Tegnap körülbelül 400 ember fulladt meg a Földközi-tengeren. 400 ember, aki szeretett volna eljutni Európába, mert szeretett volna nem éhendögleni, nem félelemben élni, szeretett volna emberi életet élni. Aki szeretett valakit, valakiket. 400 ember, akinek van anyja és apja, családja, gyerekei. 400 ember: nők, férfiak és gyerekek.
Ez a cikk egyetlen egy dologról szól, hogy ők emberek, és ha nem siratjuk meg az ő halálukat, gondoljunk bármit is a céljaikról, gondoljunk bármit is a menekültválságról, akkor mindenfajta etika alapján gonoszak vagyunk. Akkor mi veszítjük el az emberségünket.
Márpedig az ő halálukról szóló cikkek alatt százszámra olvashatók a kommentek, amelyek megfosztják emberi mivoltuktól ezeket az embereket, amelyek féregnek állítják be őket, örvendeznek a halálukon, vagy érdektelenséget mutatnak.
A képeken teljesen átlagos emberek, teljes átlagos random posztjai alá raktam be, a menekültek halálán gúnyolódó, vagy a menekültek halálát kívánó kommentjeit.
Ami a legfontosabb és legdurvább, hogy azok az emberek, akik ezt teszik, valójában nem gonoszak. Teljesen normális hétköznapi emberek, akik élik az életüket. Nem vagyok pszichológus, nem tudom, mi az, ami kiváltja belőlük az embertelenséget. Egy dolgot tudok, mi az, ami hagyja nekik, hogy embertelenek legyenek. Ez pedig mi vagyunk.
Az, hogy egy ember hogy viszonyulhat az embertársaihoz a nyilvános térben, csak és kizárólag azon múlik, mi a norma. Ha rászólunk ezekre az emberekre, ha nem hagyjuk, hogy gyalázatosan viselkedjenek, akkor szégyellni fogják, akkor nem lesz norma, hogy ezt megtehetik. Ha hagyjuk, és nem jelzi feléjük senki, hogy ez miért elfogadhatatlan, mit vár el a humanizmus, az emberiesség, a keresztény vagy bármilyen etika, akkor ők egyszerűen azt fogják érezni, hogy ezt szabad.
Normál esetben ezt a munkát elsősorban nem nekünk kéne elvégezni, hanem a társadalom intézményeinek, a politikának, csak sajnos azt látjuk ma Magyarországon, hogy ők nemhogy az emberséget nem védik meg, hanem sok esetben az embertelenséget erősítik.
Pedig itt nem csupán a saját és honfitársaink lelkének megementéséről van szó. Az ilyen embertelenség, dehumanizáció sosem áll meg egy célcsoportnál. Ha engedjük, hogy egyes embertársainkat, emberek egy csoportját kinevezzük ellenségnek, azzal a szolidaritás fonalát bontjuk meg. Akkor sokkal könyebb lesz utána nemet mondani bárki megsegítésére, sokkal könyebb lesz bárkit embertelenné nyilvánítani, és azt mondani, ő nem érdemli meg azokat a jogokat, mint bármelyik embertársunk. Ha pedig ez a folyamat egyszer elindul, csak egy nagy társadalmi katarzis vagy a kataklizma lehet az, ami visszafordítja a társadalmat a szolidaritás, egymás megsegítése, egymás embernek látása, a másikban saját magunk meglátása felé. Nem kéne ezt megvárni.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
