Apróra zsugorodott aligátorpéniszek és elnőisedő élővilág: tudósok és zöld szervezetek évtizedek óta kongatják a vészharangot a hormonhatású anyagok miatt. Mert ezek a vegyszerek nemcsak az állatokat vágják haza, a mi egészségünkre is beláthatatlan hatással vannak. Meddőség, daganatos betegségek, cukorbetegség, gyermekkori intelligencia-csökkenés: szinte nincs olyan mai népbetegség, amiről ne mutatták volna még ki, hogy köze lehet a hormonrendszerünket károsító anyagokhoz. Cikkünk az Élelmezésügyi Világnap alkalmából.

Fotó: Nancy Regan, Flickr

Egy tanulmány szerint az EU GDP-jének 1-2 százalékát is elveszti a hormonkárosító anyagok okozta egészségügyi károk miatt. Bár Brüsszel néhány éve végre rászánta magát kivonásukra, a tiltás végrehajtását azonban az ipari lobbi, az USA TTIP-törekvései, na meg egyes tagországok ellenállása miatt egyelőre sikeresen elszabotálta. És hogy kik azok az egyes tagországok? Hát például úgy tűnik, Magyarország.  

Talán a floridai Apopka-tó története a legismertebb, endokrin anyagokkal kapcsolatos eset. Miután egy vegyiüzem növényvédő szerekkel szennyezte el a tavat, a tóban élő hím aligátorok péniszmérete átlagosan 24%-al csökkent. A kutatások kimutatták, hogy a vadon élő hüllőhímek tesztoszteronszintje egészen alacsony, a nőstényekére jellemző szintre csökkent, míg a szomszédos, nem szennyezett tóban élő egyedek teljesen normálisak voltak. A szennyezések miatt végül az Apopka-tó aligátorpopulációjának 90 százaléka elpusztult.

2010-ben derült ki, hogy a gödöllői egyetem ivóvizében is a határérték majd tízszerese volt az akkor már három éve betiltott hormonkárosító gyomirtó, az atrazin. Hogy a diákok hány éven át itták ezt a vizet, már sosem fog kiderülni. Pedig e szer hatása nagyon riasztó: egy korábbi kísérlet bemutatta, hogy az atrazin olyan brutálisan avatkozik be a hormonrendszerbe, hogy ha ebihalakat nevelünk olyan vízben, amelyben az atrazin akár csak az ivóvízben megengedett mennyiségben van jelen, a genetikailag hímnek születő békák harmada-fele hermafrodita fejlődésirányba fordul. Sajnos sok más hasonló példát láthatunk: egy brit felmérés szerint a szennyezett brit folyókban található halak felénél már kimutathatóak az elnőiesedés jelei, míg egy másik vizsgálat szerint a hormonhatású vegyi anyagok miatt indokolatlanul sok a hermafrodita jegesmedve is.

Egy 2015 márciusában bemutatott francia vizsgálat átlagosan 21 féle hormonkárosító vegyszert, ebből 19 növényvédő szert mutatott ki francia nők hajából. A kutatások arra utalnak, hogy a nők már gyermekkoruktól ki vannak téve a hormonkárosító vegyszereknek és azok káros hatásainak. Pedig a legtöbb endokrin károsító anyag már alacsony koncentrációban is magas kockázatot jelenthet, és hosszú távon különféle rákos megbetegedésekért (prosztata-, here- és mellrák) is felelőssé tehetők. Kanadában 1983-tól 2005-ig 54 százalékkal nőtt a 20 és 44 év közötti férfiak körében a hererákos esetek száma, és ez a korábban gyakorlatilag ismeretlen daganattípus mára hazánkban is igen elterjedt lett. A tendencia mögött  tudósok az endokrin károsító anyagok megjelenését sejtik. Ezen anyagok is felelősek továbbá a cukorbetegség kialakulásáért, pajzsmirigyzavarokért, szívbetegségekért, asztmáért, születési rendellenességekért, az agyi fejlődés károsodásáért és viselkedési zavarokért, valamint olyan hormonális zavarokért, mint például a korai serdülés, az elhízás, és a meddőség. A floridai Theo Colborn szerint ezek az endokrin károsító anyagok különösen a fejlődő férfiakat veszélyeztetik, és a nemi elváltozáson túl a fiúcsecsemők agyi fejlődését is károsíthatják. A férfi nemre nézvést a női ösztrogén hormonra hasonlító anyagok jelentik a legnagyobb veszélyt. Egy amerikai kutatás szerint az elmúlt két évtizedben a férfiak tesztoszteron szintje 20 százalékkal csökkent.

