Az országban hónapok óta zajlik a vita a menekültválság körül, de úgy tűnik, a lényeget eddig nem érintette. Akik kiálltak a menekültek mellett, azok is természetesnek vették, hogy Magyarország nem lehet több egy tranzitállomásnál Németország felé, és a kormánytól is csak ennek a szerepnek a felkészült és humánus betöltését követelték. Ritkán hallhattunk komoly érvet amellett, hogy az ország érdeke az, ha a migránsok egy része itt marad.

Kép: Wikipedia / DFID

Az MTA nemrég publikált tanulmánya szerint azonban könnyen lehet, hogy ez a helyzet: Magyarországon a közel-keleti és észak-afrikai menekültek nem csak a bevándorlók többségét adó határon túli magyaroknál, de a magyar átlagnál is sikeresebben integrálódnak a munkaerőpiacra. Képzettebbek, a körükben pedig alacsonyabb a munkanélküliség, és messze nagyobb a vállalkozókedv. A hatásuk a magyar munkavállalók helyzetére? Emelkedő bérek, és több munkahely.

Európa elveszi a bevándorlóinkat

A migránsokat a közbeszéd egy olyan Európa ügyének tekinti, amelybe Magyarország mintha nem tartozna bele. Az egyik oldal Európa biztonságát, kultúráját, életmódját félti, a másik – alapvető erkölcsi kötelességek mellett – azzal érvel, hogy Európa gazdaságának szüksége van a bevándorlásra. Európán azonban döntően Nyugat-Európát értik – holott a munkaerőhiány, valamint a társadalom elöregedése egyáltalán nem csak nyugati probléma, sőt. Magyarországon, elsősorban az elvándorlás és alulképzettség miatt minden második vállalkozás munkaerőhiánnyal küzd, a nyugdíjrendszer pedig a népességfogyás miatt nálunk is fenntarthatatlan.

Képzettebbek és többet dolgoznak

Sokszor hallhattuk, hogy a bevándorlók többsége jól képzett, mégis kevesen tudják elképzelni, hogy a magyar társadalomba hatékonyan beilleszkedve képesek lennének pótolni a munkaerőhiányt, és így a szociális rendszer befizetőivé, a magyar nyugdíjasok eltartóivá válhatnának. Az Akadémia a hazai bevándorlás tényeinek elemzésén keresztül azonban arra világít rá, hogy ez mindeddig pontosan így történt, és ha a kormány felkészül a jövőben érkező menekültek integrálására, megvan az esélyünk rá, hogy ezután is így folytatódjon.

Az MTA több intézetének bevonásával létrehozott, 27 kutatóból, többek közt közgazdászokból, jogászokból, és a munkaerőpiaccal foglalkozó szociológusokból álló csoport augusztus vége óta elemzi a migráció lehetséges hatásait. Friss tanulmányuk hangsúlyozza, hogy Magyarországon jelenleg a lakosság mindössze 2,3%-a migráns (többségük határon túli magyar), és csak 0,3%-a származik nem európai, fejlődő országból. Mint írják, „a túlzott arányú »idegen kultúrájú« munkaerő és népesség megjelenése igen távoli a számok tükrében.”

Ennél is fontosabb azonban, hogy a nem európai fejlődő országokból érkező migránsok „munkapiaci teljesítménye és demográfiai hatása jóval kedvezőbb a többi csoportnál.” A legutóbbi népszámláláskor a népesség körében 13%-os volt a munkanélküliség, az észak-afrikai bevándorlók körében azonban csak 8, a szíriai, iraki is iráni migránsok közt 3-5%, míg a dél-kelet ázsiaiak körében mindössze 2%. Összecseng ezzel, hogy míg a teljes lakosságnak csak 8%-a dolgozik vállalkozóként, addig az itt élő közel-keletiek és észak-afrikaiak 16%-a, a dél-kelet ázsiaiaknak pedig a negyede. Kedvezőtlen kép csak a Pakisztánból és Afganisztánból érkezőkről rajzolódott ki, utóbbiak esetében a munkanélküliség a 20%-ot is elérte.

Ennek elsősorban az lehet a magyarázata, hogy míg jellemzően „a migránsok a fiatalabb, motiváltabb és vállalkozóbb rétegei a kibocsátó régió társadalmának”, addig az utóbbi két országból már évek óta a társadalom teljes spektruma menekül, tehát a pakisztániak és afgánok közt arányaiban több az alacsonyabb végzettségű és idősebb ember. A fejlődő országokból származó bevándorlók képzettségi statisztikái azonban így is magasan a magyar átlag fölött maradnak. Míg a teljes lakosság 43%-a alapfokú vagy szakmunkás végzettségű, és csak 9%-a végzett egyetemet, addig a közel-keleti és északi-afrikai országokból származók háromnegyede az alap- és szakmunkásszint fölött képzett, és 28%-a rendelkezik egyetemi diplomával.

Hiányt töltenek be és munkahelyeket teremtenek

Ez a magyar munkavállalók szemszögéből előnyös, hiszen a bevándorlók így nem ott növelik a kínálatot, ahol már most is a legnehezebb munkát találni: a képzetlenek körében. Ezzel ellenkezőleg, vagy új vállalkozásokat hoznak létre, vagy a meglévőknél felmerülő hiányt töltik be, így segítik azok növekedését, és ezáltal ugyancsak a munkahelyteremtéshez járulnak hozzá.

