Miután a kormány javaslatára az Országgyűlés nemrég úgy döntött, hogy kevesebb pénzt tilthatnak le az adósok számlájáról a végrehajtók, a végrehajtási törvénnyel szemben kritikát megfogalmazó cikk jelent meg hétfőn a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) elnökének tollából a Villággazdaságban. Az írás többek között azt nehezményezi, hogy az idén júliustól érvényes módosítás gátolja, hogy a bírósági végrehajtás érvényt szerezzen a jogerős bírósági döntéseknek.
A cikk szerzője, Bódizs Kornél szerint a szabályozás célja érthető, ugyanakkor egyéb pontosítások bevezetése nélkül „lehetőséget teremt a végrehajthatóság elkerülésére azoknak, akik a fizetési kötelezettségeik alól szociális rászorultság hiányában, mintegy visszaélésszerűen, a rendesen fizetők rovására is mentesülni akarnak.” Arra is kitér a szerző, hogy „a letiltás korlátozása a végrehajtásokat a súlyosabb intézkedések felé tolja, tehát ha a követelés a letiltásból nem térülhet meg, akkor ingó foglalására és árverésre, illetve ingatlan-végrehajtásra kerül sor. Az ilyen intézkedések nyilvánvalóan nagyobb problémát okoznak az adósnak, mint a munkabér egy részének elvonása, ráadásul ezen eljárások időigénye, elhúzódása az adós által fizetendő késedelmi kamatot növeli.„
Mint azt a Mércén korábban megírtuk, igen jelentőset korrigált a kormány a végrehajtások rendszerén: a korábbi, 60 ezer forintos végrehajtás alól mentesített összeg határát a mindenkori nettó minimálbér 60 százalékára emelte. A változtatást nemcsak a munkabérből, hanem a nyugdíjakból és más járandóságokból történő letiltások esetében is alkalmazzák. A 2025-ös évtől kezdődően tehát a 193 382 forintos nettó minimálbér 60 százaléka, vagyis 116 029 forint a mentes összeg mértéke.
A mentesített összeg jelentősége abban áll, hogy annak mindenképpen az adósnál kell maradnia – akkor is, ha az adott jövedelemtípusból levonandó részarány így nem éri el a követelés mértékét (munkabérek esetében ez általában legfeljebb 33 százalék, kivételesen legfeljebb 50 százalék). Ez a védelem elvben arra szolgál, hogy a követelés teljesítése ne veszélyeztesse az adós megélhetését. Maga a Nemzetgazdasági Minisztérium is ezzel indokolta a változtatást: „A jelenlegi szabályozás szerint a végrehajtás alól mentesített összeg 60 ezer forint, ami nem nyújt megfelelő fedezetet az érintett adósok megélhetési költségeire”.
A Világgazdaságban megjelent cikk érvelése szerint a végrehajtási rendszer hatékonyságának fenntartása össztársadalmi érdek: Az írás úgy fogalmaz: „a végrehajtási kényszer enyhítése ugyan – látszólag és rövid távon – előnyökkel szolgál az adósok számára, azonban a gazdasági folyamatok komplexitása, egymásra hatása révén a hitelezést visszavető, illetve a szürkefoglalkoztatást erősítő hatásokkal jár, amit mindenképpen el kell kerülni.” A szerző szerint „kiemelten fontos a végrehajtási eljárások eredményességének fenntartása, illetve fokozása, a jogszabályi keretek között biztosított lehető legteljesebb információáramlás és a végrehajtási eljárások adminisztrációs és költségterheinek csökkentése. Ez nem csak a hitelezők érdeke, de társadalmilag kiemelt érdek is egyben.”
A teljes cikk ide kattintva olvasható.
A Bank360 elemzése szerint a tavalyi év végére rekordot döntött a lakosság banki hitelállománya. 2024 végén már több mint 11100 milliárd forinttal tartoztak a családok a pénzintézeteknek, 950 milliárd forinttal többel, mint az év elején.
Annak érdekében, hogy az adósok szemszögéből is értékelhessük a követeléskezelői szervezet állásfoglalását, Molnár Noémi Fanni, a szegénységben élő embereknek jogi segítséget nyújtó, köztük számos végrehajtási ügyben jogi képviseletet ellátó Utcajogász Egyesület ügyvédje kommentálta a Mércének a cikk állításait.
Szerinte az írás egyoldalú képet ad a végrehajtásról, amikor azt feltételezi, hogy az adósok tudatos visszaélésre játszanak. Az ügyvéd bizton állítja, hogy az Utcajogász tevékenységének történetében ilyen tudatos visszaélésre nem is volt példa, aminek véleménye szerint az is a fő oka, hogy az adósok általában nincsenek abban a helyzetben, hogy átlássák és pontosan megértsék, mi történik a követhetetlen végrehajtási eljárásokban, és hogy pontosan mikor milyen összeget von le a végrehajtó a munkabérükből vagy a nyugdíjukból. Ez pedig egyformán igaz iskolázott és kevésbé iskolázott emberekre is.
„Ahhoz, hogy valaki vissza tudjon élni valamivel, értenie szükséges, hogy hogy működik a rendszer”
– mondja az ügyvéd.
Problémásnak tűnik az Utcajogász ügyvédje számára az is, hogy a cikk a behajtás hatékonyságáról beszél mint elsődleges közérdekről, nem pedig annak a tisztességességéről, vagyis arról, hogy átlátható és visszaélésektől mentes legyen, hogyan hajtják be a pénzt, és legyen lehetőség megfelelő jogorvoslatra.
„A végrehajtásnak elsősorban tisztességesnek kell lenni, és csak utána merülhet fel a hatékonyság kérdése”
– szögezi le Molnár Noémi Fanni.
