Múlt kedden Dzsammu és Kasmírban a Pahalgam városhoz közel fekvő Baisaran-völgyben öt fegyveres tüzet nyitott a térségbe látogató indiai turistákra. Az incidens során 26 személy elhunyt, 20 ember súlyos sérüléseket szenvedett.

Az eset szinte azonnal háborúval fenyegető válságba sodorta az elmúlt évtizedekben a terület vitatott hovatartozása miatt kétszer is fegyveres konfliktusba bocsátkozó, a negyvenes évek végétől mindvégig feszült viszonyban álló Pakisztánt és Indiát. Félő, hogy újra háborúskodás üti fel a fejét a gyarmati uralom hatásait szenvedő térségben, amely a geopolitikai helyzete miatt atomhatalmak csataterévé válhat. Kína közvetlenül érintett a konfliktusban, az Amerikai Egyesült Államok pedig szoros szövetségben áll a szélsőjobboldali indiai kormánnyal.

Dzsammu és Kasmír

A 22-i gyilkosság során elhunyt az indiai tengerészgyalogság, az indiai légierő és a titkosszolgálat egy-egy tagja is. Nem egyértelmű, hogy ők különös célpontjai lettek volna a támadásnak, melyben egy helyi férfi is életét vesztette, aki a turistákat vezette a népszerű túrahelyre. Indiai beszámolók szerint a turistákra támadó fegyveresek hindu áldozatokat kerestek, a muszlim turistakalauz akkor hunyt el, amikor a támadók kezéből ki akarta csavarni a fegyvereiket. Az indiai lapok által „terrorista akciónak” minősített támadást a Kasmír Pakisztánhoz csatolását kívánó Lashkar-e-Taiba (LeT) iszlamista szervezethez tartozó Ellenállási Front vállalta magára, azonban öt nappal később a pakisztáni belbiztonsági szervekhez köthető szervezet visszavonta a közleményét. Ám ekkora már India és Pakisztán a két ország kapcsolatát alapjaiban aláásó intézkedéseket hozott. A mostani támadás emlékeztet a 2019-es pulwamai bombatámadáshoz, amely során 40 indiai, paramilitáris egységhez tartozó katona vesztette életét, s melynek következtében India légicsapásokat hajtott végre Pakisztánban (a két ország közti legutóbbi, 1971-es háború óta ilyesmire nem került sor).

Az Ellenállási Front 2019-ben jött létre, amikor India az addigi megállapodásokat felmondva Dzsammu és Kasmír (rövidítve: J&K) addigi autonómiáját megvonta. Ez az egyetlen indiai állam, amelyet többségében muzulmán vallású emberek laknak, s amely több alkalommal is felkelt a függetlensége (később: a Pakisztánhoz való csatlakozása) érdekében (1989-ben, a kilencvenes évek folyamán, vagy éppen 2010-ben). Az 1947-ben a brit gyarmati uralom alól felszabadult India közel hetven éven keresztül autonóm területként kezelte az ország legészakibb államát, melyet a 20. század második fele során India mellett Pakisztán és részben Kína is a magáénak követelt. Az autonómia azt jelentette, hogy a J&K területén is megszűnik a monarchia, saját zászlaja és hivatalos nyelve lehet. A korlátozott önállóságnak 2019-ben vége szakadt, amikor India katonai egységekkel szállta meg a területet, és hónapokig tartó lezárást vezetett be, s India ún. „hazafias iparosítás” folyamatába kezdett, ami a helyi turizmus, a mezőgazdaság és az építőipar megszállását jelentette. Az elnyomás azóta is szünet nélkül zajlik, s mindazok is megszenvedik, akik India gyakorlatát elítélik. A legismertebb Arundhati Roy írónő esete, akit a kasmíri autonómiát támogató korábbi megjegyzései miatt bíróság elé állítottak.

India az egész térséget, azaz a tágan értett Kasmírt a magának tekinti, de csak a terület felét tartja ellenőrzése alatt. Pakisztánhoz tartozik Azad Kasmír és Gilgit-Baltisztán, a térség északnyugati része, Kína pedig 1962-ben az indiai–kínai háború idején elfoglalta az északkeleti régiót, az ötezer méter magas területen fekvő Akszái Csint. (Lásd a mellékelt térképet.) A katonai összecsapásokig mélyülő határkonfliktusok nemcsak Pakisztán és India, hanem Kína és India közt is – igaz, különböző intenzitással – zajlanak. S érdemes számításba venni, hogy a konfliktusban India az Egyesült Államok támogatására támaszkodhat. Egyes elemzők az indiai fejleményekben egyenesen az USA és Kína „hidegháborújának” újabb válságos epizódját sejtik. A nemzetközi szövetséget tanúsítja, hogy a pahalgami gyilkosságok idején Indiában tartózkodott JD Vance amerikai alelnök, aki négynapos látogatása során Narendra Modi elnökkel is találkozott.

