A kormányzó balközép Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat, PSD) végzett az első helyen a vasárnap tartott romániai parlamenti választáson. Marcel Ciolacu miniszterelnök pártja kétmillió szavazattal a voksok 22,5 százalékát szerezte meg. A második helyen a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (Alianța pentru Unirea Românilor, AUR) végzett, amely a szavazatok bő 18 százalékát kapta. Az AUR-on kívül még két második szélsőjobboldali párt is bekerült a kétkamarás romániai törvényhozásba.
Bár mintegy 20 százalékkal többen szavaztak idén, mint a négy évvel ezelőtti szenátusi (felsőház) és képviselőházi (alsóház) választásokon, a voksolásra feljogosítottak alig több mint fele vett részt a vasárnapi megmérettetésen, ami (ha egyáltalán, úgy) csekély felhatalmazást ad a romániai politikai osztály számára.
A nemzeti liberális és szociáldemokrata pártokat kihívó szélsőjobboldal a mandátumok közel egyharmadát fogja a magáénak tudni az új összetételű törvényhozásban.
Nem mind arany, ami arany
Az országot az elmúlt évtizedekben különböző felállásokban kormányzó jobboldali-balközép politikai koalíció kárára a szélsőjobboldal képes volt tovább nőni. Bár olyan meglepetést, mint a múlt vasárnapi elnökválasztási első fordulójában, nem sikerült elérnie, mégis a kormánypártok támogatottságának zuhanását – más kihívó nem lévén – szinte teljesen a szélsőjobboldal csatornázta be.
A George Simion vezette AUR [arany] több mint kétszeresére növelte az előző választásokon elért 8,5%-os eredményét. A Moldovával való egyesült szorgalmazó, NATO-párti, a közel-keleti háborúban Izraelt támogató, az ukrajnai háború kapcsán Románia szerepvállalásában kritikus alakulat eredményesen keltette azt a látszatot, hogy a fennálló politikai osztály ellenlábasaként szerepel.
A leghangosabban „antikommunista”, a progresszívebb politikai megnyilvánulásokat elutasító AUR mellett az elnökválasztáson első helyen végzett Călin Georgescu független jelöltet támogató Fiatalok Pártja (Partidul Oamenilor Tineri, POT) és a szélsőjobboldali SOS Románia (S.O.S. România) is – mindkettő az AUR-ból szakadt ki – átlépte az 5 százalékos bejutási küszöböt. Eszerint a szélsőjobboldali pártok a képviselői helyek mintegy 32%-át foglalhatják el az új közgyűlésben.
Zuhanni: kisebbet, magasabbról
Észrevehető, hogy a parlamenti választáson még mindig a régebb óta létező, valamelyes helyi beágyazással bíró pártok jobban szerepeltek, mint az elnökválasztáson. De a jobban csak annyit jelent: kisebbet zuhantak. A szociáldemokraták a párt több mint három évtizedes történetének legrosszabb eredményét érték el, jobboldali koalíciós társaik támogatottsága pedig megfeleződött.
Csak kevéssé vigasztaló, hogy hiába végzett a 2019-ben alapított AUR a második helyen, mindössze három megyében (köztük Aradon) győzött. S bár az első két helyezett közt csupán négy százalékos különbség van, az SPD 41 közül 25 megyében végzett az első helyen. A jobboldali, kereszténydemokrata Nemzeti Liberális Pártnak (Partidul Național Liberal, PNL), amely a szavazok 14,3 százalékát szerezte meg hat megyei győzelem jutott, a jobbközép-centrista Mentsétek Meg Romániát Szövetség pedig (Uniunea Salvați România, USR) – amely a jobboldali és a szociáldemokrata pártok koalíciójából alakult regnáló kormány 2021-es válságát és felbomlását okozta, s amely Călin Georgescu vetélytársát adja a vasárnapi elnökválasztáson – Bukarestben, valamint Temes és Brassó megyében tudott nyerni. Jelzésértékű, hogy a PNL szavazóinak száma megfeleződött: 25,19 százalékról estek vissza négy év alatt 14 százalékra.