A cikknek azzal a feltevésével sem ért egyet, hogy a nem végrehajtható jövedelemhányad mértéke szociális kérdés vagy valamiféle állami kegy lenne. Meglátása szerint a hitelezők érdeke is, hogy az adós életben maradjon és tudja fizetni a tartozását. „Márpedig ha az adós tönkremegy, mert megélni se lesz pénze, akkor később fizetni sem fog, mert jövedelme nélkül marad” – mondja Molnár Noémi Fanni, aki szociális méltányossági kérdés helyett egyrészt az emberi méltóság védelmének, másrészt pedig közérdeknek látja azt, hogy az adós fizetőképes maradjon.
A Világgazdaságban megjelent cikk hiányosságaként fogalmazza meg továbbá az Utcajogász ügyvédje, hogy az nem foglalkozik az inflációval, a pénz vásárlóértékének csökkenésével akkor, amikor kiemeli, hogy 2023 januárjától kezdve nominálisan milyen mértékben nőtt a nem letiltható jövedelemrész.
Mindazonáltal azonban azt is gondolja, hogy összességében a cikk megjelenése egyben pozitívumokat is hordoz:
hiszen a végrehajtási törvény problémáinak nyilvánossága is mutatja az Utcajogász által is régóta hangoztatott igényt, miszerint szükség van új végrehajtási törvényre.
Az Utcajogász Egyesület is maximálisan egyetért a cikkben is megfogalmazott felvetéssel, vagyis hogy szükség lenne szakmai egyeztetésre, amelyen különböző érdekeket képviselő szervek – tehát nemcsak adósok, hanem hitelintézetek és behajtó cégek – egyaránt részt tudnak venni.
Az Utcajogász korábban 4 + 1 pontban szedte össze a végrehajtási törvényre vonatkozó legfontosabb reformjavaslatait:
- Azonos végrehajtást kérő esetén vonják össze a tartozásokat, kezeljék azokat egy összegként a végrehajtási eljárások során!
A jövedelemből való letiltás maximum 33%-os lehet, ám abban az esetben, ha az adóssal szemben több végrehajtási eljárás folyik, maximum 50%. Ha a végrehajtást kérő – például egy bank vagy egy követeléskezelő – két tartozást külön végrehajtási eljárás keretében szeretne behajtani, akkor azokat a végrehajtó nem köteles összevonni. Az Utcajogász szerint humánusabb és racionálisabb megoldás lenne, ha ezeket összevonnák, és közös eljárásban kezelnék.
2. A végrehajtás alól mentesített összeg igazodjon az adós által eltartott személyek számához!
A mentesített összeg a méltó megélhetést szolgálja, azonban ha az adós családfenntartó, akkor nem csak a saját, hanem a jövedelméből eltartott gyermekek, más hozzátartozók megélhetésének biztosítására is szükség van.
3. Legyen megtiltva a hitelszámla inkasszálása!
A pénzforgalmi törvény szerint ugyanis, ha nincs ettől eltérő megállapodás erről a két fél között, akkor az inkasszót a bank a fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret terhére is teljesíti, ezzel újabb súlyos, magas kamattal terhelt adósságot hárítva az egyébként is nehéz helyzetben lévő adósra.
4. Változtassák meg az árverési szabályokat!
Az idei nyáron utasította vissza az Alkotmánybíróság azt az Utcajogász által előkészített indítványt, amit ötvenegy ellenzéki országgyűlési képviselő adott be. Az indítvány célja az volt, hogy az AB mondja ki, a 2021-ben hatályba léptetett „leszázalékolós” árverési szabályok alaptörvény-ellenesek, mert azok mind az adóst, mind a végrehajtást kérőt hátrányos helyzetbe hozzák. Ezen szabályok szerint ugyanis az adós úgy veszítheti el a tulajdonát, hogy a tartozása ténylegesen alig csökken, mert az árverésből befolyt vételár töredéke az elárverezett vagyontárgy értékének. Ráadásul mindez gyorsított eljárásban történik, míg az eljárással kapcsolatos jogorvoslati határidők változatlanok maradtak, tehát megtörténhet az, hogy hiába fordul az adós végrehajtási kifogással a bírósághoz, mert az árverés már jóval a bírósági döntés előtt lezajlik. Az Alkotmánybíróság azonban nem tartotta alkotmányossági kérdésnek az indítványban felsorolt problémákat.
+ 1: Emeljék meg, és igazítsák az inflációhoz a szociális vetítési alap összegét!
A Nemzetgazdasági Minisztérium az alábbit írja a mentesített jövedelmi összeghatár emeléséről szóló közleményében: „A jelenlegi szabályozás szerint a végrehajtás alól mentesített összeg 60.000 forint, ami nem nyújt megfelelő fedezetet az érintett adósok megélhetési költségeire…” A közlemény tehát elismeri, hogy 60.000 forint nem elegendő a megélhetésre, ugyanakkor a szociális törvény szerint „megélhetése más módon biztosított” azoknak a személyeknek, akik családjában az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelem meghaladja a szociális vetítési alap 90%-át, ami jelenleg 25.650 forint. Az Utcajogász Egyesület munkatársai különösen fontosnak tartják, hogy a szociális vetítési alap 28.500 forintos összeghatára emelkedjen, és rugalmas, az infláció mértékével arányosan változó összeggé váljon. Mivel az összeg már az infláció előtti időszakban sem biztosította a megélhetéshez szükséges minimumot, az Utcajogász szerint ez sérti az emberi méltósághoz való jogot, és rászorulók egyre szélesedő rétegét zárja ki (és zárta ki eddig is) az állami ellátás igénybevételének lehetőségéből.
