Egyre duzzad a diplomáciai botrány Lengyelország és Magyarország között, miután utóbbi menedékjogot biztosított a hazájában büntetőjogi gyanúsítás alatt álló Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettesnek. Romanowskit júliusban egyszer már le is tartóztatták, de mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) tagjaként mentelmi joga volt, rövidesen elengedték. Mentelmi jogát azóta októberben felfüggesztették.

Romanowski ellen 11 vádpontban hoztak fel vádakat, korrupciós bűncselekmények miatt. A Fidesszel szövetséges Jog és Igazságosság (PiS) tagja a vádak szerint érintett volt több mint 10 milliárd forintnyi lengyel közpénz jogtalan felhasználásában.

A Telex nyomozta ki, hogy zárt körben Orbán Viktor miniszterelnök már december 10-én említette, hogy hamarosan menedékjogot kaphat „egy lengyel állampolgár” Magyarországon. A kormányzati kommunikáció a kérdéssel kapcsolatban többirányú: egyrészt a Mandinernek nyilatkozva Orbán maga arról beszélt, hogy Lengyelországban politikai leszámolás zajlik a korábbi kormány politikusai ellen, „liberálisnak” nevezve az amúgy jelentősen jobboldali többségű jelenleg lengyel kormányt. Szerinte a „liberálisok” „statáriális” módon használják a jogállami eszközöket a politikai leszámolásra.

Az igencsak radikális szavak mellett a magyar miniszterelnök lengyel újságírók kérdéseire már mintha kevésbé egyértelmű válaszokat adott volna, azt hajtogatva az Európai Tanács üléséről kifelé jövet, hogy „zajlik egy jogi folyamat”, amihez neki nincs is köze.

Így aztán nincs különösebben könnyű helyzetben az a polgár, aki meg akarja érteni, hogy most akkor hétköznapi menedékkérelmi ügyről, vagy politikai kiállásról van-e szó a Romanowski-ügyben. Az eset viszont már csak azért is tisztázásért kiált, mert a jelek szerint Lengyelország súlyosan zokon vette a saját igazságszolgáltatása elől menekülő volt miniszterhelyettes védelembe vételét Magyarországon. A botrány jelenleg ott tart, hogy péntek reggel a lengyel külügy bekérette a magyar nagykövetet az üggyel kapcsolatban.

A menedékjog ilyetén használatával kapcsolatban lapunk Léderer Andrást, a Helsinki Bizottság menekültügyi programjának főmunkatársát kérdezte. Léderer a Mércének elmondta, hogy eleve a kormányzati források által gyakran használt „politikai menedékjog” valójában, jogi szempontból nem létezik, jóval inkább pusztán politikai kommunikációs fordulat. Legutóbb éppen Gulyás Gergely fogalmazott úgy, hogy „itt (…) politikai menedékjogról van szó, ami abban az esetben adható meg, ha az érintett ügyének pártatlan, politikai befolyástól mentes elbírálása nem biztosított minden kétséget kizáróan a hazájában” – ami eszerint nem valami speciális jogi tényállásra utal.

A jogász az eljárással kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy csak néhány út lehetséges, ha valaki menekültstátuszhoz jut Magyarországon. A jelen esetben szerinte legvalószínűbb (bár ezen a ponton még egyáltalán nem egyértelműen kimondható) eshetőség az, hogy kormányszintű döntés született. A magyar jog ugyanis, sok más országhoz hasonlóan, lehetőséget ad a belügyminiszternek arra, hogy úgy adományozzon valakinek menekültügyi státuszt, hogy amúgy nem állnak fenn a menekülti elismerés feltételei.

„Ez afféle diszkréciós jogköre Pintér Sándornak, ami önmagában persze nem rendkívüli, sokfelé van ilyen lehetősége a kormányoknak, viszont akkor ez nem jogi, hanem politikai döntés kellett, hogy legyen, ha biztosat nem is tudunk még mondani”

– mondta Léderer.

Minden egyéb jogi lehetőség a menedékjog megszerzésére hosszú és nehéz, bürokratikus utakon keresztül vezet. A jogász elmondása alapján a többi „klasszikus” menedékjogi eljárás hónapokat is igénybe vehet a követségi kérelemleadástól a magyarországi hatóságok előtti megjelenésen át a konkrét elbírálásig. További eshetőség, ha az illető már eleve Magyarországon tartózkodik, de egy családtagja nyújt be menedékkérelmet.

„Gruevszkinél például a volt macedón politikus a hivatalos narratíva szerint átlagemberként, hétköznapi menedékkérelmet nyújtott be. Ott az volt a furcsa, hogy az amúgy több hónapos folyamat szinte mágikusan mindössze néhány nap alatt lezajlott”

– mondta a jogász, utalva a 2018-ban Magyarországra menekült, hazájában börtönbüntetésre ítélt macedón politikus ügyére.

Léderer megemlítette, hogy mások nem olyan szerencsések, hogy ilyen gyorsan és zökkenőmentesen megkapják a menekültstátuszt, vagy legalábbis elbírálják a menedékkérelmüket:

„Nekünk olyan ügyfeleink vannak, akiknél sokkal jobb indokok állnának fenn, például egy egyedülálló jemeni anyuka, aki Budapesten Down-szindrómás kislányával közösen adott be menedékkérelmet, és ahelyett, hogy megkapták volna azt, kitoloncolták őket Szerbiába. De volt olyan, akit kórházból rángattak ki, volt akit megvertek. Ehhez képest egy volt miniszterhelyettes néhány nap alatt végigszaladt a teljes menekültügyi rendszeren. Mindebből egyértelmű számomra, hogy a magyar kormány politikai szövetségeseinek kimentésére használja a menekültvédelmet.”

Bármi is álljon Romanowski befogadása mögött, egy váratlanul hatékonyan működő, nagyvonalú menekültügyi rendszer, vagy egy szövetségest megsegítő politikai döntés, a lépés valós és súlyos nemzetközi feszültségeket generált. A lengyel miniszterelnök, Donald Tusk a Telex által szemlézett lengyel sajtónak úgy nyilatkozott, hogy Orbán a lengyelországi közélet értelmezésében „teljes mértékben Jarosław Kaczyński hatása alatt áll”.

„Megmondtam neki: abban az esetben, hogy ha Budapesten olyan döntés születne, mely szembemenne a politikai menedékről szóló európai jogokkal, vagy nem tartaná tiszteletben az EU összes tagországában érvényes Európai Letartóztatási Parancsot, akkor nem én, hanem ő kerülne bajba”

– közölte Tusk, ami a lengyel-magyar viszony jelentős elmérgesedésére utal.