„Mivel tűzifahiány nincs az országban, rejtély, mi motiválhatta a kormányt a módosító javaslatok előterjesztésére”

– ezzel az állításba fogalmazott kérdéssel vezette fel Keresztes László Lóránt független országgyűlési képviselő a „tarvágási törvényként” elhíresült  törvénymódosításról szóló írásbeli kérdését Nagy István agrárminiszternek, aki ebben a minőségében erdőgazdálkodásért és természetvédelemért is felelős. Ennek a parlamenti írásbeli kérdésnek a jelentőségét az adja, hogy az erdőtörvényt és a természetvédelmi törvényt is jelentősen befolyásoló, alapvetően „az ukrajnai fegyveres konfliktus miatti veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről” szóló salátatörvény vitájához a miniszter másutt nem szólt hozzá, a tárcát is csupán egy korábbi parlamenti vita alkalmával képviselte ebben az ügyben Tállai András államtitkár. 

Mint ismert, a nagy felzúdulást kiváltó, a tarvágás lehetőségeit a legjobb természetességi állapotú, védett természeti területeken és Natura 2000 területen lévő, illetve közjóléti és tájképvédelmi rendeltetésű erdőkre kibővítő törvényt az államfő politikai vétója ellenére szerdán az Országgyűlés tartalmi változtatás nélkül megszavazta.

A jogszabály célja azért is homályos, mert a hozzá fűzött indoklások is zavarosak voltak. Az eredeti előterjesztést Sulyok Tamás köztársasági elnök főleg eljárásrendi problémákra hivatkozva küldte vissza megfontolásra a parlamentnek. Ugyanis a házszabályt megsértve megváltoztatták a törvény egyes rendelkezéseinek – köztük az erdőtörvény módosításáról szóló résznek – az indokolását ahhoz képest, amit a képviselők eredetileg megkaptak: mivel a törvényesítendő háborús veszélyhelyzeti rendeletek között foglalt helyet, a 2022-ben meghozott, ugyancsak botrányt kiváltó „tűzifarendelet” funkciójával lenne ésszerű indokolni ezt a módosítást is, ami ugyebár a tűzifaigények biztosítása lenne. Csakhogy az előterjesztői indoklás már arról szólt, hogy a jogszabály célja „a természetközeli erdeinkben is a természetes folyamatok mesterséges felgyorsítása és a sarjaztatás lehetőségének megteremtése”. Sulyok Tamás a házelnöknek küldött levelében ugyanakkor nemcsak jogtechnikai problémákra hivatkozott: azt is megfogalmazta, hogy a salátatörvény tarvágásról szóló része korábbi alkotmánybírósági rendelkezéseket sért. Mint a Nagy Tavak Szövetség június 11-i cikkében is emlékeztet rá, az Alkotmánybíróság egy 2020-as határozata kimondta, hogy a tarvágás rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan kárt okoz az ökoszisztémában, amivel az állami tulajdonú erdők esetében semmilyen alapvető jog vagy alkotmányos érték nem állítható szembe, ekként az alkotmányosan nem igazolható.

Még Sulyok Tamás vétója előtt tette fel „Milyen céllal termelik ki a többségében őshonos fafajú, védelem alatt álló állami erdőrészeket?” című kérdését Keresztes László Lóránt az agrárminiszternek, valamint arra is kíváncsi volt, hogy az elvileg magas fokú védettséget élvező állami kezelésben lévő erdőkből jelenleg történik-e ipari célú felhasználásra fakitermelés.

A miniszter június 10-én kelt válasza sem árulja el, hogy mi a pontos célja a védett területeken történő tarvágás tilalmának fellazításának. Annyit ír, hogy a természetvédelmi és a Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdőkben a fakitermelés célja „a védelem hosszú távú fenntartása, ipari célú fakitermelés ezeken a területeken nem történik”. Keresztes kérdésére külön azonban azt is megjegyzi: a kormány a védelmi célból kitermelt faanyag hasznosításáról külön statisztikával nem rendelkezik. Nagy István arra is utalást tesz, hogy a kormány – nem lévén hiány tűzifából – nem tervez több fát ipari célból kitermelni annál, mint amennyit az elmúlt években átlagosan kitermelt.

Kérdés, hogy akkor pontosan mi a célja a tarvágási törvénynek?

Répássy Róbert államtitkár, aki az előterjesztő Igazságügyi Minisztérium – tehát még egyszer: nem az erdőgazdálkodásért Agrárminisztérium – képviseletében vett részt a már „korrigált” előterjesztés vitáján – amelyet kedden éjszaka folytattak az Országgyűlésben — Tállai Andrást idézte, aki májusban szóban így indokolta egy korábbi vita alkalmával az inkriminált módosításokat:

„A törvénymódosítási javaslat egyik célja a természetközeli és őshonos állományokban a klímaváltozás miatt szükséges sarjaztatással vagy klímarezisztens szaporítóanyagokkal történő megújítás lehetőségének biztosítása, ami az erdőborítás megőrzésének gyorsabb és biztonságosabb módja. A tarvágás lehetőségének biztosítása kizárólag a gyorsabb és biztosabb erdőfelújítás érdekében értelmezhető és szükséges. A javaslat nem a tarvágás lehetőségét bővíti, hanem éppen ellenkezőleg: a terület nagyságát korlátozza. A jelenleg hatályos természetvédelmi törvény szerint tarvágás a természetes felújulásra nem képes állományokban engedélyezhető, és ott az újulat fennmaradása érdekében, tehát sarjaztatás esetében a sarjak megmaradása érdekében elvileg felső korlát nélkül meghaladhatja az ott meghatározott területnagyságot, ezt korlátozza a javaslat.” 

