Már-már bájosan bumfordinak is nevezhetnénk azt a kommunikációs hibát, amivel a Városliget Zrt. megpróbálta a mai napon elsimítani a Ligetvédők, illetve a budapesti lakosok felháborodását. Bájosan bumfordi, vagy inkább végtelenül ostoba elképzelés volt, hogy az internet korában sikerülhet egy teljesen nyilvánvaló kamuval kifogni a szelet a vitorlákból. A félreértések elkerülése végett: nem, nem megoldás az, ha a fákat csak úgy, sitty-sutty átültetik egyik helyről a másikra.

Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Nem egészen fél óra kell ma ahhoz, hogy az ember elméletben kiművelje magát a fatranszplantáció lehetséges buktatóiból.

 Szóval akkor ma reggel arra ébredtünk, hogy a Lokál nevű nagyonkormányközeli lapban Sághi Attila, a Városliget Zrt. műszaki igazgatója azt nyilatkozta: „A tiltakozások hatására viszont az a döntés született, hogy mostantól egyetlen egészséges fát sem vágunk ki az építkezés miatt, hanem a problémás helyen álló fák mindegyikét átültetjük a Ligeten belül.” Kicsit még fokozta is az engedékenységet azzal, hogy közölte: „Emögött nincs szakmai érv, sokkal többe kerül és sokkal több idő is, de ha erre van igény, mi ennek hajlandóak vagyunk megfelelni.”

Jól hangzik, nem igaz? Győz az igazság, szakmai érvek nélkül, és mindenki boldog.

Csak a fák nem…

Koros fákat átültetni ugyanis nem egyszerű mulatság. Régóta kísérleteznek a szakemberek azzal, hogy hogyan lehet egy fát áttelepíteni máshová. Volt ennek egy nagy felfutása a II. világháború után, az 1950-es években kezdődött városfejleszési időszakban. A 70-es évekre már szinte üzemszerűen ment a dolog, ekkoriban csaknem 2000 fát telepítettek át új helyre, az akkori óriásberuházások idején több ízben kellett megoldani akár egész fasorok átköltöztetését. És bármennyire is különösen hangzik, akkoriban ez viszonylag jól is működött.

Ám az akkori tapasztalatok alapján álljon itt két példa, mindkettő a Városligetből:

• épp ebben az időszakban került sor egy 40 éves örökzöld tölgy átültetésére, amelyet a Szabolcs utcai kórház kertjéből ültettek át a Ligetbe, a Washington szobortól nem messze. A FŐKERT kifejezetten gondosan, mintegy három évnyi előkészítés után végezte el az áttelepítést. Ám hiába tettek meg még ezután is mindent azért, hogy a tölgy boldog öregkort érjen meg, két évvel később elpusztult (tölgyeknél amúgy nem ritka, hogy akár a többszázadik születésnapjukat is megünnepelhetik, vagyis a kísérlet még a nagyfokú odafigyelés ellenére sem volt kifejezetten sikeresnek tekinthető…). Annyit az esetből érdemes megjegyezni: ha a fákat most valóban áttelepítik máshová, akkor sem biztos, hogy azonnal kiderül, mennyit ártottak nekik ezzel a költöztetéssel. Fontos tudni továbbá, hogy egy-egy ilyen fa átültetéséhez valóban több évnyi előkészület szükséges, már csak azért is, hogy magát a fát, annak lombkoronáját, gyökérzetét felkészítsék a traumára.
• 1970-ben, a Milleniumi Földalatti Vasút (vagyis a Kisföldalatti) vonalának a Mexikói útig történő meghosszabbítása bolygatta meg a Ligetet. Az az építkezés a maihoz nagyon hasonló módon zajlott. A gyors munkálatok miatt 32 darab koros fát kellett igen sürgősen máshová helyezni, a városvezetés ugyanis tisztában volt vele, hogy ilyen sok (!) fát nem lehet büntetlenül kivágni. Mivel rohamtempóban kellett cselekedni, nem volt idő olyan előkészítési munkálatokra, mint a 40 éves tölgy esetében: végül a 32 fából csupán 8 pusztult el (vagyis a negyedük), igaz, főként a nagyméretű hársfák nem bírták a költözést, a juharok és a japán akácfák azóta is boldogan élnek. Amit a Kisföldalatti építésekor átültetett fák ügyéből tanulni lehet, az az: nem érdemes meggondolatlanul, hirtelen nekilátni a költöztetésnek.

De vannak még más tanulságok is, amelyeket csupán a vonatkozó szakirodalom áttanulmányozásával egy laikus is beláthat.

Nyár van. A fák számára ez nem egy izgalmas időszak, ilyenkor vegetálnak. Átültetni őket ősszel, még a fagy beállta előtt a legpraktikusabb, ilyenkor a legnagyobb az esély arra, hogy túlélik a traumát. Kivárja ezt vajon a Városliget Zrt., vagy ész nélkül nekilátnak az átköltöztetésnek? Ez egyelőre nem derült ki, de amilyen ütemben nyomják a projektet, szinte kizártnak tűnik.

Az sem mindegy, hogy milyen fákról beszélünk. Természetes, hogy a technológia fejlődésével egyre idősebb fákat is lehet már költöztetni. Vagyis a kertészetek, amelyek ezzel foglalkoznak, nagyjából azt állítják, hogy 25-35 éves fákat már nagy biztonsággal tudnak transzplantálni, de akár 40 éves darabokat is át tudnak ültetni, 90 százalékos eredményességgel. Nos, a Városliget fái nem pont ebbe a kategóriába esnek: jellemzően 40 és 80 év közötti példányok, de vannak még öregebbek is. Vagyis a túlélési esélyeik nagyon csekélyek.

