Hétfői müncheni sajtótájékoztatóján Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltje bejelentette: elindítja a tárgyalásokat az EP szociáldemokrata, zöld és liberális frakcióinak vezetőjével az Európai Bizottság elnöki tisztségét illetően.

Bár az utóbbi időben több helyről is hallani lehetett, hogy nem a pártcsaládok által megnevezett csúcsjelöltek közül fog választani az EP, hanem egy kompromisszumos jelölt, például a néppárti Brexit-főtárgyaló, a francia Michel Barnier mögé sorakoznának fel a tagállamok és az EP-képviselők, Weber most újra kiállt a csúcsjelölti rendszer mellett.

„Az EP-ben nem lesz többség olyan jelölt számára, aki nem volt csúcsjelölt, aki nem mutatta meg arcát és programját, aki nem mutatta be magát az embereknek” – idézi a bajor politikust a hvg.hu.

Nemcsak Weber kezd tárgyalásokat a vezető uniós posztok kapcsán: ma Emmanuel Macron francia elnök és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is találkoznak. A Reuters szerint a két politikus egyetért abban, hogy egy zöldektől a mérsékelt konzervatívokig terjedő centrista koalíciónak kellene irányítania az Uniót a következő öt évben.

A hírügynökségnek madridi források elmondták, Sánchez azt szeretné, hogy Spanyolország súlya érvényesüljön az EU-n belül, a közösséget pedig Európa-párti politikusok vezessék.

Hasonlóan nyilatkozott tegnap este Manfred Weber is, aki kizárt bármiféle együttműködést azokkal, akik „Európa elpusztításán dolgoznak”.

Mint már reggel megírtuk, a jobboldali-populista pártok növelni tudták mandátumaik számát a mostani EP-választáson, ám még így is nagyon távol állnak attól, hogy érdemben akadályozni tudják a mérsékelt pártokat. Ugyan a két legnagyobb pártcsalád, az EPP és a szocialisták (S&D) elveszítette többségét, a liberálisokkal és/vagy a zöldekkel már újra a parlamenti helyek többségét birtokolják.

Egy esetleges néppárti-szocialista-liberális-zöld koalíció annyira erős lenne, hogy még a néppárton belüli populisták, például a Fidesz szavazatai nélkül is tudná intézni a dolgokat.

Mivel a liberális és a zöld pártok is látványosan megerősödtek, így nem lenne meglepő, ha kezdeményező szerepet játszanának a jövőbeli koalíciók összetételét és politikai agendáját illetően.

Persze a helyzet ennél bonyolultabb, hiszen az Európai Bizottság elnökének kiválasztása nem kizárólag a parlament feladata, de ugyanakkora szava van a tagállami vezetőket tömörítő Európai Tanácsnak is. Itt pedig a magyar, lengyel vagy épp olasz euroszkeptikus vezetésnek sokkal nagyon ereje van, mint az EP-ben.

Nem csupán az Európai Bizottság vezetőjének személyéről születik döntés az elkövetkező időszakban. Ugyancsak most fogják megválasztani Donald Tusk utódját az Európai Tanács élén, illetve az EP-elnöki szék sorsa is most dől el. Emellett az Európai Központi Bank elnöki és elnök-helyettesi pozíciójáról is dönteni kell.

Ezekben a döntésekben pedig nem csupán az új EP összetétele játszik szerepet, de a tagállami érdekek, a kulcspozíciók igazságos területi eloszlása is szerepet játszik. Egy komplex folyamat elé nézünk tehát, amely során az unióban megszokott aprólékos kompromisszumkeresés lesz a vezérelve.