A britek öröksége

A kasmíri konfliktus tárgyalhatatlan India gyarmati múltjának és a térség posztgyarmati jelenének említése nélkül. Hiszen az érintett terület, „Dzsammu és Kasmír” is a brit birodalom keze nyomát viseli magán. Az 1840-es években a brit Kelet-indiai Társasághoz került a terület, amelyet ezután szikh fennhatóság alá bocsátott. Dzsammu és Kasmír öt régióra osztása is a britektől származik, ahogyan a kasmírok, s általánosan a területen élő muszlim nép elnyomása is a brit időkben vette kezdetét. A gazdaságpolitikai érdekeket tükröző területi felosztások mindig is egy nehezen számszerűsíthető, etnikailag, vallásilag, osztályhelyzete alapján roppant tagolt térségben kívánt nemzetállami-homogén viszonyokat teremteni a politikai identitások megalkotásával, a nacionalizmus ideológiáját érvényesítve, vagy a vallási különbségeket felerősítve-elmérgesítve. Ám világosnak tetszik, hogy a terület sokszínűsége és viszonyainak komplexitása belegyűrhetetlen a nemzetállamiság kereteibe, ami az állami erőszak, az osztályelnyomás fokozódását vonja maga után.

Farhan M. Chak politikatudós, a Nuclear Flashpoint: The War Over Kashmir című könyv szerzője a Jacobinnak nemrég nyilatkozva érzékeltette, hogy még a „Dzsammu és Kasmír” elnevezés is félrevezető, mert valamiféle adminisztratív-területi egységnek láttatja a brit birodalom által létrehozott öt régiót. „Amikor Kasmírról beszélünk, két dolgot vegyünk figyelembe: egy saját nyelvvel és szokásokkal rendelkező népről van szó, amely nem azonosítja magát az indiaiakkal, és egy történelmi területről, amelyet az indiai állam katonailag megszállt és ellenőriz…” Ez a terület összesen huszonegymillió embert jelent, akik öt különböző régióban élnek, legalább öt különböző nyelvet beszélnek. Tehát egy végtelenül és sokféle módon tagolt terület meghatározó népe a kasmír, „egy felismerhető etnikai identitás, egy nép, saját önérzettel, célzott történelemmel, kultúrával, civilizációval, erkölcsökkel, nyelvekkel, ételekkel és így tovább”, mondja a kutató. Farhan M. Chak arra figyelmeztet, hogy mára a „kasmír” szó is vitatottá vált, legelsősorban is azért, mert a nagyobb, hegemón hatalmaknak az az érdeke, hogy a kasmírokat megfosszák attól a tudattól, hogy egybetartoznak.

A nacionalista indiai kormány eljárása évek óta tárgya az emberjogi szervezetek éves jelentéseinek. Ezekből ismert, hogy az indiai félkatonai és katonai erők számos emberi jogi visszaélést és terrorcselekményt követtek el a kasmíri polgári lakossággal szemben, beleértve a bírósági eljárás nélküli gyilkosságokat, nemi erőszakot és a kínzást. A Himál magazin rendszeresen beszámol azokról a az adminisztratív eljárásokról és törvényekről is, amelyek a függetlenségétől megfosztott területen a kasmírok elnyomását szolgálják: a büntetési tételek megemelése, Indiában nem ismert rendeletek alkalmazása, a Pakisztánból való visszatérés teljes ellehetetlenítése. Egy másik Himál-írás egyenesen telepes gyarmatosításként beszél a történtek kapcsán, a palesztin nép elnyomásához hasonló eljárásrend szembetűnő. A kasmírok jogfosztott módon élnek Pakisztánban is.

Bármilyen intézkedés

A múlt keddi gyilkosságok után félelmetesen gyorsan vált háborússá a viszály. Modi elnök pártja, a Bharatiya Janata Párt (BJP) dominálta kormány átfogó „megtorló” intézkedéseket jelentett be Pakisztán ellen, például (néhány diplomata kivételével) az Indiában tartózkodó összes pakisztáni állampolgárt kiutasították. Az elmúlt napokban a pakisztáni és indiai hadsereg többször is összecsapott a két államot elválasztó zónában, a Dzsammu és Kasmír és Azad Kasmír közti területen. Az aggasztó fejleményeket egybegyűjtő WSWS híroldal úgy értesült, hogy India a már említett 2019-es és a hasonló 2016-os támadásoknál is jelentősebb katonai csapást mérlegel Pakisztán ellen. A BJP szándékait kétségkívül a parlamenti ellenzék nem fogja hátráltatni. Az Amit Shah belügyminiszter és Rajnath Singh védelmi miniszter által összehívott múlt csütörtöki összpárti találkozó, amelyen gyakorlatilag valamennyi párt képviselői részt vettek, Rahul Gandhi kongresszusi párti vezető szerint megállapodott abban, hogy teljes mértékben támogatják a kormány „bármilyen intézkedését”.

Kérdés, hogy ezen mit is kell értenünk pontosan. A határszéli incidenseken túl az indiai kormány legprovokatívabb intézkedése az volt, hogy felfüggesztette India részvételét az Indus vízügyi szerződésben. Az 1960-ban hatályba lépett szerződés –mely még a legutóbbi háború ideje alatt is sértetlen maradt – jogi keretet biztosított arra, hogy az Indus folyórendszerével egyik fél se élhessen vissza. Ez India számára sem volt jelentéktelen megegyezés, Pakisztán számára azonban létfontosságú: a mezőgazdaságának több mint 80 százaléka és vízenergia-termelésének mintegy harmada függ az Indus vízgyűjtőjének vizeitől. A megegyezés felmondása rövid távon éhezéshez vezethet Pakisztánban, amelyet – nem mellesleg, mint Indiát csakúgy – már most hőhullámok sújtanak. Az intézkedés bejelentésére Pakisztán lezárta a légterét az indiai állampolgárok előtt, megszakította a kereskedelmét a keleti szomszédjával, s szintúgy kiutasította az indiai állampolgárokat.