Hatalmas a tét az ENSZ jövő héten kezdődő klímakonferenciáján: most dőlhet el, képesek leszünk-e jobbra fordítani bolygónk sorsát vagy inkább a különböző érdekeknek engedve feladjuk a hitet egy tiszta és fenntartható jövőben.

Isaac Cordal: A klímaváltozásra várva; Forrás

A párizsi klímacsúcs (COP21) a klímaváltozással kapcsolatos legnagyobb jelentőségű nemzetközi konferencia. Célja a Kiotói Egyezmény kiváltása olyan új vállalásokkal, amelyek segítségével visszaszorítható lesz a klímaváltozás és minimum 2 Celsius fok alatt tartható a globális átlaghőmérséklet-emelkedés. A konferencián részt vevő 195 ország a tervek szerint a közel két hetes tárgyalássorozat végén olyan megállapodást ír alá, amelynek segítségével egy új, globális, és jogilag kötelező érvényű összefogás jöhet létre az éghajlat védelmére. Márpedig a bolygónknak erre nagyon nagy szüksége van. Ahogyan Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár korábban fogalmazott: „Nincs B-terv, mert nincs B-bolygó sem.” A főtitkár idén nyáron viszont kiegészítette a korábban mondottakat azzal is, hogy ha nem teszünk semmit, az évszázad végére nem 2, de 5-6 fokkal is nőhet a globális átlaghőmérséklet. Az pedig nagy bajt jelent.

Ha a COP21 sikeres lesz, egy új nemzetközi megállapodásnak lehetünk tanúi, amely végre a fenntarthatóság irányába terelheti az egyes országokat: ebben benne van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése éppúgy, mint a nem megújuló energiahordozók (atomenergia, fosszilis olaj, gáz, szén és lignit) kivezetése az országok energiamixéből. Ha viszont nem sikerül, még a legkonzervatívabb klímaváltozás-modellek is komoly átlaghőmérséklet-növekedést, tengerszint- és vízhőmérséklet-emelkedést, minden eddiginél szélsőségesebb globális időjárást prognosztizálnak. Mindez együtt jár a biodiverzitás csökkenésével, az aszályos időszakok növekedésével, melyek vízhiányhoz és élelmiszerválságokhoz fognak vezetni. Az ellehetetlenülő életkörülmények és az ebből fakadó társadalmi feszültségek egyre több embert fognak migrációra kényszeríteni. Nem mindegy hát, hogyan döntenek a résztvevő országok.

Fontos, fontosabb, legfontosabb

A tervek szerint a konferencián megállapodás születhet a globális felmelegedés 2 fok alatt tartásáról – a tudósok szerint ez az a határ, amely felett a klíma változásának következményei visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. Az eddig vállalt csökkentéssel a felmelegedés 90%-os valószínűséggel túl fogja lépni a 2°C-os értéket, sőt, akár a 3 és fél fokot is elérheti, ez pedig katasztrofális következményekkel járna. A klímaváltozás által leginkább érintett térségek számára azonban még ennél is drasztikusabb lépésekre lenne szükség, ezért több mint száz ország 1.5 fokban határozná meg a felmelegedés célértékét.

Miért globális a probléma?

A NASA előrejelzései szerint már most elkerülhetetlen a tengerszint minimum 1 m-es emelkedése az elkövetkező 100-200 évben. Ennek következményeképpen számos sziget víz alá kerülne (pl. Maldív-szigetek, Tuvalu), Európában Dánia, Velence, az Amerikai Egyesült Államokban Florida, valamint számos dél-amerikai, afrikai ország és Ausztrália egyes részei tűnnének el a megemelkedett tengerszint miatt. Mindezzel párhuzamosan egyre extrémebb időjárási viszonyokat tapasztalhatunk meg világszerte, melyek pénzügyi válságokhoz, élelmiszerválságokhoz és vízhiányhoz fognak vezetni számos területen. A fokozatosan mindenkire kiterjedő életszínvonal-csökkenés növekvő társadalmi feszültségeket fog eredményezni, mely egyre intenzívebben hozzájárulhat majd a migrációhoz és a háborúk kitöréséhez.

A legfontosabb tehát az lenne, hogy a csúcs ne üres megállapodásokkal és tartalmatlan nagy szavakkal, hanem kötelező érvényű vállalásokkal végződjön.

