Esőként Pléh Csaba pszichológus lépett színpadra, aki szerint elterjedt egy olyan félrevezető kép, mintha valami „állóvízbe ejtett kő” lenne az új finanszírozási rendszer, amellyel a kormány versenyhelyzetet szándékozik teremteni. Szerinte a tudomány mindig versenyhelyzetben élt, mindig a különböző értelmezéseket követve, egymás állandó kontrollja alatt próbálták a tudósok jobbá tenni a világot.

Az ITM próbálkozása az új rendszer bevezetésére olyan, mintha úgy akarná versenyhelyzetbe kényszeríteni a kutatóintézeteket, hogy közben a forrásmegvonással „amputálja a lábukat” – fogalmazott Pléh.

Szerinte nem arisztokratizmusból akarnak a tudósok autonóm módon dönteni, hanem mert ők ismerik a tétjét a tudományos világon belüli döntéseknek.

„El a hivatali kezekkel a tudományra szánt pénzek elosztásától! ”

– szólította fel a kormányt.

Óriási illúzió azt gondolni, hogy Magyarország meg tudná vásárolni a tudást, mi ebben mindig is exportőrök nem pedig importőrök leszünk – tette hozzá Pléh Csaba.

Végül nosztalgikus történetet mesélt arról, hogy volt gimnáziuma helyére a hatvanas években a hasonló meggondolatlan pragmatizmus nevében autószerelő szakmunkásképző került.

„Adják vissza a tudás becsületét, és adják vissza a következő nemzedéknek az iskolákat” – zárta beszédét a tudós.