A Törökország által végrehajtott 2019-es invázió után Rojava eltűnt a hírekből – nem csak a mainstream médiából, de még a balos felületekről is. A LeftEast kétrészes interjúja áttekinti, mi történt 2019 óta. Az első rész a forradalmi folyamat zavarosságával foglalkozik.
A lehetetlenné vált életkörülmények és a rezsim elnyomó politikája a korábban legnyugodtabb helyeken is Aszad ellen fordította lakosságot.
Kissinger, aki a náci üldöztetés elől menekült az Egyesült Államokba, szeret úgy tekinteni magára, mint a birodalmi béke, a kegyetlen Pax Americana megvalósítójára.
A kibékülés egyben a kurd állam végét jelentené.
Nem csak természeti, jól körülírható társadalmi okai is vannak.
A földrengések helyszínén rengeteg kiszolgáltatott ember él, nőszervezetek is akcióba lendültek.
Erdoğan saját hatalma érdekében újból kurdokat fog ölni. A fejcsóváláson kívül más következménnyel nem kell számolnia.
A törökországi menekülttáborok semmiben sem különböznek a börtönöktől. Menekülne, aki csak teheti.
Az átrendeződéssel bizonyos frontok bezárulnak, és új frontok is nyílhatnak, amelyek nem csak a két ország, de a teljes közel-keleti térség szövetségi, és erőviszonyait is átrajzolhatják.
A szervezet szerint egyáltalán nem biztonságos visszatérnie a menekülteknek, és aki mást állít, az szándékosan torzít.