Eredetileg ugyanis a Kiotói Egyezmény is hatalmas reményekkel indult. De mivel jogilag nem volt kötelező érvényű, a legfontosabb országok sorra megszegték vállalásaikat – sőt, a legnagyobb kibocsájtók, az Egyesült Államok és Ausztrália eleve alá sem írták. India és Kína pedig hiába írta alá, az egyezmény számukra nem tartalmazott kibocsátás-csökkentést, míg Kanada menet közben szállt ki az egyezményből, arra hivatkozva, hogy a megegyezés nem hatékony a klímaváltozás elleni küzdelemben. Kioto sikertelenségének komoly oka, hogy míg 1990-ben az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy kétharmadáért a fejlett országok feleltek, húsz évvel később már csak alig a feléért – gazdasági fejlődésük okán Kína, India, több dél-amerikai sőt afrikai ország vált nagy kibocsátóvá. Rájuk pedig az egyezmény nem vonatkozott.

Tetteket üres szavak helyett

A kiotói fiaskó elkerülése érdekében az ENSZ arra kérte a résztvevő országokat, hogy még a csúcs előtt nyújtsák be saját vállalásaikat arra vonatkozólag, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a klímaváltozás elleni küzdelemhez. Ez a vállalás az INDC, azaz az Intended Nationally Determined Contribution, röviden hozzájárulási szándéknyilatkozat. Az Európai Unió közös vállalást tett le az asztalra. Eszerint uniós szinten a 28 tagország 2030-ig legalább 40 százalékkal csökkenteni fogja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. (Az előzetesen beadott vállalásokat a http://cait.wri.org/indc/ oldalon lehet naprakészen követni, Magyarország az EU részeként külön nem szerepel.)

A trükk az, hogy ezek a vállalások nem jogilag kötelezőek, sokkal inkább nyilatkozatok, amelyek a beadó országok szándékait tükrözik. A COP21 legfontosabb feladata, hogy ezeket a szándékokat jogi keretek közé szorított, vagyis kötelező érvényű vállalásokká változtassa.

A Greenpeace álláspontja szerint elengedhetetlen, hogy konkrét célkitűzések szülessenek arra vonatkozólag, hogy hogyan vezetjük ki a fosszilis energiahordozókat, és állunk át az igazságos (mindenki számára elérhető), 100%-ban megújuló energiák használatára. Emellett konkrét intézkedések kellenek a széndioxidot megkötő erdők és más élőhelyek védelmére is.

Az ENSZ tervei szerint a kötelezettségvállalások felülvizsgálata 5 éves periódusokban jön létre. A Greenpeace elképzelései szerint ugyanakkor a legfontosabb a hosszú távú célok kitűzése, és azokhoz viszonyítva kell ötévente a vállalásokat és a terveket felülvizsgálni. Azaz logikusan kell haladni: nem most kell 2025-re vagy 2030-ra rögzíteni az államok célkitűzéseit, hanem az idő előrehaladtával aktualizált és egyre radikálisabb vállalások szerint kell kidolgozni a terveket. Csak így lesz értelme a párizsi klímacsúcsnak.

Azért van ok az optimizmusra

Ugyan az INDC-kben vállaltak egyelőre nem biztosítják a felmelegedés maximum 2°C-os küszöbértéken belül maradását, az összesítés mégis jó kiindulási alapot jelent. Megmutatja ugyanis, hogy a legnagyobb kibocsájtók (köztük az Egyesült Államok, az EU, Kína és India) is hajlandóak tenni a klímaváltozás ellen. Tavaly novemberben komoly kibocsátás-csökkentésről állapodott meg a korábbi legnagyobb kibocsájtó Egyesült Államok és az aktuális legnagyobb kibocsájtó, Kína. Eszerint az USA 26-28 százalékkal csökkenti kibocsájtását a 2005-ös szinthez képest; míg Kína legkésőbb 2030-tól folyamatos kibocsátás-csökkentést ígért, miközben már ma is az ázsiai ország a világ legnagyobb szélenergia-előállítója. A megállapodás legfontosabb jelzése, hogy mindkét szuperhatalom fokozatosan csökkenti a fosszilis energiahordozók használatát. Mindemellett Barack Obama amerikai elnök a klímaváltozás elleni küzdelmet utolsó elnöki éveinek kiemelt céljává tette. Mindezzel párhuzamosan a hét legnagyobb gazdasági hatalom, a G7 is fontos, jelzésértékű megállapodásban határozta el, hogy az évszázad végéig nullára csökkenti a fosszilis üzemanyagokból származó kibocsátásait – még ha ezt több szakértő nem is tartja lehetségesnek. A klímatárgyalásokat egyben az (amerikai) üzleti szektor is támogatja: a Google, az Apple, a Facebook vagy éppen a General Motors és a Coca Cola mind csatlakoztak Barack Obama felhívásához, és támogatták a párizsi csúcs célkitűzéseit. És változik a nemzetközi közhangulat is: egyre gyakrabban találkozni azzal a gondolattal, hogy  a klímaváltozás elleni fellépés mindannyunk morális felelőssége. Erre hívja fel a figyelmet a világ egyre több vallási vezetője is, köztük Ferenc pápa és a Dalai láma is. Mégis, mi lehet akkor a gond?

