Az emberi erőforrás nagyon fontos Magyarországon. Annyira fontos, hogy az EMMI dolgozói hónapok óta nem kapnak fizetést. A kormány, amely állítólag az emberek akarata szerint kormányoz (az emberek döntöttek, ugye?), karácsony előtt csúszik a fizetésekkel, de semmilyen felelőst, sem indokot nem talál erre a csúszásra. Ugyanez a kormány a katasztrofális fizetésekkel rendelkező ápolók béremeléséről hat hónapja tárgyal, teljes csöndben, feltehetően későbbi lényegi eredmény nélkül. Ugyanez az állam támogatja a családokat, de azon állam által fizetett munkahelyeken, amelyekben nők vannak többségben, olyan éhbért fizet, amiből megélni nem lehet, nem hogy gyereket nevelni. Ugyanez a kormány oda tudott figyelni a kerítésépítésre, a csak és kizárólag a menekültek kint tartására alkalmas jogi határzárra, de arra nem tudott, hogy megfelelő ellátmányt biztosítson a határon szolgáló rendőröknek.

De ugyanez a kormány az, amely a KSH szegénységi mutatóit most meg akarja változtatni, hogy kevesebb szegényt mutassanak a számok, de a szegénység ellen valódi lépéseket nem akar tenni. Ugyanez a kormány az, amely központosította az oktatást, hogy létrehozzon egy KLIK nevű szörnyet, de arra már nem figyel oda, hogy legyen kréta az iskolákban vagy ne csússzon a tanárok fizetése. Ellenben arra jól működő monstrumot tud létrehozni, hogy az állami hirdetések központilag koordinálva fussanak ki a kormánypárti sajtótermékekhez, reklám formájában. És abban is kiváló a kormány, hogy lemenedzselje a szegények és a dolgozók, a menekülteket és a magyar állampolgárok, a cigányok és a nem cigányok összeugrasztását, a feszültség- és gyűlöletkeltést.

És ugyanez a kormány az, amely szán időt arra, hogy kihúzza a közbeszerzési törvényből, azt a passzust, amely tiltja a kormánytagok családtagjainak közbeszerzéseken való indulását. Ez a kormány az, amely jól le tudja koordinálni a közbeszerzéseket, de nem tud olyan gazdaságot létrehozni, amely ne csak az EU-s pénzekből élne. És olyan gazdaságot tudod létrehozni, amelyben egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség, miközben több százezren hagyják el az országot a rossz bérek miatt.

A prioritások megvannak tehát, talán még a szinergiák is „összeérnek” valahol Ibizán, az előkelő mulatóban, ahol megérdemelten szívja magába a látszólagos győzelem ízét Habony Árpád.

A kérdés csupán az, hogy miért működnek azok a dolgok, amelyek lényege a hatalom megtartása és kiélvezése, és miért nem működik semmi, aminek a lényege az emberek jóléte lenne. Azt látjuk, mik is a kormányzati prioritások ma Magyarországon, a kérdés viszont az, mi miért hagyjuk, hogy ezen prioritások alapján rendezze a politika az életünk történéseit.

Kormányváltás nem lesz, de nem kell aggódni, összedől ez magától is. A prioritások és a szinergiák erre mutatnak. A kérdés, vajon jön-e rosszabb utána.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!