köreit sem kímélve. A jelenlegi rendszer „válságellenesként” való beállítása semmiképpen sem képez az uralkodó osztály szuverenitásával szemben alternatívát; néhány képviselő leváltása, de még az államfő cserélése sem változtat a többség érdekeivel szembeni alapvetően ellenséges irányán.

Az európai országokkal szemben, amelyekben a megszorító intézkedések aktív ellenállást váltottak ki a szakszervezetekből és társadalmi tömegmozgalmakból, Oroszországban az állampolgárok többsége passzív áldozat marad. Mindazonáltal tavaly elkezdtek megjelenni új ellenálló csoportok, akik elkötelezetten állnak ki saját jogaik mellett. Ezeknek az akcióknak a többsége, mint a teherautósok országos tüntetése, a fizetős parkolás ellen szervezett megmozdulások, vagy az orvosok sztrájkja néhány térségben, a hatalom társadalomellenes politikájának legnyilvánvalóbb elemei ellen irányultak, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a tüntetők munkahelyeit és életszínvonalát.

Úgy gondoljuk, hogy Oroszországban csak ezen mozgalmak és szakszervezetek közös küzdelme által jöhet létre egy új polgári nemzet, nem pedig politikai mérnökösködés vagy bármely őrült nacionalista projekt által.

Szintén elfogadhatatlan az ország lakosainak felosztása „civilizált emberekre” és „szocikra”, ez csak növeli a társadalomban a rasszizmust. Az 1991-es és 1993-as választóvonalak újraélesztése a kormány kezére játszik, és csakis további konfliktusokat okozhat. Ehelyett egy társadalmi egyetértésen alapuló programra van szükség, amely közös szociális és demokratikus célokra épül. A többség gazdasági érdeke forog itt kockán, amely elválaszthatatlan a politikai és polgári szabadságtól. Mindazok szövetségét ajánljuk, akik hasonló módon látják a helyzetet, és akik meg vannak győződve a következő alapvető lépések szükségességéről:

• A megszorító intézkedések leállítása. Követeljük a szociális kiadások megvágásának leállítását, egyes adónemek növelését és új formáinak bevezetését. A nagyvállalatok és vezető tisztségviselők jövedelmének megvágásából finanszírozandó szociális programok hatékony működésének biztosítását követeljük.
• A fizetések, nyugdíjak, ösztöndíjak és juttatások a jelenlegi inflációs ráta szerinti éves indexálása egy jogszabályban meghatározott, egységes eljáráson keresztül, ami mind a kereskedelmi, mind a nonprofit szervezetekre érvényes.
• Egy progresszív és többlépcsős jövedelemadó-skála bevezetése, amely a lakosság legmagasabb jövedelemmel rendelkező 10 százalékát sújtja leginkább. Tisztességes munkanélküli segélyek bevezetése, a létminimum számítási módszerének felülvizsgálata, és a minimálbér ennek megfelelő emelése. A minimális órabért meghatározó törvény bevezetése. A kisvállalkozások részére adókedvezmények és megfizethető hitelek elérhetővé tétele. A megadóztatható luxustermékek listájának bővítése.
• Azon hitelek hároméves befagyasztása, amelyek meghaladják az adós jövedelmének 10 százalékát. A behajtó cégek betiltása – bármely bírság behajtását csak állami szervek rendelhessék el, bírói végzés alapján. A mikrofinanszírozást végző szervezetek által nyújtható hitelek mértékének korlátozása.
• Az alapvető iparágak államosítása. Az állam által birtokolt nagyvállalatokat egy demokratikus tervezési rendszer alapján kell irányítani, amely az egész társadalom érdekét szolgálja.
• Az összes szociális szempontból fontos terület privatizációjára moratóriumot kell bevezetni, így az egészségügyben, az oktatásban és a kultúrában. Az úgynevezett új bérezési rendszer beszüntetése, amely lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató manipulálja munkavállalói bérét. A közszféra szerveinek dolgozói kapják meg bruttó fizetésüknek legalább a 80 százalékát.
• A munkajogi törvény reformja: a szakszervezetek alapításához és sztrájkok szervezéséhez való jog biztosítása. Az úgynevezett kereskedelmi titkok korlátozása, a szakszervezetek képviselőinek a vállalkozás könyveléséhez való hozzáférésének biztosítása. A vállalkozás működése feletti ellenőrzés lehetőségének biztosítása a szakszervezetek számára. Minden, az Orosz Köztársaság területén dolgozó munkavállaló munkajogainak biztosítása, nemzetiségtől függetlenül.
• A rendőrség és a bürokrácia ésszerűsítése. A kormányzati költekezés visszaszorítása a vezetői szinten, a hétköznapi munkások érdekében. A büntetőjogi felelősség bevezetése a kormányzati tisztviselők illegális meggazdagodásával kapcsolatban .
• A katonai és rendvédelmi szervekre költött összeg csökkentése az oktatás, az egészségügy és a kultúra javára.
• Az ingyenes óvodához, általános iskolához, középiskolához és a felsőoktatáshoz való egyetemes jog biztosítása.
• Az ingyenes és minőségi orvosi ellátáshoz és alapvető gyógyszerekhez való egyetemes jog biztosítása kortól, társadalmi státusztól és egyéb tényezőktől függetlenül.
• A tartózkodási hely szerinti minimum megélhetési költségeket meghaladó, és az utolsó fizetés legalább 50 százalékát kitevő nyugellátáshoz való egyetemes jog biztosítása.
• A tudomány, a művészet és a kultúra állami támogatása, az ezekhez való minél szélesebb hozzáférés biztosítása a társadalom számára, cenzúra és egyéb korlátozások nélkül.
• Szigorúbb környezetvédelmi szabályok, beleértve a káros anyagok koncentrációjának maximális értékének feltétlen betartatását. A zöld technológiák, az energiahatékonyság, és a környezetbarát építkezési technológiák fejlesztésére elkülönített összegek eltulajdonításáért szigorúbb büntetések szabása. Moratórium bevezetése a teljes újratelepítés nélküli erdőírtásokra.
• Nyilvánosság a külpolitikában. A „titkos diplomácia” és az orosz hadsereg más államok területén való alkotmányellenes, „hibrid” jelenlétének megszüntetése. Minden, az orosz hadseregben elhunyt katona hivatalos elismerése.

