A menekültválság csak ideig-óráig tudta feledtetni azt a helyzetet, amit a netadós tüntetések tettek világossá. Nem igazán zajlik kormányzás Magyarországon abban az értemben, hogy a kormány megoldaná az emberek és a társadalom problémáit. Ehelyett nagyüzemben megy a közpénz kitalicskázása, a kommunikációs bűvészkedés és a jogi okoskodás. De miért teheti meg ezt a kormány és mi is az, amit tettei valójában maguk után vonnak?
(Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet)
Lehet vitatkozni, hogy a kormány jól kezelte-e a menekültválságot azzal a kampánnyal, amelynek lényege, hogy minden morális szabályt felülírva, a társadalom többségével elhitette, ki kell zárnunk az összes menekültet Magyarországról. (Tényleg 1200 háborús menekült kitiltásáról tartunk népszavazást?) Azon viszont nehéz vitatkozni, hogy mi történik ezen a mesterségesen fenntartott cirkuszon kívül Magyarországon.
Nem hat éve rohad szét az állam
Az elmúlt hat évben a GDP egy százalékát vonták ki az oktatásból, stagnál az egészségügyre költött pénz, növekszik a szegénység, óriásira nőt a dolgozói szegénység, több tízezer állami alkalmazott (közművelődési dolgozók, iskolai, bölcsődei, kórházi kisegítő személyzet) lassan tíz éve nem kap béremelést, több százezer pedig a Fidesz-kormányzás kezdete óta vár arra, hogy eljöjjön a beígért jólét.
Persze a helyzet 2010 előtt sem volt rózsás. A közoktatás nem az elmúlt hat évben ment teljesen tönkre, az egészségügy előtte is katasztrofális helyzetben volt, a szegénység növekedése és a szegények elleni állami hadjárat már 2008 környékén beindult, a társadalom alsó ötven százaléka 1990 óta nem tudott lényegében kitörni a helyzetéből.
Csakhogy hat évvel ezelőtt egyetlen ember sem azért szavazott a Fideszre, hogy helyben tartsa az országot, vagy kicsit rosszabb legyen. Hat év kormányzás után nem eredmény az, hogy az egészségügyben nincs javulás, az oktatás rosszabb helyzetben van, nagyobb a szegénység, és a korrupció soha nem látott mértéket és jelleget öltött. És ha még vannak is, akik azt gondolják, hogy a menekültkérdésben sikert ért el az ország, ez még nem oldja meg a problémáinkat.
Mert a problémáink léteznek és az egész országot érintik, és ezek a problémák nem csupán a jelenünkre, hanem a jövőnkre vannak rossz hatással.
Mintha nem lenne kormányzás
Az elmúlt hetekben olyan dolgok történnek sorozatosan, amik tökéletesen mutatják, lényegében nem kormányzás, hanem kommunikáció zajlik, amiben pedig van valamilyen kormányzati cselekvésre szándék, ott nem köszönet, hanem felháborodás lengi be a levegőt.
Az elmúlt hetek oktatási tiltakozására a kormány válasza egy látszattárgyalás, a követelések meg nem hallgatása és lejáratás volt. A kormányzati kerekasztal, amelyben nem odaillő szereplők tömkelege ül, miközben a tiltakozást elindító tanárok meghívást sem kaptak, időpont nélküli félintézkedéseket ígér meg, kivéve amikor igenis konkrét az egyes követelések elutasításában. A szakszervezetekkel való egyeztetésről olyan papír jött ki, amelyben azonnali intézkedés lényegében nincsen, de majd decemberben lehet, hogy megfontolja, hogy csináljon valamit a kormány. Ezek nem valódi engedmények: láthattuk ugyanis az elmúlt években, hogy a kormány csak azt az egyezséget tartja be, amit már törvénybe iktatott, sőt sokszor azt sem. Az pedig mindent elmond, hogy a tiltakozók egyik fő követeléséről, nevesint, hogy a 2010-es 4,85 százalékról 2014-re 3,85-re csökkentett GDP-arányos állami oktatásfinanszírozási kiadásokat vigyék fel 6 százalékra, egy szót sem mond. Pedig a forráskivonások legalább valamilyen mértékű visszafordítása nélkül egyszerűen nem lehet működőképessé tenni a rendszert.
Ellenben szabályos karaktergyilkosság és lejárató kampány indult a tiltakozók ellen, mintha a kormány nem is egyszerű tanárokkal, saját állampolgáraival, akiknek képviseltére felesküdött, hanem háborús ellenfelekkel találkozna. Volt itt minden, Sorosozás, komcsizás, menekültezés. Zuschlag Jánossal próbálják hitelteleníteni az egyik tiltakozó tanárt, a másik bűne pedig az, hogy egyszer beszélt egy SZDSZ-es konferencián. Sőt a Magyar Idők most már elkezdte listázni a tiltakozókat, hadd lám kinek volt valaha köze bármelyik jelenlegi ellenzéki párthoz. Pedig ha azt listázná, kinek nem volt, ötször annyi név lenne a listán, sőt fideszeseket is találna. De a legszebb vád tényleg az, hogy Pilz Olivér, a hullámot elindító miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának vezetője korábban a miskolci vadaspark igazgatója volt. Ebből pedig a kormánypárti média – az egyébként információnk szerint inkább jobboldalinak mondható – tanárról levonta a következtetést: ő is MSZP-s.
