Szerda délelőtt a röszkei regisztrációs pontnál „zavargás” tört ki. Legalábbis a sajtótermékek konzekvensen zavargásról írnak. A rendőrség könnygázt vetett be, de sajtóértesülések szerint személyi sérülés nem történt.
Mi nem neveznénk ezt zavargásnak, ugyanis a sok sajtóhír mellett, ami arról szól, mihez nincs joga a menekülteknek, megjegyeznénk, emberi jogaik nekik is vannak. A regisztrációs pont pedig nemhogy nem börtön, de még nem is menekülttábor. Ahogy természetes az, hogy a hosszú sorban zúgolódunk egy kormányhivatal előtt, úgy természetes az is, ha a menekültek zúgolódnak, ha nem kapnak enni vagy inni, esetleg szétáznak.
(Fotó: Index)
A média tudósításai szerint pedig épp ez történt. Az Index szerint a menekültek (köztük sok gyerek is) be akartak húzódni az eső elől a fedett hangárba. A Hír TV tudósítója pedig azt mondta, a menekültek a szájukra mutogattak és jelezték éhesek meg szomjasak. A rendőrség azt közölte, a sajtó munkatársai miatt kezdtek tüntetni a menekültek, mivel meglátták a kamerákat. Majd egy másik rendőrségi szóvivő ezt már úgy adta tovább, hogy feldühödtek a kamerák láttán. A Délmagyarnak pedig azt mondta a rendőrség, hogy 200 menekült nem akart ujjlenyomatot adni a regisztrációs ponton, ezért kezdtek tiltakozni.
A három rendőrségi nyilatkozat azért érdekes, mert eddig nem volt ujjlenyomatvétel a regisztrációs pontnál, és ez nehezíti, hogy a menekültek nyugatra menjenek tovább. A rendőrségi interpretáció helyett pedig a médiával kapcsolatos állítások inkább szólnak arról, hogy a menekültek el akarták mondani a médiának, mi a gondjuk a teljesen túlzsúfolt röszkei regisztrációs pontnál. Mindannyian így tettünk volna. Összességében valószínűleg mind a négy tényező közrejátszott a helyzet kialakulásában, és egymást erősítették, így a hasonló problémákat nem a média elküldésével, hanem a körülmények javításával lehet megoldani.
A regisztrációs pont túlzsúfoltsága persze érthető, hiszen három napja tudjuk, a macedón hatóságok által erőszakosan létrehozott torlódás és annak gyors feloldása miatt egyszerre nagy számú menekült fog érkezni az országba. A kérdés az, erre miért nem készültek fel a hatóságok, ha pedig felkészültek, akkor miért nem jobban. Persze nehéz kezelni egy dupla, sőt esetenként tripla terhelést egy ilyen helyzetben, de nem lehetetlen.
Tegnap este például nemzetbiztonsági ülést hívott össze a kormány. De úgy tűnik, a sajtó értesítése és a rendészeti megoldásokon való töprengés mellett annak kitalálására nem maradt idő, hogyan lehetne azonnali intézkedésekkel megelőzni a várható feszültségeket. Sőt, erre három nap nem volt elég, pedig másfél éve Pintér Sándor még azt mondta az ukrán válság kapcsán, hogy órák alatt el tudnak helyezni harmincezer menekültet. Ennek most töredéke sincs az országban.
Persze az is lehetséges, hogy a magyar állam megpróbálta előre kezelni a problémát, de nem sikerült. Ennek viszont az oka nem a helyzet kezelhetetlensége, hanem az eddigi elégtelen intézkedések. A rözskei regisztrációs pont már hetek óta maximum kapacitással működik, a Bevándorlási Hivatal dolgozói és a rendőrök is óriási teljesítményt nyújtanak a helyzet fenntartásában. Ahogy később a nagyvárosokban a civil segítők is.
Ha a kormány nem gyűlöletkampányra és a teljesen használhatatlan falra költött volna, hanem az esetleges konfliktusokat és feszültségforrásokat megelőzendő, a Bevándorlási Hivatal és a táborok bővítésére, akkor ma sokkal kisebb eséllyel történt volna meg ez a konfliktus. Hiszen az azonnali bővítést egy nagyobb alapról lehetett volna elkezdeni, és nem a maximális kapacitásból, a túlhajszolt és így is teljesen kihasznált állapotokból még többet kifacsarni.
Valójában pedig ez nem csupán pénzkérdés, hanem prioritási és szervezeti kérdés is. Mit akar a magyar állam kihozni ebből a helyzetből? Elhitetni azt a hazugságot, hogy meg tudjuk állítani a menekülteket, vagy megpróbálni minél kevesebb feszültséggel megoldani a mostani helyzetet? Úgy tűnik, a magyar kormány az állampolgárok és a menekültek biztonsága helyett az elsőt választotta.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
