Március 18-án az újvidéki Szabadság téren, a város főterén megemlékezést tartottak. Ezúttal nem a tavaly november 1-jei tragédia – amely áldozatainak a száma a múlt héten 16-ra nőtt – kapcsán gyűltek egybe az emberek, ahogyan azt immár közel öt hónapja teszik. A téren felállított mécsesek most arra a közel hatvan tizen- és huszonéves fiatalemberre emlékeztettek, akik az észak-macedóniai Kocsani (Kočani) illegális szórakozóhelyén lelték halálukat a két nappal előbbi tűzvészben. A gyülekezés azonban túlmutatott a kegyeleti megemlékezések megszokott szomorú rendjén. Szolidaritási kiállás is volt mindazok mellett, akik múlt kedden pár száz kilométerrel délebbre az észak-macedóniai hatóságok korrumpáltsága és az uralkodó hatalom visszásságai ellen tiltakoztak.

A „posztszocialista sivatag” – ahogy Srećko Horvat és Igor Štiks híres könyvének címe szól – viszontagságain, a térség államainak rokon problémáin és felháborodás rokon hevességén túl azonban más hasonlóságra is felfigyelhetünk az észak-macedón és a szerbiai tiltakozásokkal kapcsolatban.

A tragédia

Március 16-án hajnalban tűz ütött ki az észak-macedóniai Kocsani város egyik éjszakai szórakozóhelyén, amely legalább 59 fiatal halálát okozta. A Pulse diszkóban történt tragédiát követően további 155 embert kellett kórházban kezelni égési sérülések vagy füstmérgezés miatt, több fiatal állapota továbbra is válságos. Mivel a mindössze 1,8 milliós lakosságú, a kilencvenes évek elején Jugoszláviából kivált ország egészségügye nem volt képes ellátni a sérülteket, számos súlyos beteget Horvátországba, Szerbiába, Görögországba vagy Törökországba szállítottak.

A tűz akkor ütött ki, amikor a neves helyi hip-hop együttes, a DNK koncertjén a show elemeként pirotechnikai eszközöket gyújtottak meg a zsúfolásig telt teremben. A tűz belekapott a plafonba, s villámsebesen szétterjedt az egész épületen. Kisvártatva a tető egy része rászakadt a menekülő fiatalokra.

A tragédiát követően nyomban vizsgálódás indult, a következő napok folyamán legalább húsz személyt őrizetbe vettek vagy előzetes letartóztatásba helyeztek. Az éjszakai klub tulajdonosa mellett Kocsani három előző polgármesterét, hét rendőrtisztet, a volt gazdasági minisztert, egy volt gazdasági minisztériumi államtitkárt és a piacgazdaság ellenőrzéséért felelős állami tisztviselőt is letartóztatták. Pusztán az összevetés kedvéért érdemes felidézni, hogy az újvidéki tragédia kapcsán a hatóságok nem jártak el ilyen gyorsan. Hetekig nem történtek letartóztatások, ami azzal járhatott, hogy nagyon fontos bizonyítékok tűnhettek el, az érintett tisztségviselők befolyásolhatták a leendő tanúkat. Tünetértékű, hogy noha a hivatalban lévő gazdasági miniszter előzetes letartóztatását kétszer is elrendelték, Goran Vesić, a hatalmon lévő Szerb Haladó Párt oszlopos tagja a mai napig szabad ember.

Engedély nélkül

A macedóniai gyors eljárásban szerepet játszhatott, hogy a 2024-es választást fölényesen megnyerő jobboldali nacionalista Belső Macedón Forradalmi Szervezet-Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) a politikai ellenfelei alkotta előző kormány tisztségviselői ellen járhatott el. A 2020-as választások után balközép szociáldemokraták (SDSM) és az európai integrációt a zászlajára tűző legjelentősebb albán kisebbségi párt (DUI) alkotott koalíciót. Most az akkori kormány államtitkárát  és az albán származású volt gazdasági miniszterét is előzetes letartóztatásba helyezték. A DUI politikailag motivált letartóztatásokat emlegetett.

Hrisztijan Mickoszki miniszterelnök – aki a lehallgatási botrányba keveredett, a letartóztatása elől tíz éve Magyarországra menekült Nikola Gruevszki egykori energetikai tanácsadója volt – és a kormánya más tagjainak beszámolóiból a tragédiát követő napokban világossá vált, hogy a Pulse szórakozóhely hamis engedély alapján működött. Ám hogy nem egyedi esetről van szó, arra is legott fény derült. A múlt héten ellenőrzött ötven macedón szórakozóhelyből pusztán 22 bírt engedéllyel, a többinek vagy lejárt, vagy (mint a Pulse esetében) soha nem is volt szabályos engedélye. Ezt követően számos éjszakai klubot és szórakozóhelyet bezártak. A probléma rendszerjellege mutatkozott meg abban, hogy évtizedek óta, kormányokon átívelően nem végeztek megfelelő vizsgálatokat a jól ismert, sokak által látogatott szórakozóhelyekkel kapcsolatban.

