Az elmúlt időszakban hatványozottan foglalkoztatott bennünket, hogy újságíróként milyen felelősségünk van a nők elleni erőszak ábrázolásában. Hiszünk abban, hogy a szavaknak ereje van (különben nem csinálnánk a Mércét), és tisztában vagyunk azzal is, hogy az ilyen témájú cikkeknél alapvető fontosságú még jobban odafigyelnünk, hogy az áldozatok biztonságát, személyiségi jogait ne sértsük meg és egyben a társadalom szemléletformálásához is hozzájáruljunk – aki olvasott már kommenteket egy-egy #metoo-cikk alatt, az pontosan tudja, miért fontos ezzel is foglalkozni folyamatosan.

Az elmúlt években is igyekeztünk lehetőségeink szerint felhívni a figyelmet olyan, talán apróságnak tűnő, de újra és újra felbukkanó, és sokkal mélyebb károkat okozó nyelvi hibákra, mint például arra, miért rendkívül káros a nők elleni erőszakot a „szerelemféltés” szóval körülírni.

Most összefoglaltuk – elsősorban magunknak, de bárki másnak is, aki fontosnak tartja, hogy ezzel foglalkozzon –, milyen elvek alapján írunk a továbbiakban minden egyes alkalommal, ha nők elleni erőszakról adunk hírt.

1. Nem körülírjuk, hanem megírjuk: A nők elleni erőszak az, ami. Nem használunk rá szépítő, a felelősséget kisebbítő, körülíró kifejezéseket (mint például a fentebb már említett szerelemféltést).
2. Tiszteletben tartjuk az áldozatot: Minden egyes cikk, ami nők elleni erőszakkal foglalkozik, óriási felelősség. Épp ezért minden esetben mérlegeljük, hogy az áldozat számára mi a legjobb, és kizárólag olyan információkat írunk meg, amelyek nem veszélyeztetik sem őt, sem a családját.
3. Nem mentegetünk: Az, hogy valaki alkohol vagy drogok befolyása alatt állt, féltékeny volt, dühös volt, stb., nem menti fel a bűncselekmény alól, amit elkövetett. Nem mentegetjük az elkövetőt semmilyen formában.
4. Ellenőrizzük a forrást: A nők elleni erőszakról szóló híradásoknál kiemelten fontos, hogy a lehető legalaposabban tájékozódjunk és minden információt visszaellenőrizzünk.
5. Tematizálunk: A nők elleni erőszakról szóló híradások száma eltörpül a tényleges esetek száma mellett. Épp ezért állandóan napirenden tartjuk a témát, az egyes eseteket önmaguk egyediségében mutatjuk be, de felhívjuk a figyelmet arra is, hogy rendszerszintű problémáról van szó.
6. Nem csak a szó, a kép is számít: Az áldozatok és családjuk méltóságának tiszteletben tartása érdekében nem közlünk olyan képeket, amelyek sérthetik őket, akár azért, mert méltatlan helyzetben láthatóak rajta. Kizárólag olyan fotókat használunk, amelyekhez az áldozat hozzájárul előzetesen. Továbbá a nők elleni erőszakkal foglalkozó cikkeinkben kerüljük az olyan illusztrációkat (befogott szájú, megvert, megfélemlített női alakok, stb.) is, amelyek félelmet kelthetnek azokban az olvasóinkban, akik maguk is áldozatok.
7. Etikusan járunk el: Odafigyelünk arra, hogy hogyan készülnek a cikkeink. Minden esetben elsődleges figyelmet fordítunk az áldozatok védelmére, megfelelően felkészülünk a témából, tiszteletben tartjuk interjúalanyaink kéréseit, tájékoztatjuk a cikk elkészülésének menetéről és a pontos témáról is. Célunk nem a szenzációhajhászás, hanem a pontos és hiteles tájékoztatás, a rendszerszintű problémák felvetése, az azokra adandó válaszok követelése, és a társadalom szemléletformálása.
8. Odafigyelünk: Kiemelten figyelünk rá, hogy az egyes, nők elleni erőszakkal foglalkozó cikkeink nehogy további zaklatásnak tegyék ki azokat, akik megtisztelnek minket a bizalmukkal, megosztják velünk a történetüket. Ugyanígy figyelünk arra is, hogy az egyes cikkeink alatti kommentek közt az áldozathibáztató megjegyzéseket moderáljuk.
9. Tájékoztatunk: Minden nők elleni erőszakkal foglalkozó cikkünk végén elérhetővé teszünk olyan információkat, amelyek az áldozatok számára hasznosak.
10. Fejlődünk: Mi magunk is tisztában vagyunk vele, hogy a nők elleni erőszakról megfelelően írni rendkívül nehéz. Épp ezért külön figyelmet szentelünk annak, hogy a szerkesztőségben is folyamatosan fejlődjünk, tájékozódjunk, figyelemmel kísérjük az ezzel kapcsolatos nemzetközi diskurzusokat, és igyekszünk tanulni belőlük.

Ennek az összegzésnek a megfogalmazásában is rengeteg segítséget nyújtott számunkra az a néhány, a sajtó munkájával kapcsolatos ajánlás és elemzés, amelyek a nők elleni erőszak sajtóbeli megjelenítésével foglalkozik.

Ezek közül külön ajánljuk a Dart Centre Europe ajánlását (Hogyan írjunk a szexuális erőszakról?), a Média- és Hírközlési Biztos ajánlását az emberkereskedelemről és a kapcsolati erőszakról szóló tudósításokhoz, a Nők mint az erőszak áldozatai a médiában című tanulmánykötetet, a Reporting on rape and sexual violence című kötetet a nők elleni erőszakról szóló újságírás etikai és gyakorlati elveiről, illetve az Argentin Internetes Újságírók a Nem-szexista Tájékoztatásért (PAR) nevű szervezet munkatársai által összeállított Tízparancsolatot. Legfőképp pedig a Nők Joga oldalán található rengeteg anyagot, amelyek segítettek az eligazodásban.