Houston Paris, we have a problem.

Amennyire előre látszik, sajnos Párizsban sem annyira az összefogás és a közös elhatározás, hanem az egyes országok és országcsoportok egyéni érdekei határozzák majd meg a megállapodás kimenetelét. Azt már az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének főtitkára, Christina Figueres is több helyütt elmondta, a klímaváltozás elleni harc az egyes államok számára „nem a bolygó megmentéséről szól.” Figueres szerint „ezek az országok azért lépnek fel a klímaváltozás ellen, mert látják, hogy ez jó a gazdaságuknak. Ez a vállalások legerősebb hajtóereje.”

A Greenpeace álláspontja szerint közös megegyezés és közös célok kellenek – még akkor is, ha ez elsőre idealisztikusan hangzik is. A párizsi csúcson meg kell állapodni abban, hogy 2050-re az országok nullára csökkentik széndioxid-kibocsátásukat és 2060-80-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását.  Emellett szükség van a CO2-t megkötő erdők védelmére vonatkozó konkrét vállalásokra. A gazdag országoknak továbbá garantálnia kell a megígért éves 100 milliárd dolláros hozzájárulást a rászoruló, sérülékeny fejlődő országoknak, hogy így garantálható legyen esetükben is a tiszta energiák terjedése, valamint a klímaváltozás hatásaihoz való, környezeti és társadalmi szempontból egyaránt fenntartható adaptáció. Ebben az esetben elképzelhető, hogy valóban sikerülne a mérföldkőnek tekintett 2°C-on tartani a globális felmelegedés mértékét, és így ráléphetnénk egy igazságosabb, tisztább és fenntarthatóbb jövő felé vezető útra, mely egyúttal egy békésebb globális társadalom előfeltétele is lenne.

Sosem látott civil mobilizáció

Ugyan a párizsi terrortámadások miatt a francia rendőrség lefújta a november 29-re tervezett párizsi klímamenetet, az érezhető, hogy a klímavédelem társadalmi támogatottsága erősebb, mint valaha. Nem csak a Greenpeace tartja sorsdöntőnek a közelgő csúcsot: az egyházi és vallási vezetőktől a gazdasági élet szereplőiig rendkívül sokan felszólaltak a klíma védelméért. Született pápai enciklika a klímaváltozásról, létrejött a Globális Katolikus Klímamozgalom (amely eddig 500 000 petíciós aláírást gyűjtött össze a COP21-re az 1,5C fokos küszöbért kiállva), nyilatkozatot adott közzé a dalai láma, és megszületett a világ vezetőinek szóló Buddhista Klímaváltozás Felhívás, amely közel 1 milliárd buddhistát reprezentál. A befektetők is felkészültek a változás finanszírozására. Számos meghatározó cég kezdett már CO2-semleges kezdeményezésbe (ilyen többek között a Google, a Dell vagy a Tesco), több bank döntött már úgy, hogy nem támogat fosszilis iparágakat vagy abból profitáló cégeket (ilyen a Santander Bank és a Norvég Nyugdíjalap is).

És persze a civilek is szervezkednek. A párizsi klímamenetre eredetileg több mint 300 000 embert vártak, de a november 28-29-i hétvégén a Föld számos országában megszervezik azt, ami a terrortámadások miatt végül a francia fővárosban vélhetően elmarad: Európa szinte minden országában, Afrika és Dél-Amerika számos államában (pl. Kolumbia, Argentina, Chile, Brazília), Ausztráliában, Kanadában, Koreában, Hongkongban, Taiwanon és még számos helyszínen tartanak kisebb-nagyobb megmozdulásokat a klíma védelmében. (A klímamenetekről további információ itt.)

Magyarországon november 29-én lesz klímamenet; mint mindenhol máshol, ennek is az a célja, hogy megmutassa, az emberek úgy gondolják, elérkezett a cselekvés utolsó órája. A vonulások üzennek a döntéshozóknak a párizsi klímacsúcson és demonstrálják mindannyiunk közös felelősségét a tiszta jövő kiépítésében, az éghajlat védelmében.

 Hunyadi Réka

A szerző a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse.