„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” – mondta Orbán Viktor Felcsúton. Ebben a mondatban pedig nem csupán a kérlelhetetlen, és az ostoba intézkedés ésszerű megkérdőjelezését személyes támadásnak vevő Orbán Viktor az ijesztő, hanem az, hogy ezt büszkén vállalja.

Valahogy ez az egész felcsúti sztori olyan, mint az ország. Orbán Viktor Felcsútja növekszik. Lesz 3,9 milliárdért kazánház, hogy fűthető legyen az akadémia két pályája, kapott az akadémia a magyar kormány rendkívüli alapjából 800 milliót, miközben a rendőrök éheztek a határnál. Lesz kisvasút EU-s milliárdokból, és több tízmilliárd TAO-s pénz folyt a felcsúti Orbán-álomba a magyar költségvetés helyett.

De a felcsúti átlagember ebből nem sokat láthat. Felcsúton nem lett jobb élni, nem lett jobb azoknak, akik nem a miniszterelnök úr álmának a részei, nem lett jobb azoknak, akik nem tudnak munkát találni, és akik naponta ingáznak valahova dolgozni éhbérért. Nem lett jobb az oktatás Felcsúton, vagy az egészségügy az átlagembernek. Csak Orbán Viktor álma valósul meg, és miközben százmilliárdok mennek egy kicsi faluba, a falu lakossága ebből pár munkahelyet leszámítva, lényegében alig érez meg valami.

Ebben pedig nem különbözik az ország Felcsúttól. Stadionprogram, Orbán Várba költözése, olimpia, úszó-vb, Paks 2, múzeumi negyed a Ligetben, és még hosszan lehetne sorolni a száz vagy ezermilliárdos nagyságrendű programokat, amik valójában mind-mind Orbán Viktor álmát valósítják meg, hogy valami naggyal a történelemkönyvekbe kerülhessen, miközben a tervek korrupciós kockázata nagy, társadalmi hasznossága alacsony, és biztosan nem a középosztály, a dolgozók, a lecsúszók vagy a szegények jólétét fogják növelni.

Ez a pénz nem fordul az ápolók, a szociális munkások vagy más nevetségesen alacsony pénzért dolgozók béremelésére, nem kerül az egészségügybe, az oktatásba, a szegénység vagy akár annak kárainak csökkenésébe, hogy ne csökkenjen már az ország termelékenysége, ne vándoroljon el a szakképzett munkaerő, és ezáltal ne ússzanak el az ország későbbi lehetőségeit.

A kisvasút pedig nem csak Felcsúton robog. Az állampolgárok véleménye pedig nemhogy nem számít, hanem egyenesen támadás, ha az nem a miniszterelnökkel megegyező. Aki pedig egyenesen tiltakozik, az a nemzet ellensége lesz, és Bicskéig vagy Lovasberényig is tolja a kormány maga előtt az ellenség testét.

És ahogy az ostoba, értelmetlen, drága és fennhéjázó kisvasút kifogásolása Felcsút elleni támadássá válik Orbán szövegében, úgy válnak a kormány intézkedéseinek megkérdőjelezései is, nem csupán támadássá a kormány ellen, hanem támadássá Magyarország ellen.

Ha támadod a korrupciót, az alacsony fizetéseket, a szegénységet, Magyarországot támadod. Pedig valójában nem, csupán azért válunk hazaárulóvá, mert nem lehet tétlenül nézni, ahogy rohad szét az ország!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!