• Az állam szekuláris jellegének biztosítása. Minden olyan diszkriminatív törvény eltörlése, amely az „erkölcsre” vagy a „hagyományos értékekre” alapszik, amelyről nem a társadalom, hanem valamely vallás képviselői döntöttek. A „hagyományos hitvallások” fogalmának eltörlése a törvénykezésből. Az iskolai oktatás teljesen világi jellegének visszaállítása.
• Szabad választások biztosítása a  kormányzat minden szintjén, bármely olyan pártra, amely nem szít etnikai vagy vallási gyűlöletet. Bejelentési eljárás bevezetése a pártok regisztrációjakor. A népszavazásra bocsájtható témák listájának bővítése, és az eljárás egyszerűsítése.
• A hatalom decentralizációja, a helyi önkormányzatok költségvetési szabadságának kibővítése és a társadalom ellenőrző mechanizmusainak létrehozása a földek használata fölött. Az állami bevételek fokozatos újraelosztása a regionális és helyi szinteken.
• Az igazságügy felszabadítása  a végrehajtó hatalom gyakorlati irányítása alól. A jogalkotás összhangba hozása az Alkotmánnyal. A hatodik Duma (2011-2016) által bevezetett elnyomó törvények eltörlése.
• A véleménynyilvánítás szabadságához való jog teljeskörű biztosítása. Bármely médiára, vagy bármely médiafelületen az újságírók szólásszabadságára gyakorolt kormányzati nyomás megszüntetése, az alapító személyétől vagy a tulajdonlás bármely szervezeti vagy jogi struktúrájától függetlenül.
• A gyülekezési szabadsághoz való jog biztosítása.
• Az elnöki hatalom korlátozása és a valós hatalom átadása a parlamentnek, valamint a képviselőtestületek minden szinten történő megerősítése. Egy parlamenti többségen alapuló, a parlamentnek felelős kormány kialakítása.

Kiáltványunk szabadon aláírható. Meggyőződésünk, hogy csak a közvélemény tud saját védelmében felszólalni, és reméljük, hogy ez a dokumentum az első lépés a további párbeszéd kialakításában és a cselekvés új formáinak kutatásában.

Fordította: Pósfai Orsi

Támogass havi 2000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 264 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!