A kormánykoalíció pártjait a még nagyobb visszaeséstől az kímélte meg , hogy helyi szinten jobban beágyazott szervezetekről van szó, mint az utóbbi 5 évben alakult szélsőjobboldali alakulatok esetében.
Az előző kormányt támogató Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hat százalékos eredménnyel öt megyében végzett az élen.
A baloldali szempontból értékelhető balközép-zöld SENS (Sănătate, Educație, Natură, Sustenabilitate [Egészség, oktatás, természet, fenntarthatóság]), amely az Európai Parlamentbe jutott progresszív zöld politikus, Nicu Ştefănuţă körül szerveződik, nem jutott be a törvényhozásba.
Az eredmények
Szociáldemokrata Párt (PSD): 22,36%
Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR): 18,27%
Nemzeti Liberális Párt (PNL): 14,30%
Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR): 12,24%
S. O. S. Románia: 7,63%
Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ): 6,40%
Fiatal Emberek Pártja (POT): 6,36%
Egészség, oktatás, természet, fenntarthatóság (SENS) 2,84%
Antikommunizmus és fasizmus
Az eredmények visszaigazolták Kiss Tamás szociológus szavait, aki a választások előtt adott interjút a Mércének. Kiss ebben elmondta, hogy „jelentős távolság rajzolódik ki az elitek körében meglévő konszenzus és a társadalomban jelenlévő attitűdpozíciók között”, ezt pedig a szélsőjobb képes kihasználni. A tudós felidézte, hogy a kilencvenes években az osztályalapú politizálás még létezett, mára azonban a szociáldemokraták elhagyták a munkásosztály bármiféle képviseletét. Ez ahhoz a kedvezőtlen fejleményhez vezetett, hogy:
„egyes rétegeket egyszerűen nem képvisel, de még csak »látszani« sem enged a politikai osztály és a román mainstream”.
Az SPD neoliberális fordulata, a koronavírus-járvány, amely tovább mélyítette az egyenlőtlenségeket – továbbá a magas infláció, a kormányválságok, az ukrajnai háború hatásai stb., tehetjük hozzá – óriásira tárta az ajtót a szélsőjobb előtt. S az be is nyomódott rajta: láttuk az elnökválasztás váratlan eredményében, s látjuk most is.
Szintén a szocialista opció lehetőségének elvesztésére figyelmeztetett Ovidiu Ţichindeleanu, akinek a CriticAtac oldalon megjelent az írását szintén a Mérce közölte magyar nyelven. A filozófus és kultúrakutató szerint a 2024-es választások rávilágítanak arra, hogy miként fest a politikai tér, ha a szocializmusnak híre-hamva nem marad. Ţichindeleanua Călin Georgescu elnökjelölt győzelme kapcsán született esszéjében leleplezte az „antikommunizmus” politikai szerepét is.
Mint írja, „a kultúripar és a politikai elit három évtizeden át hibáztatta »a kommunistákat« a kapitalizmusba való átmenet minden kudarcáért és erőszakosságáért, beleértve a tisztán kapitalista kudarcokat is. Most, hogy lassan annyi idő telt el, mint amennyi ideig a szocialista rendszerek tartottak itthon, »az oroszok« váltak a legkényelmesebb – bár kevésbé egyetemes – bűnbakká”.
Történik mindez úgy, hogy nézete szerint az antikommunizmus „1990 óta kéz a kézben jár a fasizmus alakjainak rehabilitálásával és minden valódi baloldali gondolat csírájában elfojtásával”.
Romániában a májusi EP-választást követően most három egymást követő vasárnap tartandó választásokkal válik teljessé a voksolások tarkította év. Az elnökválasztás november 24-i első fordulója meglepetést okozott, hiszen amellett hogy a független, szélsőjobboldali jelölt győzött, a második fordulóba nem a miniszterelnöki széket államfői székre cserélni óhajtó Marcel Ciolacu miniszterelnök, a PSD elnöke jutott, hanem Elena Lasconi, a neoliberális USR jelöltje.