Az egészségügyben sem jobb a helyzet. Miközben a kormány óriási pluszforrásokról beszél, a valóság az, hogy a 2009-es 4,9 százalékos GDP-arányos állami költésből, 2014-re 4,7 százalék lett, ami nem tűnik óriási forráskivonásnak, de biztosan azt jelenti, valódi többletforrás nem érkezett az egészségügybe. Mindannyian látjuk a képeket a lerohadó kórházakról, van akinek ezt személyesen is sikerült, sajnos, megtapasztalnia. Közben pedig nem nyilvánosan terjedt egy ÁNTSZ-jelentés, amely szerint a magyar kórházak nagy részét az előírások szerint be kéne zárni, és a lakosság jelentős része nem jut megfelelő ellátáshoz jelenleg. Az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport szerint pedig jelenleg olyan a helyzet, hogy kórházi fertőzésben többen halnak meg egy évben, mint közúti balesetben.
De a bérhelyzet sem túl rózsás, miközben tavaly a közel 60 ezer egészségügyi dolgozónak ígért béremelést a kormány, illetve a szakdolgozóknak minimálfizetést, idén januárra ez az emelés eltűnt. A Független Egészségügyi Dolgozók szakszervezete szerint az ápolónők nem kapták meg az illetményemelést, az államtitkár konkrétan letagadta az egészségügyi béremelést, a rezidensek szerint pedig a szakdolgozói minimálfizetés helyett egy pályázati lehetőség jelent meg, amit nem vehet mindenki igénybe, és csupán öt évig ad plusz bért a dolgozóknak.
Miközben a kormány szerint a gyermekvédelem 2011-es reformja célt ért, a Magyar Nemzet cikke szerint a 2011-ben veszélyeztetettnek számító 200 ezer gyerek közül időközben 50 ezer esett ki a rendszerből. A gyermekvédelmi rendszerből hiányzó pénz egy részét pedig úgy pótolták ki, hogy működési költségre fordították a gyerekek bankszámláján 18 éves korukig gyűjtött pénzt.
A kormány még mindig nem tett le őrült ötletéről, hogy teljesen megszünteti a munkanélküli segélyt, valójában nem kezdett semmit a gyerekétkeztetés támogatásának növelésével, csupán a hazugságokat ismétlik a hatalmas milliárdokról, amik a szegény gyerekeknek mentek, miközben ezek a milliárdok csupán az önkormányzatoktól 2010 óta elvett pénz központi visszapótlásai. Az óriási, bár 2010 előtt is növekvő, de 2010 óta felgyorsuló szegénységgel pedig annyit kezd a kormány, hogy átírja a KSH mutatóinak kiszámolási módját, amely így kevesebb szegény embert fog mutatni Magyarországon.
Korrupció, pazarlás, demokratikus korlátozás
És akkor még nem is beszéltünk a korrupcióról, a pazarlásról, illetve azokról az ügyekről, amelyek nem pusztán borzolják, hanem égnek meresztik a közvélemény haját.
A Nemzeti Választási Bizottságnál történtek esetében csak a hülye nem látja, hogy a Fideszhez köthető biztonságiak zárták el az MSZP-s képviselő, Nyakó István útját, hogy ne az ő hanem a Fideszhez köthető nő vasárnapi zárvatartásról szóló kérdését hitelesítse a választási bizotság. Ez meg is történt, miután a bizottság fideszes többsége nem vette figyelembe, hogy nem a nő, hanem a szintén Fideszhez köthető segítője blokkolta az időzárat a papírra. Ezzel pedig a Fideszhez köthető emberek elvették mindannyiunktól a jogot, hogy demokratikusan, egy népszavazáson dönthessünk a vasárnapi boltzár kérdéséről.
Mindeközben, egy nappal a benyújtása után elfogadták azt a törvényt, amely értelmében a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak 200 milliárdos költségvetése elveszti közérdekű jellegét, és ezzel lényegében átláthatatlan lesz, mire is költik azt el. Szerencsére a sajtó azt már megtudta, hogy például éttermet és borozót nyitnak a Várban ebből a pénzből.
De ott van az a törvény is, amely lehetőséget ad Orbánnak és Lázárnak arra, hogy lényegében rendelettel írják át a költségvetés összegeit. Ez a parlamenti és költségvetési tanácsi kontroll kikerülését jelenti, és kézvezérlésre állítja át az ország pénzügyeit.