A kocsani diszkóval kapcsolatos nyomozás feltárta, hogy az épületet, mely ipari létesítményként volt számon tartva (húsz éve textilüzem működött benne, aztán áruházként szolgált), bejelentés nélkül építették át. A legkisebb mértékben sem volt alkalmas arra, hogy fiatalok szórakozóhelyeként működjön.  Tűzveszélyes volt, könnyen gyulladó hangszigetelő anyaggal fedték be, kevés számú tűzoltó-berendezés volt fellelhető benne, nem működött tűzjelző, s csak egyetlen használható kijárata volt. A mellékhelyiségek és az illemhelyek ablakait elreteszelték. A 250 fő fogadására alkalmas teremben a becslések szerint 500-an tartózkodtak, amikor a plafon és a tető kigyulladt. 

Országos tüntetések és alakuló plénum

A tűzvészt követő napon tüntetések sorozata bontakozott ki országszerte. A polgárok gyülekezni kezdtek a városok terein, többek között Kocsani, Štip, Vinica, Strumica és Gevgelija terén. A következő napon, március 17-én országszerte békés tüntetéseket tartottak. Ez alól a kocsani tüntetés volt a kivétel, ahol az emberek a dühükben és elkeseredésükben tojásokkal, üvegpalackokkal és más tárgyakkal dobálták meg a községházát és a Pulse tulajdonosának egy másik érdekeltségét, a kávézóját. A fővárosban, Szkopjéban a tüntető diákok kifütyülték az oktatási minisztert a március 18-i tüntetésen, melyet szintén az egyetemisták szerveztek, és amelyen több tízezren vettek részt.

A szerbiai egyetemisták kiállásának példáját szem előtt tartva a szkopjei egyetemen is egyetemista plénum alakult. Egyelőre még pusztán szerveződik a mozgalom, az első jelentősebb megmozdulásuk egy megemlékezés volt tegnap délután a városi parkban. A szerbiai Mašina oldalnak nyilatkozva a plénum szervezői elmondták, hogy a kezdetektől fogva követik és támogatják a szerbiai egyetemfoglalókat, hiszen – mint jelezték – „mélyen hiszünk abban, hogy ugyanazokkal a strukturális problémákkal küzdünk – különböző, de egymáshoz kapcsolódó formákban. Kezdeményezésünk kulcsa a balkáni szolidaritás”. Az egyetemista önszerveződés első jele az volt, hogy a szkopjei bölcsészkaron az egyetemisták leváltották a hivatalos diákképviseletet, a diákparlamentet. Ne feledjük, hogy az újvidéki tragédia után több mint egy hónappal kezdték el sorra elfoglalni az egyetemeket a szerbiai diákok is. Kétségkívül óriási szervezői munkára van szükség, hogy egy egyetemi kart visszafoglaljanak a hallgatók, akiknek a politikai csoportokkal, a befolyást szerezni kívánó egyéb civil szervezetekkel, s az egyetemi adminisztrációval is fel kell venniük a küzdelmet.

A Mašina oldalnak adott interjú szerint az észak-macedóniai hallgatók még keresik az ellenállás valós eszközeit. Úgy nyilatkoztak, hogy a direkt demokrácia eszközére, a fórumra azért van szükségük, hogy a „kormányra nagyobb nyomást” gyakoroljanak. Ugyanakkor a plénumnak nem lehet ez az elsődleges célja. Mint szerveződési forma szembemegy a képviseletiség elvével, s nem kíván a kormányra vagy politikai csoportra nyomást gyakorolni. Ehelyett új működésmódot kínál és gyakorol.

A Pulse tragédiája – mint több lap is kiemeli – hasonlatos a környező államokban az utóbbi időben történt tragédiákhoz. Tavaly októberben Boszniában 27-en vesztették életüket az áradások és a földcsuszamlások során, s ezekkel összefüggésben 17 embert temetett maga alá egy illegálisan működő kavicsbánya. A kocsani tűzhöz hasonló történt tíz éve Bukarestben, a Colectiv szórakozóhelyet ért tűzvészben 64-en vesztették életüket. Mindezek a személyes mulasztások és a korrupción túl a posztjugoszláv és posztszocialista államok válságtünetei. A félperiférián kormányzó komprádor politikai osztály évtizedes megszorítóintézkedései és a tőkének kedvező dereguláció pusztító erővel bírnak.