Hétfőn a parlamentben Orbán Viktor halaszthatatlan közfeladatai ellátására hivatkozva nem válaszolt öt ellenzéki képviselőnek, majd amikor Volner János jobbikos képviselő kérdésére került sor, amire a házszabály szerint kötelező volt válaszolnia, a parlamenti tudósítások szerint előlibbent a függöny mögül, ahol addig halaszthatatlan közfeladatait intézte, és válaszolt a maradék két kérdésre. Köztük Schiffer András kérdésére is, hogy mit gondol arról az egy nap alatt a Fidesz által átnyomott törvénymódosításról, amely szerint ezután a kormánytagok családtagjai is indulhatnak közbeszerzéseken, ha nem élnek egy háztartásban az adott kormánytaggal. Orbán ennyivel intézte el a választ:

„Ha bármelyik családtagom közbeszerzésen indul, legyen szíves, és tegye szóvá.”

(Fotó: Kovács Attila / MTI)

Akkor én most szóvá tenném. Ugyanis ez a törvény pontosan Orbán Viktor saját lábán álló Ráhel lányának férjére vonatkozik, akinek Elios nevű cégének közbeszerzései után az európai csalásellenes hivatal, az OLAF vizsgálódik. Szóvá tenném, hogy sajtóhírek szerint Orbán Ráhel férje úgy nyert közbeszerzéseket, hogy a kiírást egy másik, szintén a tulajdonában lévő cég készítette elő. És szóvá tenném, hogy elég drágán végezte ezt a munkát, más sajtómunkások állításai szerint.

Tehát szóvá tenném, kedves Viktor, hogy véletlenül pont olyan törvény íródik az országgyűlésben, és kerül be salátaként a NAV törvénybe, majd kerül sürgősséggel egy nap alatt elfogadásra, amely után a közbeszerzéseken feltűnően sikeres Tiborcz István továbbra is pályázhat majd állami üzletekre.

Persze senki se szereti levágni a lánya saját lábát, amin áll, csak a közvagyon, az nem családi vagyon, a szabályokat és törvényeket pedig egy jogállamban nem azért hozzák, hogy könnyítsék a politikusok családtagjainak állami pénzekhez való hozzáférést, hanem, hogy nehezítsék, hogy fel se merülhessen a korrupció látszata. Hogy fel sem merülhessen annak lehetősége, valaki pusztán családi alapon nyer külön bejáratot az állami kincstárba.

De szóvá tenném azt is, hogy míg valahogy a kormány keze mindig saját maga felé hajlik, akkor is ha azt a fizika vagy Magyarország törvényei nem engednék. Valahogy Orbán Viktor családtagjai és barátai sikeresek szoktak lenni a közbeszerzésekben, az ország pedig mindig arrafelé épül, amerre az a híres saját lábon állás történik.

Szóvá tenném tehát azt, hogy a miniszterelnök kevesebb eséllyel mondott volna ellent a valóságnak, ha továbbra is a függöny mögött intézi „halaszthatatlan” közfeladatait, mint akkor, amikor kilépett a függöny mögül, és úgy állította be, mintha soha egy családtagja sem nyert volna közbeszerzést. Meg olyanokat se kellett volna lódítania, hogy Magyarországon a legszigorúbb a közbeszerzési törvény Európában (emlékszik még valaki Simicska Lajosra?).

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!