Visnyei Barbara dúla elmondta, hogy mielőtt elindult a tüntetésre, megkérdezte a férje, hogy miért épp ide jön ki, mikor ott vannak a tanárok és más csoportok melletti kiállások, amik hasonlóan fontosak –

mire ő azt válaszolta, hogy mindez egy ügy, mert a kormány számtalan társadalmi csoport tagjaival hasonlóan rosszul bánik.

A szívhangról elmondta: nincs olyan, hogy valaki amiatt meggondolja magát, és boldogan élnek. De azt is kifejtette, hogy a megesett anyák nem egy homogén tömeg, mindenkinek más története van.

Kifejtette, hogy két gyereke van, mégis itt van, mert Pintér úgy döntött, hogy minden abortuszra készülő nőt a szívhang meghallgatására kényszerít. Felemlegette, hogy ezzel szemben a kisbabájának örülő nőt – például őt is – megkérdezte az orvos, hogy megtartja-e.

Mint mondta, a szülők döntésébe nem kellene beleszólnia az államnak, mégis a nők méhének szabályozásával vannak elfoglalva.

Nem fogja fel hogy van pofájuk egy olyan folyamat utolsó utáni lépéséhez odafurakodni,  amely folyamat során sehol nem voltak. Ezzel szemben véleménye szerint szükség lenne többek között

• megfelelő felvilágosításra már óvodás kortól,
• hozzáférhető és biztonságos fogamzásgátlásra,
• minőségi egészségügyi ellátórendszerre,
• és olyan világra, ahol szívesen szülnek a nők.

Ennek ellenére nem látja például, hogy azt mondanák hogy lesz elég szülőorvos, dúla, bölcsőde vagy óvoda.

Meglátása szerint nőként az egészségügyben mindent összeszorított fogakkal kell elviselniük, és a szülés során látszik ez leginkább, ott éri a legtöbb ártalom a nőket és a kisbabájukat. Az embertelen bánásmód is rengetegszer érvényesül a szülészeteken.

Végül elmondta, hogy kevesebb abortuszt élhetőbb ország teremtésével lehet elérni.

Ennek azonban egyelőre nem látja jelét.