És akkor mindezek mellett vannak az ügyek melyek egyenesen apróságnak tűnnek, pedig nem azok. Nem olyan ember nyerte a földárverést Mezőhegyesen, akit a Fidesz akart, ezért egy kormányrendelettel érvénytelenítették. A KLIK a teljes munkaközösség ellenében nevezett ki egy intézményvezetőt, aki még Klebelsberg Kuno nevét se tudja leírni. Habony Árpád esküvőjére ingyen kapta meg a Szépművészeti Múzeumot és szemünk előtt darálták be a TV2-t hathatós állami segítség mellett.
Merre haladunk?
Ezek után pedig fel lehet tenni a kérdést: ez lenne a jó kormányzás? Ha így haladunk tovább, akkor milyen Magyarországon fogunk élni két és fél, tíz vagy ötven év múlva?
És ha még kitekintünk a világba és viszonyítási pontokat keresünk, akkor a helyzet még rosszabbnak tűnik. A térségünkben egyre jobban csúszik le az ország, a szlovák nettó átlagbér 2015-ben, a történelem folyamán először haladta meg a magyart, a térség összes országa GDP-arányosan többet költ oktatásra, egészségügyre, nagyobb a növekedésük, az EU-ban csak Romániában és Bulgáriában nagyobb a szegénység, mint nálunk, és a hét magyar régióból négy az EU húsz legszegényebb régiója között szerepel.
A helyzet az, hogy ha végignézünk az ügyek, adatok és számok tengerén, még a legnagyobb jóindulat mellett sem lehet azt mondani, hogy a Fidesz nem saját érdeke, hanem a köz érdeke szerint kormányoz. A Fidesz kormányzása elvesztette közérdek jellegét, ahogy a Magyar Nemzeti Bank bizonyos költségei a közpénz jellegüket.
A kérdés kettős: mi történik itt, és hogyan lehet vége?
A mi történik itt kérdésre két válasz van. Az egyik szerint a valóságtól elszigetelt Orbán rossz döntéseket hoz, és senki sem mer neki ellentmondani, testületileg képtelenek beismerni, hogy hibáztak, így pedig maga a miniszterelnök és környezete vált a jó kormányzás, a közügyek valódi intézésének gátjává.
A másik verzió szerint valójában a Fidesz a programját hajtja végre, amely a nyugati típusú jóléti demokrácia alapszabályának a felmondása: annak, hogy a kormányzás feladata minden egyes, de mindenképp minél több állampolgár boldogulását elősegíteni, és ezzel megszerezni minél több szavazatot. Ehelyett Orbánék egy olyan autoriter államot építenek, amelyben a korlátozott demokrácia mellett elegendő csupán egy kisebb társadalmi osztály jólétét fenntartani, és az ő szavazataikra építve megtartani a hatalmukat. Viszont ahhoz, hogy ez a hatalom meg legyen tartva, meg kell fosztani a többi társadalmi osztályt és csoportot, anyagi vagy más típusú elnyomással, megosztással, a lázadás alapját jelentő önszerveződés lehetőségének megakadályozásával. Ezért pedig le kell építeni az állam jóléti rendszerét, a szociális ellátást, az oktatást, az egészségügyet, és az ezek helyén kialakuló magán- vagy átlag feletti szolgáltatásokat a kedvezményezett csoportok mesterséges feltőkésítésével kell biztosítani nekik. Ahogy a miniszterelnök politikai tanácsadója, Tellér Gyula írta, a Fidesz rendszerét a jövedelem nélküliek és az állami szektor dolgozóival szemben a magánszektor dolgozóira kell építeni a nekik juttatott plusz jövedelmekkel, állami forrásokkal. És ha a CSOK-ot, a családtámogatás rendszerét vagy a bürokráciacsökkentést mellécsapjuk, a fenti intézkedésekben pontosan ezt is látjuk.
A második kérdésre pedig a válasz pontosan innen indul. Meg kell szervezni az állami foglalkoztatottakat, a szegényeket, a dolgozói szegénységben élőket, a rendszerváltás és az Orbán kormány veszteseit, és egy ilyen koalícióval kell szembeszállni Orbánnal.
Csakhogy ez jelenleg pontosan a centrális erőtér logikája miatt nem lehetséges, hiszen a rendszerváltás veszteseinek egy rész Orbánra, másik része a Jobbikra, míg az Orbán-kormány veszteseinek egy része a Jobbikra, másik része a baloldali ellenzék pártjaira szavaz, míg legnagyobb részük, a leginkább szegénységben és dolgozói szegénységben élő csoportok tagjai, a szegények, dolgozók és az alsó-középosztály többnyire apolitikus. A sikert tehát az fogja elérni, aki ezen a helyzeten változtatni tud. A kérdés van-e, lesz-e ilyen?
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 176 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
