• AirBnB-lobbisták és lakhatási szakértők csaptak össze a szektor szabályozása kapcsán.
• Hol az érdekellentét a lakók és a befektetők között?
• Hogyan tesz jót a rövidtávú lakáskiadás egy kerületnek? És rosszat?
• Kik érezhetik magukat valójában fenyegetve?
• Na és mi van a bőröndökben?

Kerekasztal-beszélgetést tartottak Terézvárosban, az AirBnB-üzletben érdekelt, Schumicky Balázs által képviselt Magyar ApartmanKiadók Egyesülete, és a Felelős Szálláskiadók Szövetségét képviselő Somló Iván részvételével, akik, bár érdekvédők, következetesen szakértőként hivatkoztak magukra. A másik sarokban Misetics Bálint szociálpolitikus, a főpolgármester lakhatási és szociális tanácsadója, valamint a kerületet képviselő Győrffy Máté szállt ringbe. Előbbi többször is megpróbálta felhívni a figyelmet az érdekvédői és szakértői szerep közötti különbségre, amire rendszerint sértődötten válaszoltak az érintettek. A beszélgetést Benyó Rita moderálta, az esemény apropója a két héten át, szeptember 15-ig zajló, terézvárosi AirBnB-szavazás volt.

Soproni Tamás, Terézváros polgármestere nyitóbeszédében rögtön odaszúrt a kormánynak és a fővárosi önkormányzatnak is, amikor az irányított kérdéseket – mint például a nemzeti konzultációk vagy a fővárosi lakógyűlés esetében – kritizálta ironikus stílusban. Ezután saját kezdeményezését méltatva kijelentette: a terézvárosi AirBnB-szavazásban feltett kérdések nem ilyenek, mivel komolyan veszik választóikat, „demokráciakísérletet” végeznek, amelynek keretében a terézvárosiak megfelelő tájékoztatás után felelős döntéseket hoznak. Csak a poén lelövése végett: Misetics Bálint egy ponton kifejtette, hogy a választói magatartás ismeretében valószínűleg a jelenlegi szabályozás fenntartása mellett fognak dönteni a választók.

A tájékozódásra valóban megvan a lehetősége a kerület lakóinak. Egyrészt az önkormányzat kiadványaiból szerezhetnek ismereteket a témában, másrészt a sajtóból, de kétségkívül személyes tapasztalataik is befolyásolhatják döntésüket. És belelendültek a kampányba a lobbiszervezetek is. A Magyar ApartmanKiadók Egyesülete és a Felelős Szálláskiadók Szövetsége rögtön beárazták hitelességüket és egyenességüket azzal, hogy az önkormányzati tájékoztatóra hasonlító propagandakiadványt kezdtek szórni a kerületben – Soproni egy korábbi Facebook-bejegyzése szerint emiatt meg is teszik a jogi lépéseket.

Soproni emlékeztetett rá, hogy a rövidtávú lakáskiadás 10-15 éve jelent meg Magyarországon, és míg a jogalkotók nem tudtak rá ilyen „rövid” idő alatt reagálni, valódi szolgáltató iparággá fejlődött tulajdonosokkal, dolgozókkal – és vendégkörrel. És bár korábban viszonylag könnyű lett volna szabályozni, korlátozni a szektort – ami ennek megfelelően fejlődhetett volna, most már, hogy kialakult a piac és kiforrotta magát az iparág, sokkal nehezebb.

Hogyan függ össze a lakosságcsökkenés a pusztulattal?

A polgármester után Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója tartotta meg bevezető előadását, aminek keretében a témábavágó adatok ismertetésével mutatta be a budapesti lakhatási helyzetet, ami alapján szakpolitikákat alakíthatnak ki a döntéshozók. Boros felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyvárosok – így Budapest – egyik legnagyobb problémája a népesség-csökkenés, különösen a belső kerületekben – az Egyensúly Intézet korábbi, nagyvárosok tendenciáival, szuburbanizációval foglalkozó kiadványában is tárgyalta a témát.

„Az elnéptelenedő nagyvárosok azok gazdaságilag, társadalmilag, kohéziós, szempontból, szociális szempontból, környezetvédelmi szempontból – minden szempontból – maguk a pusztulat”

– fejtette ki Boros, hozzátéve, hogy azon országok, ahol a nagyvárosok elveszítik a magjukat, lényegében képtelenek a valós fejlődésre. 

Az elnéptelenedés pedig Budapest mellett az ország legtöbb nagyvárosára jellemző tendencia az elmúlt 30 évben.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy egy adott régió népessége csökkenne. A magyarázat – az egyébként szinte minden (társadalmi, környezeti, stb.) szempontból kifejezetten káros – a szuburbanizáció.

