„Maga szerint, ha tehetném, nem élnék én is inkább jogszerűen ebben a lakásban?” – teszi fel a jogos kérdést Lakatos Ferenc. Tegyük hozzá gyorsan: a lakásban se áram, se gáz nincs. Tizenegyen élnek benne – ma még legalábbis. Hamarosan azonban mehetnek, amerre látnak, az önkormányzat ugyanis kihúzza a lábuk alól a talajt.

A Ferencváros egyik hírhedten lepusztult bugyra a Városkapu utca. De a 49-es szám alatti, önkormányzati tulajdonban lévő ház pusztulása talán még ezen a környéken is kirívó. Ide költözött be Lakatos Ferenc családjával körülbelül fél évvel ezelőtt. Addig sátorban laktak.

„Egy ismerősöm szólt, hogy itt vannak üres lakások, ebben a házban. Mi meg fogtuk magunkat, és jöttünk” – meséli a rokkant férfi. Jogszerűtlenül – ezt ők maguk sem tagadják: gyakorlatilag elfoglalták a lakást. Ami – mint megannyi önkormányzati tulajdonban lévő lakás – üresen állt, amíg meg nem érkeztek. Lakatos Ferenc természetesen próbálkozott az önkormányzatnál is, ilyen-olyan indokokkal azonban elutasították többször is, hogy szociális alapon bérelje az ingatlant. A férfi rokkant, jobb kezét egyáltalán nem tudja mozgatni, bal lábát többször műtötték, járni alig tud. Élettársával és gyermekeivel (közülük egy fiatalkorú), illetve menyeivel – összesen tizenegyen – vállalták tehát, hogy inkább jogszerűtlenül elfoglalják az önkormányzat kihasználatlan ingatlanját, mintsem megfagyjanak a télen. Egyáltalán nem tagadják, hogy mindez sérti a jogot, de élniük nekik is kell. Fizetni, ha szűkösen is, de tudnának egyébként, hiszen a fiúk alkalmi munkákból fenntartják a családot, de piaci alapon albérletet kivenni már esélyük se lenne. Akkor marad a kérdés: sátor télen, vagy egy omladozó lakás?

Most úgy tűnik, hiába választották a lakást, mégis marad majd az utca, a legnagyobb hidegben. A ferencvárosi önkormányzat ugyanis talált végre egy jó(nak tűnő) indokot, hogy az egész házat lelakatolja, a lakásokat befalazza. Így nem kell a mostanság amúgy is sokak fülét sértő kilakoltatással élniük, ennél ügyesebben próbálják „kezelni” a helyzetet.

Múlt hét csütörtökön, november 26-án ugyanis kiégett a házban egy központi villanyvezeték. Abban a házban, ami az önkormányzat tulajdona, ám ahol a lakók nem emlékeznek rá, hogy mikor történt utoljára bármilyen felújítás. Ami épp kapóra is jött: a kiérkező rendőrök tűzoltók és önkormányzati képviselők ugyanis úgy ítélték meg, hogy az évek-évtizedek óta omladozó-kornyadozó épület MOST vált életveszélyessé. Gyorsan ki is kapcsolták a gázt és az áramot (hogy innentől mégis mi lenne életveszélyes az épületben, arra szakértői magyarázat talán van, de bizonyosan nem nyilvános), vagyis a lakók napok óta fűtetlen és sötét otthonaikban várják, hogy mi történik velük.

A szociális bérlakásokban élőknek az önkormányzat biztosít másik lakóhelyet – eddig rendben is van a dolog. De mi lesz Ferenccel, családjával, és a hozzájuk hasonló körülmények közt élő három másik családdal, gyerekekkel, két várandós édesanyával? Ez az a kérdés, amire nincs még válasz, bár elméletileg az önkormányzat hétfőig adott határidőt a lakások elhagyására, de ezt is csak szóban tették meg, hivatalos értesítés erről a döntésről nem érkezett.

„Kijöttek a hivatalból, és a bérlőkkel közölték, hogy menniük kell, de lesz más hely, ahol lakhatnak. Hozzánk senki sem jött oda. Én kérdeztem rá az egyik hivatalnoknál, hogy velünk mi lesz. Felírta a nevemet és a telefonszámomat, én bevallottam, hogy jogszerűtlenül tartózkodunk az ingatlanban, ő azt mondta, értesíteni fognak. Nem értesített minket azóta se senki. A többiektől tudjuk, hogy a házat le akarják zárni hétfőn” – mondja Ferenc. Nincs innen hova menniük.

Ügyes módszer ez, alig egy nappal a kilakoltatási moratórium kezdete előtt: november 30-áig rá lehet venni a bérlőket, hogy menjenek el, és esetleg rá lehet ijeszteni annyira a jogszerűtlen lakásfoglalókra is, hogy elhagyják az ingatlanokat (rájuk egyébként a kilakoltatási moratórium nem vonatkozik). Ha nem teszik – érdekes helyzet áll elő. Hivatalos úton, „normál esetben” legalább két hétbe telik, míg egy „önkényes” lakásfoglalót ki lehet rakni a lakásból. Az életveszélyessé nyilvánított ingatlanból azonban bárkit bármikor ki lehet költöztetni – igaz, ilyenkor a szociális törvény értelmében mindenképpen helyet kell biztosítani nekik –; itt érdemes megjegyezni, hogy a Ferencvárosban mintegy 260 önkormányzati lakás áll üresen! Csakhogy minderről a lakókat, még az „önkényeseket” is, értesíteni kellett volna. Ez ugyebár nem történt meg. Az önkormányzatnak természetesen van még lehetősége arra, hogy formális úton is egyeztessen a lakókkal, és közösen találjanak megoldást a problémára. Bár mindeddig kevés gesztus utalt arra, hogy ilyen konstruktív együttműködés irányába tartanának.

Volt viszont az utóbbi napokban állandó rendőri jelenlét, egyre fokozódó nyomás. És igen, volt, aki elment magától, megoldva így az önkormányzat gondját. Ferenc és családja egyelőre kivár. Hétfőn reggel 8-tól bármilyen eshetőségre fel vannak készülve. Amijük van, és el bírják vinni magukkal, azt összecsomagolták. Ellenkezni nem akarnak, de a lakást, legyen bármilyen hideg és sötét, nem akarják elhagyni.

„Csak kérni tudjuk az önkormányzatot, hogy ne az utcára tegyenek ki bennünket. Hinni már nem hiszünk semmiben” – Ferenc így várja a hétfőt, november 30-át. Az ősz utolsó napját. Állítólag havazni fog.

Diószegi-Horváth Nóra