A tanulmány jelzi, hogy az új bevándorlók összetétele nem feltétlen azonos a régiekével, különösen, hogy a válság fokozódásával már nem csak fiatal férfiak, hanem egész családok kelnek útra. Ugyanakkor azt is kijelenti, hogy képzettség és vállalkozási hajlandóság tekintetében az összetétel a rendelkezésre álló „nagyon kevés mutató alapján hasonló lehet a korábbi migránsokéhoz.”

Az MTA kiemeli, hogy noha törekednünk kell a képzett munkaerő vonzására, az európai tapasztalatok még a képzetlen migránsok beáramlása esetén is már középtávon pozitív hatásokról számolnak be. Ha a munkaadók nyugodtan támaszkodhatnak a képzetlen, de aktív emberek tartós, nagyszámú jelenlétére, akkor olyan technológiákba ruháznak be, amelyek többet képesek alkalmazni közülük. Ettől természetesen megnövekszik a magasabb szintű munkakörök száma is, amit először szinte mindig helyiek töltenek be. Egy friss olasz tanulmány szerint ha egy helyi munkavállaló olyan helyen dolgozik, amelyet érint a bevándorlás, 17%-al nő az esélye, hogy következő évben előléptetik. Dániában azokon a területeken, ahol 1%-al nőtt a bevándorlók aránya, 4%-al emelkedett a helyiek bére.

A lengyelek már tudták?

A bevándorlásban már az EU posztszocialista blokkja is kezdi meglátni a potenciált. Noha a Visegrádi országok először egységesnek tűntek a menekültek elutasításában, Lengyelország – a választások előtt – változtatott az álláspontján, és jelezte, hogy akár az Európai Bizottság által javasolt kvótánál több menekültet is hajlandó befogadni. Lengyelország Magyarországhoz hasonlóan öregedő társadalom, és a fiatalság jelentős része onnan is elvándorol, és jobb fizetésért nyugat-európai országokban helyezkedik el. A kiáramlás legdrámaibban náluk is az egészségügyet sújtja, ugyanakkor mára már a mezőgazdaságban és az építőiparban is hiány van, és a vállalkozások 40%-a nem tudja betölteni az üresedéseit.

Ezeket a hiányokat a lengyelek már évekkel ezelőtt felismerték, és többek közt ezért fogadtak be több tízezer ukrán menekültet, akik mellett Ukrajnából még számos vendégmunkást is igyekeznek magukhoz vonzani. Az így is fennmaradó munkaerő-keresletet tervezte az előző kormányzat kielégíteni a közel-keletről és észak-Afrikából érkezőkkel. Lengyelország a bevándorlóknak beilleszkedési órákat és intenzív nyelvtanfolyamot biztosít, a mezőgazdaságban elhelyezkedőknek pedig már munkavállalási engedélyre sincs szükségük.

[Persze kérdés, hogy az új, orbáni mintát követő lengyel kormány mennyire építi le ezeket a rendszereket. Ráadásul a párizsi merényletek után jelezték, felülvizsgálják az előző kormány döntését, és nem fogadják be az ország által korábban vállalt 7000 menekültet. KM]

Magyarország népessége a statisztikák szerint a lengyelekénél 30%-al gyorsabban fogy, nálunk a vállalkozások fele nehezen talál megfelelő munkaerőt, a Nemzetgazdasági Minisztérium jelentései pedig már nem csak szakemberekből, de bolti eladókból is hiányt mutatnak.

Merre tovább?

Más európai országok példái intő jelként is szolgálnak. A legbefogadóbb Svédországban magas a bevándorlók körében a szegregáció és a munkanélküliség, ami idén már külvárosi lázadásokhoz vezetett. Ennek feltehetően összetettek az okai, de szerepet játszhat bennük az is, hogy Svédországban nagy arányban kértek menedéket alacsony képzettségű migránsok, ami a nemzetközi összehasonlításban a leghatékonyabbnak ítélt integrációs programok is nehezen kezelnek.

Az MTA felmérése szerint a Magyarországon keresztülment menedékkérők a rögzített adataik alapján zömmel képzettek, vagy jól képezhetőek. Hozzáteszik azonban, hogy „nem mindegy, hogy az átlagosan várhatóan jó készségekkel rendelkezők közül kvalifikáltabb és motiváltabb, vagy kevésbé képzett és kevésbé motivált menedékkérőket fogadunk be.”

Az Akadémia világosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy egyrészt a migrációs hullám ebben az évtizedben nem valószínű, hogy elapad, tehát előbb-utóbb fel kell készülnünk a befogadásra, másrészt a bevándorlásra mind a hiányszakmák, mind a gazdaság élénkítése és a szociális rendszer fenntartása érdekében szükségünk van. Az álláspontjuk szerint a humanitárius feladatok ellátásán túl egyértelműen aktív, befogadó politikára van szükség, „amely a menekültek/menedékkérők vonzását és integrálását tűzi feladatul.” Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha alaposabban vizsgáljuk a magyar gazdaság, elsősorban az elvándorlás által létrehozott hiányait, valamint azt, hogy ezek betöltéséhez kiket érdemes, és kiket vagyunk képesek vonzani.

A szakemberhiány pótlásához a kormánynak még képzett bevándorlók beáramlása esetén is be kell fektetnie szakmai képzésekbe, és elengedhetetlen a jelenleg vagy nem létező, vagy nem hatékony integrációs programok fejlesztése. Ehhez azonban „szakértői tudás, és nemzetközi jó gyakorlatok sora is rendelkezésre áll” – írja az MTA, és ez egy olyan befektetés, aminek a közhiedelemmel ellentétben minden esélye megvan rá, hogy megtérüljön, és az országnak hasznot hozzon.

Erhard Odor