De a használati tárgyaknál is nagyobb kockázatot jelent, hogy a hazai boltokban kapható zöldségek-gyümölcsök közel fele tartalmaz olyan növényvédőszer-maradékot, melyeknek ismert hormonrendszer károsító hatásuk van. A Növényvédőszer Akcióhálózat (PAN) felmérése szerint a legkockázatosabb termények a saláta, a paradicsom, a paprika, az uborka, az alma, a körte, a barack, a szőlő és az eper – ezeknél akár 20 féle endokrinkárosító vegyszert is alkalmaznak, így ezek gyakran szennyezettek ilyen anyagokkal. Mégis, mind teljesen legálisan várhatja a polcon, hogy boldogan elfogyasszuk őket.

Magyar ellenállás, amerikai lobbi: elcsaklizott szabályozás

Míg a rákkeltő, génkárosító és a szaporodási képességeket károsító vegyi anyagok mára döntően be vannak tiltva, addig a hormonrendszerbe beavatkozó, úgynevezett endokrin rendszert károsító anyagokra nincs ilyen jellegű korlátozás. Bár néhány hangosabb botrány nyomán az EU párat betiltott közülük – mint például a cumisüvegekben található Biszfenol-A-t (BpA), vagy a gyerekjátékokban jelenlévő egyes ftalátokat –, a mai napig számos hormonkárosító szer jelen van a környezetünkben. Sőt, a legproblémásabb ftalát (DEHP) műanyagadalékként való további használatát a riasztó tudományos tények ellenére pedig épp mostanában engedélyezte az Európai Bizottság.

Pedig EU-rendeletek már kimondják, hogy 2014-től tilos hormonhatású növényvédő szereket, biocidokat engedélyezni. Mégis, ha körbenézünk, az előzőkben emlegetett anyagokon túl, csupa ilyen összetevő van a piacon, ruháinkban, használati tárgyainkban. Az EU ugyanis a mai napig nem alkotta meg azt a kritériumrendszert, amely alapján azonosítani lehetne ezen anyagokat, így azok piacról való kivonása sem kezdődött még meg. Svédország ezért beperelte az Európai Bizottságot, mely perhez később az egész Európai Tanács és az Európai Parlament is csatlakozott.

Ám a Tanács fellépését a hormonkárosító anyagok betiltása érdekében Magyarország és három másik EU-tagország, Portugália, Irország és Nagy-Britannia nem támogatta. Eközben az Egyesült Államok is erősen lobbizik, a TTIP szabadkereskedelmi egyezményről szóló viták során folyamatosan tiltakozik az EU hormonrendszerkárosító anyagokat tiltó törekvései ellen, arra hivatkozva, hogy ezek aláássák a „szabadkereskedelmi érdekeket”.

Pedig a késlekedést az európai gazdaság is igen megsínyli: egy idén márciusban bemutatott, a Guardian által ismertetett tanulmány szerint az endokrin anyagok miatti egészségügyi károk évi 157-270 milliárd euró közé eshetnek, ami kiteszi a teljes uniós GDP 1-2%-át. A vezető tudósok által összeállított tanulmány szerint ez többféle károsodásból adódik össze: 70-100%-os bizonyossággal állítható, hogy az IQ-csökkenés és az agyi képességek romlása mögött gyom- és rovarölő szerek, valamint a lakásokban, autókban elterjedt égésgátló anyagok állnak. A csökkenő IQ mellett a felnőttkori elhízásért, valamint az autista eseteknek legalább 5%-áért is ezen anyagok felelnek. Nem véletlen, hogy az Európai Rákellenes Ligák Szövetsége (European Cancer Leagues – ECL) idén felhívást tett közzé, miszerint a rák megelőzésében elsődleges feladat az endokrinkárosító anyagok korlátozása.

Elkeserítő volt látni Magyarország passzivitását az EU-s vita során egy ilyen kulcsfontosságú, a jövő generációk egészségét alapvetően meghatározó kérdésben. Ismeretből pedig nincs hiány: hazai kutatások is alátámasztják a hormonkárosító anyagok betiltásának szükségességét, és a magyar szakemberek is ismerik ezen anyagok veszélyeit. Bár a régi anyagok kivonása költséges, de reméljük, hogy a kormányzat nem a rövidtávú ipari érdekeket fogja támogatni a jövő generációk egészségével szemben.

Simon Gergely

a Greenpeace kelet-közép-európai vegyianyag-szakértője

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a környezetünk védelméről, támogass minket!