Talán érdemes ezen is elgondolkodni: mint minden közparkot, a Városligetet is szakavatott kezek hozták létre. Egészen pontosan Heinrich Christian Nebbien tájépítész mintegy 3 évnyi aprólékos munkával tervezte meg, hogyan is nézzen ki akkoriban a Liget. Azóta (mármint az 1820-as évek óta) természetesen fák jöttek és mentek a Városliget életében – de afelől ne legyenek kétségeink, hogy egységes egészként kezelve ez a máig népkertként funkcionáló terület kulturális örökségünk része. Kivenni belőle fákat, amelyek erre a területre lettek megálmodva, és áthelyezni őket egy másik helyre éppolyan lélektelen dolog, mintha csak azt mondanánk: nem baj, hogy egy kortárs festmény bekeveredik a rokokó terembe, attól még a múzeumban marad.

A párhuzam adott: Nebbien a kertészeket művészeknek tekintette, akik nem véletlenszerűen raknak bokrot ide, fát oda, hanem esztétikai gyönyörködtetésünk céljából komponálják meg a minket körülvevő teret. Ez az, amit elveszíthetünk, még akkor is, ha úgy tűnik, csak néhány fa odébbrakásáról van szó…

Mint mindig: a méret is lényeges. Egy hercig faültető gép, ami meg tudja oldani a problémát, jellemzően 38 centiméteres törzset bír befogni. A Liget fái átlagosan ennél jóval vastagabbak, 42 centis átmérővel lehet számolni – így azonban nehéz elképzelni, hogy hogyan valósulhat meg az átültetés.

És akkor abba már talán ne is menjünk bele, hogy az a 150-200 fa, amelynek így új helyet kellene találni, hova fog költözni: ehhez hatástanulmányok kellenek, amelyek feltérképezik, hogy hol a legnagyobb az esélyük a túlélésre, hol élhetik le a hátralévő életüket úgy, hogy ne akadályozzanak senkit és semmit, be tudnak-e illeszkedni az új fauna és flóra kereteibe a legkényelmesebben. Azt viszont ugyebár már Sághi úr is megmondta: „szakmai érv” az átültetések mögött nincs, azt csak és kizárólag a tiltakozók lenyugtatása miatt dobták be a köztudatba.

Azt pedig talán meg sem érdemes említeni, hogy egy ilyen, akár 200 fát is érintő áttelepítés több száz millió forintba kerül.

Vagyis igazán nem nehéz belátni, hogy azon kívül, hogy jól hangzik ez az ötlet (már akinek!), igazából szinte borítékolható bukás lesz belőle, egy költséges, időigényes és emellett káros folyamat, amelynek szenvedő alanya az a körülbelül 200 fa lesz, amelyek útban vannak.

Más szemszögből viszont nagyon is ügyes megoldás ez: a kommunikációs bravúr lényege, hogy előre nem lehet megmondani, hogy van-e bármi esélyük ezeknek a fáknak arra, hogy valahol nyugtot leljenek. Ha sikerül is őket (vagy legalábbis az egészséges példányokat) átvitetni valahová, akkor sem garantálja semmi, hogy néhány év múlva nem pusztulnak majd el. De addigra ki emlékszik majd rájuk?

Más értelmet nehéz benne találni, mint az arra való igényt, hogy a Ligetben kialakult patthelyzetet feloldják egy üres ígérettel.

Óriási gond továbbá, amire Tömöri Balázs, a Greenpeace munkatársa hívta fel a figyelmünket: a Liget-projekt alapkoncepciója ettől a bejelentéstől nem változik. A Zrt nyilatkozatából látszik, hogy az alapkérdésről, miszerint a Városligetet úgy kéne-e megújítani, hogy épületek is épülnek a Ligetbe, vagy kizárólag a zöldterületek fejlesztésére kéne-e koncentrálni, megőrizve a Liget közpark funkcióját, továbbra sincs szó. Ez pedig a legfontosabb kérdés. Ezt bizonyítja a legfrissebb Medián közvélemény-kutatás is, melyből kiderül, hogy a budapestiek 86%-a nem a Városligetbe szeretné megépíttetni az új múzeumnegyedet, de számos szakmai szervezet is hasonló véleményen van. A Városliget felújításának az egész koncepciójáról kéne tehát végre szakmai és társadalmi egyeztetésbe kezdenie a Városliget Zrt-nek, de jól látható: a társadalmi igények még mindig nem játszanak fontos szerepet a projekt kivitelezőinek szemében.

Lehet a közvélemény Lokál magazint olvasó szeletének azt üzenni, hogy immár semmilyen gátja nincs a Liget átépítésének, meghajolnak a társadalom akarata előtt és megvédik a fákat, ez egyszerűen nem igaz. Nincs olyan szakértői vélemény, ami alátámasztaná a Városliget Zrt. állításait. Nincsenek meg az előfeltételei annak, hogy felelősségteljesen át lehessen ültetni ezeket a fákat. Nem tudjuk, hogy mi lesz a további sorsuk. Kevesebb lesz a zöldterület, a helyükre pedig új épületeket húznak fel. Ez az, ami ellen tiltakoznak az emberek: egy januári Ipsos-kutatás szerint a budapestiek háromnegyede csak abban az esetben támogatja a Városliget megújulását, ha ettől nem lesz kevesebb zöld a területen. Ebben a kérdésben nem történt most előrelépés, továbbra sem hallotta és értette tehát meg a projekt vezetősége, hogy mit is akarnak azok, akik tiltakoznak. Az viszont elképesztően cinikus hárítás, hogy a mostani átültetéses javaslattal akarják elcsitítani a tiltakozók hangját: kínálnak egy rossz megoldást, de azt is közlik, ezzel hajolnak meg a társadalmi akarat előtt.

De most őszintén: ezt meg ki kérte tőlük?