A múlt héten pár barátommal abszurd tüntetésötleteken poénkodtunk egy fröccs mellett. És a brainstorming egy adott pontján felmerült az online tüntetés csodálatos ötlete is. Skype-konferenciában vagy Facebook-chatben rendeznénk, utóbbi esetében a beszédeket bepötyögnénk és a demonstrálók különböző emoticonokkal fejezhetnék ki véleményüket. Tíz percnél tovább nem röhögtünk a dolgon, mert viccnek is elég bárgyú volt. Aztán hétfőn kijött a hír, hogy a Bokros Lajos által vezetett Modern Magyarországért Mozgalom online tüntetést szervez október 23-án. A felhívásból nem derül ki, hogy miről is szól az esemény, csak annyi, hogy aki otthon marad, az őrzi az emberségét, és hogy vesszen az Orbán-rendszer.

Nem lennék most Orbán Viktor helyében.

Valahol értékelendő az őszinteség, hogy a MoMa belátta, képtelen értékelhető számú embert fizikai valóságában, analóg módon megmozgatni, és ezért egy online tüntetést szervez, amelyről eddig annyit tudunk, hogy egy online számláló követi majd, hányan is kattintottak a demonstráció helyszínéül szolgáló honlapra. Csak közben sajnos közös politikai jövőnkről is szól ez a jelenség nemcsak egy konkrét párt gyengeségeiről.

Bármilyen tüntetésnek, tömegmegmozdulásnak az egyik fontos célja, hogy az emberek közösen, fizikai valójukban megmutassák, részei a politikának, és hogy szembesítsék a kor hatalmasait ezzel a ténnyel. A ténnyel, hogy végső soron a hatalom gyakorlása lehetetlen a hatalomnak alávetettek beleegyezése nélkül. Legyen szó a ceausescui rémuralom ellen fellépő romániai polgárokról, a tisztességes bérezésért és munkavállalói jogokért kiálló ipari munkásokról, a heteronormatív társadalom vegzálása ellen fellázadó New York-i melegekről és transzvesztitákról, vagy épp a netadó ellen utcára vonuló magyarokról, ennek a jellemzőnek mindig ott kell lennie. Egy tiltakozó akciónak felforgató erejűnek kell lennie, hiszen csak a felforgatás az, ami kényszerítő lehet a hatalomra nézve, hogy maga is változzon/változtasson.

Bokrosék tüntetése nem erről szól. Itt az október 23, kéne valamit csinálni, hogy megmutassuk, mennyire is gyűlöljük az Orbánt, igaz, embereket nem tudunk megmozgatni, de akkor majd online, és számoljuk a hozzánk tévedőket, és majd eladjuk minden újságban, hogy ezrek tüntettek velünk – valahogy ez lehetett a párton belüli gondolatmenet. Meg talán még az, hogy ez milyen fiatalos. Ez az akció tökéletes példája annak, hogyan lehet teljesen kiüresíteni a politikai cselekvést, hogyan lehet köldöknézegető idiotizmussá zülleszteni azt, aminek a közjó megvalósításának útjait kellene fürkésznie. A cselekvés itt csupán önmagáról szól,

azért van, hogy legyen.

Nem azért, hogy megmutassa, a hatalom távolról sem képviseli a közjót. Nem azért van, hogy követeléseket fogalmazzon meg a szegénységben élők, a hajléktalan emberek, az éhező gyerekek, a kizsákmányolt közmunkások, a létbizonytalanságban élők, az egészséges élet reményétől megfosztottak, az oktatástól vagy a tisztességes munkától elzártak, az identitásuk miatt elnyomottak, a bőrszínük miatt kirekesztettek nevében – vagy hogy ne lőjünk olyan messze Bokros potenciális célcsoportjától: a lecsúszástól félő, vagy a korrupciót és központosító önkényt megelégelő középosztály nevében – a hatalommal szemben. Nem is lehet ezért, hiszen akkor ezeket az embereket kellene vonatkoztatási pontként tekinteni, meg kéne ismerni őket, hagyni kellene, hogy saját hangjukon mondják el saját problémáikat. De ahhoz dolgozni kell, ahhoz empátia kell, és ezek mind nehezebbek, mint egyszerűen saját magunkat tekinteni egyetlen vonatkoztatási pontként.

Az akcióból ráadásul hiányzik minden felforgató, a résztvevő cselekvőben azt az érzést kelti, hogy csinált valamit, pedig igazából pusztán annyit tett, egy kattintással jelezte, hogy mellesleg van politikai véleménye. De semmi többet. Ugyanis nem az a politikai cselekvés, hogy van véleményünk, hanem az, ha érvényt próbálunk szerezni ennek a véleményünknek.

Ha igazságosak akarunk lenni, ez a köldöknézegetés egyébként nem csak a MoMa sajátja. Szinte havonta felbukkan egy-egy újabb csoport, amely úgy akarja megdönteni az Orbán-rezsimet, hogy létrejön. Hogy megalakul. És talán még ketté is szakad. Kb. ezt képes kitermelni magából az a politikai és kulturális elit, amelyik évtizedek óta elszakadt attól a valóságtól, ami Magyarország polgárainak életét meghatározza. (Évtizedek óta elszakadt, hiszen milyen populista az már, ha meghallgatjuk őket, és talán még hangot is adunk az emberek gondjainak, gondolatainak.)

Persze ne csodálkozzunk, ha ilyen előzmények után senkinek nincs kedve igazán tiltakozni. A Fidesz arra játszik, hogy minél inkább politikai apátiába taszítsa az embereket, folyamatosan álproblémákat, álmegoldásokat, és álkudarcokat kreálva. Az ellenzéke pedig készségesen segédkezik azzal, hogy teljesen kiüresíti a politikai véleménynyilvánítás, nyomásgyakorlás eszközeit, elveszi a politikai ellenállás értelmét. Elzárja a hatalom felelősségre vonásának útjait. És ez nem is meglepő, hiszen a mainstream politikai elit pártállástól függetlenül egy el nem számoltatható, az alulról érkező impulzusok felé majdnem teljesen zárt politikában szocializálódott a rendszerváltás után, és ennek fenntartásában érdekelt a jövőben is, sőt hisz is abban, hogy a politikacsinálás így van rendjén.

Évekkel ezelőtt volt egy spray-reklám, amelyben a sármos Ben Affleck egy kis számlálóval számolta meg, a nap folyamán hány nő mosolyog rá az új AXE-illat hatására. Bokros Lajosék most ugyanezt kísérlik meg: megszámolni, hány embert képesek az új trükkel bevonzani egy honlapra. Csakhogy a tiltakozás és a politikai cselekvés nem egy parfüm, amivel valaki vonzóbbá tehető, és egy politikai pártnak sem arra kellene törekednie csupán, hogy öncélúan hívja fel önmagára figyelmet – a sármőrrel ellentétben ugye, hisz ő egy szexista tahó, és simán megengedheti magának, hogy kipipált tételekként tekintsen a nőkre, akiket egy kis illattal már el lehet bódítani. (Várjunk csak, a mi pártjaink pont ilyenek!)

A reklám végén Ben Afflecknek 103 lánymosolyt sikerül begyűjtenie. Kíváncsi vagyok, Bokrosnak sikerül-e ezt túlszárnyalnia.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni az ellenzék tehetetlenségéről, támogass minket!