Vagyis, hogy az egy-egy városban lakó, vagy egyre inkább csak a városhoz valamilyen szempontból (munka, tanulás, szabadidő, stb.) kötődő csoportok egyre inkább kiárazódnak vagy akár más módon kiszorulnak a városokból, így kénytelenek a városok mellé költözni – ezzel összefüggésben az elmúlt 12 évben tendenciózusan csökkent a belső kerületek lakossága. És miközben a világon a nagyvárosok a fiatalság, kreativitás és a gazdaság központjai, Budapest népessége aggasztó mértékben csökken – és öregszik. A probléma egyébként nem ismeretlen: mindkét budapesti főpolgármester-jelölt kampányában központi szerepet játszott a szuburbanizációs tendenciák megfordítása és a város vonzóbbá tétele. 

A lakosságcsökkenés elsődleges oka a lakásárak növekedése.

Nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően nőttek a lakásárak Budapesten az elmúlt években – még ha nominálisan magasabbak is a környező fővárosokban. Ha pedig a fizetésekhez viszonyítjuk a lakásárakat, akkor bár Budapest a középmezőnyben van, ezt árnyalja, hogy a közmondásosan drága Londonban előbb tud valaki helyi fizetésből belvárosi lakáshoz jutni, mint Budapesten. A lakbérek nominálértékén Budapestnél a régióban csak a kiterjedt szociális lakásrendszerrel bíró Bécs olcsóbb, a V4-ek mindegyikében drágább a bérlakások négyzetméterára.

Fontos megfigyelés, hogy míg 2015-ös bázishoz viszonyítva a járvány előtt a lakbérek kissé gyorsabb ütemben nőttek, mint a fizetések, a 2020-21-es visszaesés után az utóbbiakkal szemben sokkal gyorsabb ütemben kezdtek nőni, mint a megelőző időszakban – ez igaz a belső kerületekre is. Vagyis a lakást bérlőknek fizetésük egyre nagyobb hányadát viszi el a lakbér, ami nemcsak a lakók életminőségére, de az egyéb fogyasztásra is kihat, és nem utolsó sorban kiűzi a lakókat a belső kerületekből.

Vagyis egyértelműen szükség van szakpolitikai intézkedésekre, mégpedig kínálati oldali beavatkozással.

Az AirBnB-vel kapcsolatban fontos támpont a szakpolitikai intézkedések irányát tekintve, hogy Budapesten az átlagosnál jóval több hirdetés van a lakásállományhoz viszonyítva, a régiós fővárosokhoz képest pedig abszolút vezetők vagyunk. Vagyis más országokhoz képest komoly piac a rövidtávú lakáskiadás, és ebben közrejátszik a szabályozás (szinte) teljes hiánya. Nemzetgazdasági szempontból viszont jóval több gazdasági összterméket termelnek a szállodák.

Unortodox performanszokkal az unortodox lakáshasználatért

Bár a kerekasztal-beszélgetés kezdetén Benyó felszólította a közönséget, hogy ne zavarják beszólással, bekiabálásokkal a vitát, amit – különösen a beszélgetés második felében – többszöri kérésre sem sikerült betartani a többnyire láthatóan a kiadók pártját fogó hallgatóságnak.

Győrffy már első felszólalásában beleszállt az AirBnB-lobbisták nehezen védhető érvelésébe, miszerint azért is lenne hiba a rövidtávú szálláskiadás betiltása, mert akkor akár 3000 fővel is nőhet a kerület lakossága – miközben a lakosságnövelés, a lakók visszacsábítása a kerület deklarált célja. Misetics pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a rövid távú lakáskiadással kiszolgált típusú turizmus súlyos közvetlen és áttételes károkkal jár, egyrészt mivel az igénybevevői rendszerint a súlyosan szennyező légiközlekedést választják – ami globálisan okoz problémát, közvetlenül pedig a lakóközösségi konfliktusok példáját említette. Ez szintén a lobbisták egyik tiltás elleni érvére ad választ, miszerint az új beköltözők zavarhatják a lakókat – ami egyébként inkább a bulituristákra jellemző. A szociálpolitikus a város arculatát átalakító turistaáradatot és a vendéglátóegységek profiljának és általában az infrastruktúra megváltozását, a lakók kiárazását, és az őket kiszolgáló szolgáltatások kiszorulását is feltette a problématérképre.

