A Brit Média nevű cég (nevében a „brit” nem azt jelenti – angolul – , hogy „British”, hanem azt – héberül – , hogy „brit”, azaz „szövetség”), amely a Köves Slomó rabbi által vezetett, a lubavicsi hászid hagyományokat ápoló EMIH vállalkozása, bevásárolta magát a Klubrádió és a 168 Óra tulajdonosai közé. Most pedig tárgyalásokat folytat arról, hogy megvásárolja a Népszavát és a Vasárnapi Híreket (talán más befektetőkkel együtt).
Az ATV tulajdonosa pedig a Hit Gyülekezetének a médiacége.
Tehát a balközép, szociálliberális irányzatú – részben igen befolyásos – médiák jelentős részének tulajdonosa két konzervatív egyház lesz (nem annyira kelet-európai, mint amennyire észak-amerikai értelemben konzervatív). A Hit Gyülekezetéről azt írta az egyik publicistája, hogy várhatóan – az elkötelezett, aktív hívők számát tekintve – nemsokára a legnagyobb egyház lehet Magyarországon.
Tegyük hozzá, hogy a legfontosabb (egyben többnyire „balliberális” szellemű) kulturális folyóiratokat – az állami támogatás megvonásával – de facto megszüntették hazánkban. Ehhöz járul az egyetemek és akadémiai kutatóintézetek jobboldali „átállítása”, az egyik legfontosabb írószervezet, a JAK kinyírása… A lista szinte végtelen…
Az nem baj, hogy egyházi szervezetek rádiókat, lapokat, tévéállomásokat működtetnek: miért ne tennék? A történelmi egyházaknak is vannak orgánumaik, némelyik – például a Magyar Katolikus Rádió – nem is rossz.
De azért elég sajátos, hogy a világi fölfogású, a szekularizációt rokonszenvvel néző mérsékelt balközép egyre inkább csak (bár nem kizárólag) egyházi tulajdonú helyeken fejtheti ki a véleményét: még akkor is, ha a tulajdonos – remélhetőleg – nem nagyon szól bele a szerkesztésbe, stílusba, politikai irányba, műsorszerkesztésbe, és így tovább. Az is fura, hogy a több-kevesebb joggal baloldali hírben álló, nagy hagyományú Népszava a szintúgy konzervatív beállítottságú Simicska Lajosnak köszönhette a túlélését – amint mindenki tudta eddig is, de ezt újabban Simicska egyik bizalmasa (a jobboldali Csintalan Sándor, aki azelőtt az MSZP alelnöke is volt…) nyíltan megmondta az újságban.
Köves Slomó rabbi pont a Heti Válaszban – ugyanabban a számban, amelyben az egyik legnagyszerűbb magyar értelmiségi, Kocsis Zoltán zongoraművész és karmester áldoz a szalonzsidózással kombinált konteó leküzdhetetlen szenvedélyének – fejti föl helyeslően a „mérvadó” zsidó körök jobbra tolódásának (tárgyilag helytálló) történetét. De ő – rossz magyar szokás szerint – csak Észak-Amerikára koncentrál, bár ez a trend még élesebb fordulatot hozott az utóbbi évtizedekben a párizsi és londoni zsidó értelmiség körében. Miután az amerikai „keresztyén cionizmus” az ottani Republikánus Párt jobbszárnyán helyezkedik el, a nyugat-európai szélsőjobboldal is Izrael-barát kanyart hajtott végre (párhuzamosan az iszlámellenesség éleződésével); mind a franciaországi Nemzeti Frontnak, mind – legalábbis a bécsi Profil szerint – az ausztriai posztfasiszta FPÖ-nek vannak zsidó támogatói, szavazói. Mindeközben a június 7-ei, keddi Magyar Nemzet számol be róla, hogy a magyar, hm, nemzeti kormány igazságügyi minisztere, dr. Trócsányi László az izraeli Ajelet Saked miniszter társaságában küzd a gyűlöletbeszéddel. Ajelet Saked ebben szakértő, mert ő a gyűlöletbeszéd – jelesül az arabellenes rasszizmus és represszió – egyik legmagasabb rangú művelője világszerte, s emiatt Izraelben is széles körű utálatnak örvend (teljes joggal). Mellesleg: az izraeli Novák Előd, azaz Avigdor Liberman szélsőjobboldali uszító ma a Netanjahu-kormány honvédelmi minisztere, ám míg a magyarországi Novák Előd ma mindössze lemondatott országgyűlési képviselő, befolyását vesztett magánember, addig izraeli eszmetársa a világ egyik legütőképesebb (nukleáris fegyverekkel is rendelkező) hadseregének, flottájának, légierejének, biztonsági szolgálatának az irányítója. Erről a kormányról szólva használta Ehud Barak nyugállományú tábornok, volt miniszterelnök az F szót (bár Isten a tudója, ő se holmi TASZ-os jogvédő, hogy finoman fejezzük ki magunkat).
Ennyit a Brit Média kontextusáról.
Az origo.hu és a VS.hu tanulságos története arra figyelmeztet, hogy különös dolgok mennek végbe az elektronikus sajtópiacon is, hogy a TV2 és a Lokál c. ingyenes napilap nem kevésbé tanulságos történetéről (és egyebekről) most ne szóljunk.
Ez a helyzet.
Aztán senki ne mondja, hogy nem tudta.
(Utóirat. – Írásom lezárása után értesültem két fontos cikkről ebben az ügyben, az egyiket az Amerikai Népszava közölte: https://nepszava.us/blogs/news/103907718-bartus-laszlo-zsido-szekta-kezen-a-liberalis-media, a másikat a Heti Válasz: http://valasz.hu/itthon/orult-harc-az-origoert-somogyi-zoltan-is-beszall-a-birodalomepitesbe-114558. A két cikk adataiért persze nem állhatok jót, de mindkettőt a tényföltáró újságírók és az érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlom. Amennyiben ezek a tények csakugyan tények, akkor a helyzet még annál is érdekesebb, mint amilyennek korábban látni véltem.)
