Cikksorozatot indítottunk WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) címen, amelyben azt az egyszerűnek tűnő kérdést tesszük fel, hogy mi a baloldal ma Magyarországon, az Unióban, a világban. A sorozat kilencedik darabjában Lakatosné Jutka, a Város Mindenkié aktivistája arról ír, a baloldaliság azt is jelenti, hogy egy konkrét probléma – jelen esetben a hajléktalanság és lakásszegénység – mögött húzódó strukturális problémák ellen is küzdeni kell.

Mit jelent számomra a baloldaliság?

• Demokráciát – valódit, amiben mindenkinek valódi lehetősége van érdemben részt venni a közügyekben.
• Jogállamot és jogbiztonságot – ami mindenkit megvéd az önkénytől és az elnyomástól.
• Egyenlőséget – jogokban, esélyekben, lehetőségekben és hozzáférésben
• Igazságosságot – ahol mindenki képességei szerint járul hozzá a közöshöz és szükségletei szerint részesül belőle.
• Szabadságot – ami mindenki szabadsága, nem csak a kiváltságosoké.

Saját személyemben élethelyzetemnél fogva kerültem abba a helyzetbe, hogy tennem kellett valamit az ellen, ami sértett, dühített, és kiszolgáltatottá tett. Nagyon igazságtalannak tartottam, hogy embereket csak azért lehet üldözni, zaklatni, akár megtámadni rendészeti részről is, mert nincs otthona és kisebbségi csoporthoz tartozik. Saját esetemnél fogva kerestem segítséget.

Szerencsémre olyan civil csoporthoz kerültem, ahol pontosan a fentiek ellen is dolgoznak, a legelesettebb emberek érdekében. Itt tanítottak meg érdekeim és jogaim megvédésére, itt értettem meg, hogy ki kell állnom önmagamért és minden olyan emberért, akik – akár a kormány, akár a városvezetés, akár a többségi társadalom szemében – valamilyen oknál fogva elnyomott vagy kirekesztett csoportba tartoznak, vagy törvényileg üldözötté váltak.

A Város Mindenkié  alulról szerveződő civil csoport baloldaliságát munkánk, a politikai vezetéssel szembeni véleménynyilvánításunk, tetteink és a jövőnkről alkotott elképzeléseink igazolják.

Csoportunk dolgozik a lakhatáshoz való jog törvénybe iktatásáért, valamint annak számon kérhetőségéért, ezért javasolja a szociális bérlakások számának emelését, az üres lakások kiadását szociális alapon, valamint az elsőként lakhatást, az utcáról lakásba projektet. Utóbbit már eredményesen el is kezdtük megvalósítani más csoportokkal és célunk, hogy ez a lakhatási elképzelés – hogy mindenkinek emberhez méltó lakhatásra van szüksége a lehető leghamarabb és nem tömegszállásokra –  egész Budapest, illetve egész Magyarország területén érvényesüljön.

Kiállunk a mellett, hogy nem a szociális ellátórendszer bővítése a megoldás. Azt tartjuk, hogy a hajléktalan ellátás szállói csak krízis helyzetre szolgáljanak, cél legyen onnan mielőbb kisegíteni az embereket méltó otthonokba.

A Város Mindenkié dolgozik az alaptörvénybe foglalt, a hajléktalan embereket kriminalizáló szabálysértési törvény megszüntetéséért, nem tűri a kirekesztést, a diszkriminatív intézkedéseket.

Dolgozunk azon, hogy az elhelyezés nélküli kilakoltatás, családok szétszakítása helyett valós családsegítő politika érvényesüljön, ezen belül dolgozunk a családok törvénytelen szétszakítása ellen, mert valljuk, amit a törvény is kimond: szegénység és hajléktalanság miatt nem szakítható ki gyermek a családjából. A valóság viszont az, hogy kifogásokkal veszik el a gyermekeket a szegény családoktól, valójában a megélhetési nehézségeik miatt. Ezért követelünk a politikusoktól olyan családbarát politikát, mely szolidáris az elnyomottakkal, a kirekesztett szegény emberekkel. Szeretnénk, ha politikusaink szembenéznének az ő problémáikkal és végre dolgoznának a hajléktalanság, mélyszegénység megszüntetésén. Ehhez tisztességes munkahelyek megteremtése, valamint tisztességes fizetés kell, hogy mindenki emberhez méltó életet élhessen.

A Város Mindenkié csoport szolidáris a több millió kirekesztett emberrel, csoporttal.

Hogyan lehetne elérni, hogy ezek az eszmék teret nyerjenek, a hozzánk hasonlóan gondolkodó emberek egymásra találjanak Magyarországon?

Elsősorban az összefogáson és a közös célon van a hangsúly, amiben sokat segítene, ha a mai politikai vezetést megtudnánk győzni egy igazságosabb és jóléti társadalomra való törekvésre.

Ehhez:

• Örömmel vennénk, ha kormányunk és vezetésünk véget vetne a hazugságra épülő politikának, elfogadná, hogy az ország népe egyenrangú társ. Ennek tükrében tárgyalna a társadalom, a politikai és gazdasági világ minden csoportjával annak érdekében, hogy az országban eredményeket érhessünk el.
• Nem fogadjuk el az új adózási törvényt, új munkatörvényt, új alaptörvényt, azt, hogy folyamatosan szűnnek meg a munkahelyek, nem fogadjuk el az egészségügy, a szociális és a közlekedési szolgáltatások folyamatos romlását.
• Nem tűrjük az etnikai elnyomást, a másság elutasítását.
• Nem tűrjük a kényszert, a megszorítást, az embertelenséget, ami az utóbbi időben érezhető.
• Olyan munkahelyek kellenek, ahol jogokat, védettséget, garanciát kap a felvett dolgozó és ahol méltó körülmények között, őt kiteljesítő munkát végezhet.
• Igazságos közteherviselésre van szükség (olyan adórendszerre, melyben a tehetősek nagyobb arányban járulnak hozzá a közös kiadásokhoz.) Itt a gazdagok áldozatvállalására van szükség.
• Az ingyenes egészségügyi ellátás és oktatás legyen valóban alapvető és kikényszeríthető
• Meg kell szüntetni a demokráciakorlátozó lépéseket, a civil társadalmat bénító reménytelenséget, nem engedhetjük a kényszert és az önkényt, amit az utóbbi időben tapasztalunk.
• Olyan szabályozásokra van szükség, melyek mindenki számára nyitottá, befogadóvá és örömtelivé teszik a városainkat. Az élhető városokban a munkahelyteremtés is célkitűzés legyen.
• És nem utolsó sorban valódi sajtó- és szólásszabadságra van szükség – arra, hogy mindenki véleménye ugyanúgy hallatszódjon és egyenlő súllyal essen a latba.