Ki az aktivista? Nemcsak az, aki a napi politikával tökéletesen tisztában van, és egy atombiztos ideológiai alapról indulva küzd valamiért, hanem egy-egy fontos probléma érintettjeként áll ki a saját ügyéért… És az is biztos, hogy ezeknek a tapasztalati szakértőknek a jelenléte nagyon fontos, és az is fontos, hogy felfedezzük őket, odafigyeljünk rájuk, épp mert sérülékeny helyzetükből fakadóan ki tudja, meddig tehetjük meg ezt. Szlovák Dorina fotómodell, egyetemi hallgató, tapasztalati szakértő. Élt 23 évet.

Kép: Szlovák Dorina / Facebook

Alkotni szeretnék… úgy, hogy másoknak is jó legyen. Ha az emberek elé tárom a tökéletlenségemet és azt, hogy ezzel együtt vagyok teljes egész, akkor talán kevesebb ember marcangolja magát a tökéletességért… ami, elárulok egy titkot, nem létezik! Az emberek különböző implantátumokat rakatnak a testükbe, hogy szépnek érezzék magukat! Erről persze nem Ők tehetnek… én is szerettem volna izmokat, hogy járhassak, ugrálhassak vagy ki tudja rúd táncoljak – Nem lehet, de már nem is kell! Szeretném megmutatni a tökéletlen-tökéletességemet!

Vallott a blogjában Dorina, aki többször vállalta a nyilvánosságot, hogy megmutathassa, igenis a kerekesszékes emberek is mindenre képesek. Híres modell szeretett volna lenni, az első kerekesszékes Playboy címlaplány. Nagy bátorság volt tőle, hogy épp a szépségipar világába betörve szerette volna megmutatni, hogy ki is ő, mit jelent az egyenlőség, és hogyan is érdemes ezért harcolni. Dorina nem egy klasszikus aktivista volt, sőt, lehet azon elmélkedni, hogy az volt-e egyáltalán, vagy sem, de az biztos, hogy fontos szereplője volt a fogyatékos emberek közösségének, és tudatosan is sokat tett elfogadásukért, de ösztönösen még többet.

És nem csak saját magáért állt ki: Fotózkodott az erőszak ellen, szerepelt az EgyeNlő című dokumentumfilmben, tapasztalati szakértő volt a Nem Adom Fel alapítványnál, ahol emellett énekelt is és sok terve is volt még. Most mégis búcsúznom kell tőle.

Amikor elkezdtem a Mozgássérültek intézetében dolgozni, egy darabig azt gondoltam, hogy talán onnan megyek majd nyugdíjba egyszer. Ez nem így lett, de az tuti, hogy sok mindenben életre szóló hatás ért az ott töltött idő alatt. Sokat tanultam volt kollégáktól, de velük együtt ezerszer többet az ott élő mozgássérült emberektől, túlnyomórészt fiataloktól, köztük Dorinától.

Elsősorban a küzdést, bátorságot, és az egymás iránti szolidaritást csodáltam az ott élők körében, hiszen a legtöbb hasonló intézménnyel szemben ez Budapest közepén van, így a többség konkrét célokkal, tanulni, dolgozni jött ide, ez gondolom most is így lehet. Ebben az intézmény, a maga nyilván tetten érhető korlátaival is, támogatta az ott élőket, de azt gondolom, hogy még fontosabb lehetett és lehet ma is a bentlakóknak a kialakuló sorstársi közösség, és az épület elhelyezkedéséből adódó lehetőségek. Itt ismertem meg Szlovák Dorinát, aki szintén tanulni, és kollégistaként lakni jött ide. Akkor találkoztunk, mikor a gimit kezdte, majd ott voltam a szalagavatóján is sok mindenki mással együtt pár éve…

Dorina személyében különleges embert ismerhettem meg. A kerekesszékében igazi kis szélvész-királykisasszony volt, aki a lázadás sok lépcsőfokát járta meg, és mindegyiken hiteles volt. -Tizenévesen vadóc rockerként lázadt a felnőttek világa ellen, azután felnőttként azt fogadta meg, hogy megmutassa, hogy a mozgássérült emberek igenis minden téren azonos vágyakkal és célokkal bírnak, mint az épek. Sajnos azt tudhatjuk, hogy ez ma igencsak komoly lázadás, amit Dorina csodás életöröme tett igazán meggyőzővé. Dorina blogolt, szerepelt, és hasonlóan gondolkodó barátaival együtt elindította az Ability Fashion nevű kezdeményezést, amiben más fogyatékos emberekkel együtt ő is fotómodellként állt a kamerák elé. A fotókon, amik ebben a kezdeményezésben készültek róla, nemcsak Dorina szép kis arca marad fenn, hanem megőrződik valami a bátor lényéből, kiállásából is. És ez nagyon fontos. Főleg, hogy Dorina vasárnap reggel, 23 évesen meghalt. Az ő betegségével sokan mennek el ilyen fiatalon, ő mégis ezt írta blogján – saját magáról: „Küldött magának egy puszit a tükörben és úgy döntött, hogy inkább alszik egy hatalmasat. Hiszen megérdemli. Pihennie kell.

Rá még nagy és fontos dolgok várnak…” Az elmúlt években csak ritkán beszéltünk, mégis nagyon megrendített a halálhíre, nem tudtam nem megsiratni őt.

Köszönöm, hogy ismerhettelek, Dorina, és nem szeretnék múlt időben beszélni rólad, mert azt gondolom, hogy mindenkiben, akivel csak találkoztál, meg tudtad változtatni azt a képet, ami azzal kapcsolatban élt bennünk, hogy mire lehet képes egy fogyatékos ember. Mert te azt mondtad: mindenre. És tökre igazad van. Barátaid, sorstársaid a te kedves személyed, erőd, és bátor kiállásod eredményeképp akár csak egy kicsit is javuló helyzetében, és a küzdelmedet, és vidám perceidet is megörökítő fotóidon tovább élsz Dorina Szlovák, és szerencsére vannak olyan barátaid, akik nemcsak emlékeikben őriznek meg, hanem továbbra is képviselik mindazt, ami neked is fontos volt.

Kovács Vera