A magas természetességű erdőkben az eddig tiltott, úgynevezett sarjaztatásos erdőfelújítással való érveléssel kapcsolatban számos környezetvédő és civil szervezet fogalmazott meg kritikát az elmúlt hetekben. A WWF Hungary szövege például megjegyzi,  hallható olyan érvelés, hogy az éghajlatváltozás miatt a sarjeredetű felújítás hatékonyabb, mint a mageredetű, azonban a szakértők arra figyelmeztetnek: a sarjeredetű felújításnak nem szükséges előfeltétele a tarvágás. Ezért a szervezet kétségesnek is tartja, hogy a tarvágás szabályainak lazításának a sarjaztatásos erdőfelújítás elősegítése lenne a valódi oka: Mint írják: „feltételezhető, hogy a költséghatékony és gyors fakitermelésnek és olcsó erdőfelújításnak döntő szerepe van”, ugyanis „az adott technológiai és jogszabályi keretek között” tarvágással lehet olcsón faanyaghoz jutni.

Ráadásul a az MTA Biológiai Tudományok Osztályának állásfoglalása szerint bár a törvényben szereplő sarjaztatás nem teljesen elvethető ötlet, a biológusok figyelmeztetnek, hogy a tarvágás számos negatív következménnyel járhat, beleértve az erdei mikroklíma megbontását, az erdős táj klímakiegyenlítő hatásának csökkentését, valamint a talajviszonyok kedvezőtlen befolyásolását. A tudósok szerint pedig fakitermelés eleve csak ökológiailag fenntartható erdőgazdálkodás keretében lenne megengedhető a természetvédelmi és Natura 2000 oltalom alatt álló, őshonos fafajú erdőkben.

A törvénymódosítás a sarjaztatásos erdőfelújítást és a tarvágást úgy hozza összefüggésbe, hogy a tarvágás lehetőségét az erdők sarjaztatással történő felújításának céljával bővíti – amit a veszélyhelyzeti tűzifarendelet például egyáltalán nem tett –, tehát a sarjeredetű felújítás érdekében lehetne a védelem alatt álló erdőkben tarvágást végezni. A WWF arra is felhívja a figyelmet, hogy ennek megerősítéseképpen el is törlik a természetes mageredetű felújításhoz kapcsolódó előírást, ami jelenleg még arra kötelezi az erdőgazdálkodót, hogy ez utóbbi a felújítási módot részesítse előnyben.

A Répássy Róbert által idézett Tállai-féle érvelés arra is kitér, hogy „hatósági engedély nélkül fát kivágni jogellenes, az engedély nélküli tarvágás pedig természetkárosítás bűncselekménye. Ez eddig is így volt és így is marad.” Csakhogy ahogyan a WWF kisokosa is kitér rá, a törvényjavaslat alapján a korábbi 21 nap helyett 14 napja marad az erdészeti hatóságnak arra, hogy védett természeti területen és Natura 2000 területen lévő erdők esetén megkeresse a természetvédelmi hatóságot, amely elvileg még korlátozhatja, feltételekhez kötheti, esetleg meg is tilthatja a fakitermelést.

Gálhidy László, a WWF erdőprogram-vezetője az Átlátszó podcastjában úgy fogalmazott, szerinte az járhat jól a törvénnyel, 

„akinek van egy olyan erdeje, ami viszonylag jól értékesíthető, nagy mennyiségű, drága faanyagot tartalmaz, amennyiben kivágható, viszont eddig különböző okokból nem lehetett kivágni, vagy nem lehetett kivágni olyanformán, hogy az igazán megtérüljön. Most egy ilyen jogszabály-módosítás előidézheti, hogy mondjuk egy síkvidéki kocsányos tölgyest, nagy fatömeggel rendelkező idős erdőt, amit különböző okokból csak elég szigorú szabályok mellett lehetett volna letermelni, azt most sitty-sutty tarvágással lényegében le lehet onnan hozni.”

A salátatörvény vitáján kedd éjszaka szintén felszólalt Tordai Bence független képviselő közösségi oldalán arról írt, az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordul a tarvágási törvény miatt. A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége csütörtökön közölte, hogy miután a civil tiltakozások és a köztársasági elnök véleménye ellenére a parlamenti többség ragaszkodik hozzá, hogy a salátatörvény értelmében könnyebb legyen a védett területeken az erdők tarvágása, az Európai Bizottsághoz fordulnak annak érdekében, hogy a Natura 2000 területeken az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően minden erdőgazdálkodási tevékenység előtt kötelező legyen az előzetes hatásbecslés végzése. A törvény „elődjének” a tűzifarendeletnek az alkalmazását az agrárminiszter korábban normatív utasításban korlátozta a 112 ezer fős tiltakozásunkat követően. A miniszter akár most is korlátozhatja a törvény alkalmazását újabb utasítással, ezért a WWF Hungary levélben kérte Nagy Istvánt, hogy akadályozza meg az erdők pusztítását.