Hét évente egyszer ér össze a májusi ünnepkör két pontja a magyar valóság sötét apokalipszisében, amikor május elseje vasárnapra esik, május első vasárnapjára, anyák napjára. Azért sötét és apokaliptikus tér, mert nem beszélünk máskor arról a kiszolgáltatottságról, amit a magyar társadalomban a gyereküket egyedül nevelő, dolgozó anyáknak meg kell élniük. Vagyis beszélünk néhanapján, de konkrét cselekvés sosem jön.
(Fotó: Bielik István / Origo)
Pár hete az LMP nyújtott be egy módosító-javaslatot arról, hogy az egyedülálló szülővel rendelkező családokat jobban segítse meg a magyar állam, az egyik pont az volt, hogy kaphassanak előnyt a bölcsődei és óvodai helyeknél, de a Fidesz azzal az elképesztő indokkal söpörte ezt le, hogy emiatt majd papíron elválnak a szülők, hogy visszaéljenek a lehetőséggel.
Pedig ma Magyarországon az egyszülős családok számára halmozott veszélyt jelent a szegénység, és ez nem véletlen.
Ma Magyarországon (és szerte a világon) azokat a gondoskodó munkaköröket becsüli meg legkevésbé a társadalom és a kormányzat, amelyekben többségében nők dolgoznak, és amelyek nélkül összeomlana a közösség, az ország, a társadalom.
Mi történne iskolai és kórházi kisegítő személyzet nélkül? Ápolók nélkül, tanárok nélkül? Bölcsődei dolgozók nélkül? Szociális munkások nélkül? Ki segítené az időseket, a gyerekeket, a betegeket, a rászorulókat, a rokkantakat? Azokat, akik bajba jutnak?
Pedig pont ezekben a munkakörökben a legalacsonyabb a fizetés. A szociális ágazatban, az ápolónőknek, a kisegítő személyzetnek, a diploma nélküli bölcsődei dolgozóknak nettó 100 ezer alatt van az átlagfizetése. És köztük vannak azok az anyák, akik nem esznek, hogy a gyerek ehessen, akik nem vesznek maguknak új ruhát, hogy a gyereknek vehessenek, akik késnek a villany befizetésével, a gázzal, egy-egy hónapot lehagyva, hogy meglegyen a pénz az iskolakezdésre.
És ott vannak azok a nők, anyák, akik még ennyire sem szerencsések, akik közmunkát vagy a munkaerőpiac legrosszabb munkáit kénytelenek bevállalni, hogy legyen lakhatásuk, kenyerük és legalább valamennyi pénzük az iskolakezdésre. Ha pedig elveszítik a jövedelmüket vagy összegyűlik a tartozás, akkor az állam nem segít nekik, hanem elveszi a gyereküket.
Ott van Andrea, aki súlyos betegsége mellett nevelte két gyerekét, egyedüli keresőként, tescós árufeltöltőként. Andrea az RTL Klub kameráinak elmondta, hogy igen, volt olyan, amikor nem evett egy napig, hogy a gyerek tudjon enni, és amikor összegyűlt a tartozás, utcára rakta őket a nyolcadik kerületi önkormányzat. És a szállóról ment be már hétvégén a kemoterápiára. Az ő sorsa jobbra fordult, mert ti összedobtatok annyi pénzt, hogy egy szűkös albérletbe tudtak költözni.
De ott van az ápolónő, aki szégyellte magát, mert két műszak mellett nem tudott a gyerekével eleget foglalkozni, csak annyit összekaparni, hogy a füzetekkel ne legyen gond, és hogy mindenét rá tudja fordítani a gyerekre. Ő elmondta nekünk a tavalyi egészségügyi tüntetésen, hogy nem az számít, mi lesz vele, hanem csak annyi, hogy a gyereke kapjon meg mindent, ha belerokkan akkor is.
Az ő sorsuk nem egyedi eset, hanem maga a rendszer. Ma Magyarországon több tízezer család, dolgozó és nem dolgozó szülők nevelik egyedül a gyereküket, kiszolgáltatva a hóvégi számláknak.
Reméljük, nekik ma boldog az anyák napja, mert a gyerekeik szeretik őket, és meglepik őket valami apró figyelmességgel, egy rajzzal vagy csak szeretettel. De miattuk és értük fekete ma a dolgozó anyák napja.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 228 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
