Szilágyi Adrienn, a bölcsészettudományi kutatóközpont történettudományi intézetének posztdoktor kutatója az utolsó beszélő a tüntetésen. Kezdésként arról beszélt, áldozattal jár elhelyezkedni ezen a pályán, és nehéz állandóan a szakma létjogosultságát bizonygatni.

Ugyanakkor hisz abban, hogy nincs egyedül.

Szerinte a tudományos közösséget nem szétválasztják a tudományterületek, sőt ellenkezőleg, a tudomány iránti szenvedély összeköti a különböző területek kutatóit.

Ezután megköszönte különböző a szolidaritási megmozdulásokat az akadémia dolgozók ügyével.

Szilágyi szerint a közösségnek függetlennek kéne lennie a rövid távú céloktól és a különböző politikai oldalaktól, és fontos lenne a mindenkori kritikai álláspont képviselete.

Azt is hozzátette, az elmúlt hetekben, hónapokban ez a közösség próbálta megszervezni magát, egységesen tudjon fellépni, és szerinte ez a mai tüntetésen látszódik is.

Ugyanakkor azt is tudni kell Szilágyi szerint, hogy bármilyen döntés is születik, nem lesz több feladata a tudósközösségnek. A versenyhelyzet elfogadása azt jelentené, hogy a közösség megosztottá válik, a kutatóhálózat egységének megbontása azt jelentené, hogy sérelmeket hordoznak majd magukban a kutatók.

A minisztérium akaratának elfogadása azt jelenté, hogy a közösség legfőbb értékét, függetlenségét veszíteni el. Ezért szerinte muszáj konfliktust vállalni és továbbra is cselekvő közösségnek lenni. Ezt követően az akadémiai dolgozók hét pontban megfogalmazott céljaiból idézett.