Végül, de nem utolsó sorban a rövid távú lakáskiadás árfelhajtó hatására is kitért, kiemelve: ezen lakások kikerülnek a helyi lakáspiacról, ami a szűkülés miatt drágítja a lakhatást, ezt a beszélgetés egy későbbi pontján a nem kifejezetten baloldali agytrösztként ismert Nemzetközi Valutaalap meglátásaival is alátámasztotta. Ez egyébként egy olyan tény, amivel több alkalommal is vitába szálltak a kiadói érdekvédők – kijelentve, hogy nincs olyan tény, amivel nem lehet vitázni – annak ellenére, hogy mind empirikusan, mind elméletileg alátámasztott. 

Egyetlen tanulmány mond ellent ennek a ténynek: az, amelyiket az AirBnB finanszírozta.

Misetics viszont meglepte a közönséget néhány sokkoló adattal, amelyek rávilágíthatnak a probléma magnitúdójára: Terézvárosban 100 lakott lakásra 

• 11 AirBnB jut,
• a körúton belül ez az arány 26,
• a Király utca, Andrássy út, Teréz körút által határolt részen pedig 44.

Misetics azt is elmondta, hogy kerületi szinten 100 kiadott lakásra 38 rövidtávon kiadott jut. Győrffy pedig a beszélgetés egy pontján kiemelte, hogy a körúton belül vannak házak, ahol nincs is állandó lakó, ha úgy vesszük, szállodaként üzemel.

Ez alapján nem nehéz belátni, hogy komoly árfelhajtó hatással jár a kiadók számára igencsak jövedelmező AirBnB-biznisz.

Somló szerint viszont azért magasak a lakbérek, mert a lakások mintegy 34 százaléka lakatlan, ami kétségkívül valóban hozzájárul a lakbérek emelkedéséhez – viszont nem jelenti azt, hogy az AirBnB kevésbé lenne rá hatással, hisz a statisztikában ezen lakások is lakatlanként jelennek meg. A kiadói oldal másik képviselője, Schumicky arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzat „faék egyszerűségű” módszerrel adna választ egy összetett kérdésre. A lobbista szerint az áldozatok esetünkben valójában a lakáskiadók – és alkalmazottaik – de arra is felhívta a figyelmet, hogy az ezredfordulóhoz képest, az átlagbérhez viszonyítva kevesebb lakbért kell fizetni egy belvárosi lakásért, és szintén behozta a nem lakott lakások magas számát. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban üresek lennének, működhet bennük iroda, stúdió, stb. A lobbista szerint az önkormányzat feladata elsősorban az üres lakások kiadásának ösztönzése lenne.

De behozta azt a klasszikus piacpárti érvet is, hogy a vállalkozók hoznak pénzt a kerületeknek, amiből aztán szociális juttatások is finanszírozhatók.

Ennek illusztrálására a kerekasztal első igazán abszurd jelenetében a lobbisták begurítottak három, összesen 650 millió forintnyi játékpénzzel kitömött utazóbőröndöt.

Akciójukkal meg is adták az esemény alaphangját a továbbiakra nézve. Hovatovább – bár bizonyára nem ez volt a szándék – nehéz nem arra asszociálni, hogy véleményük szerint némi lóvéval azért csak felül lehet írni a helyi közösségi érdekeket. Ebben voltaképpen hellyel-közzel igazuk is van, hisz az ország számos önkormányzata sorolja a cégek érdekeit a lakosoké elé, vagyis az adóbevételek és a vállalkozás szabadsága fontosabbnak bizonyul a döntéshozók szemében.

Ahogy a vidéket az akkugyárak szaporodása, a nagyvárosokat a túlturizmus fojtja meg.

Somló később újabb performansz keretében a nyilvános feljelentés gyakorlatát mutatta be, mikor egy fekete mappát adott át a közönség soraiban ülő Soproninak. A mappában azt a 722 szálláshelyet gyűjtötték össze, amelyek kimutatásuk szerint „hibásan üzemelnek”. Ezzel egyszerre tett utalást az önkormányzat inkompetenciájára, és mártotta be a konkurenciáját. Ha a kerület szankcionálja ezen szálláshelyeket, azzal persze enyhíthet valamennyit a lakásínségen – a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy lebukás esetén a tulajdonosok befizetik a bírságot, azután regisztrálva, törvényesen működtetik tovább a szállásokat. Vagyis ismét ott vagyunk, ahol a part szakad. A lobbisták egyébként a beszélgetés során többször is említették, hogy „felelős szálláskiadóként” együttműködnek az önkormányzattal és a hatóságokkal, hovatovább az AirBnB-kről kialakult negatív kép nem az ő hibájuk, ők ugyanis állításuk szerint mindig együttműködnek a házak lakóival, és fellépnek a renitens bérlőkkel szemben – ami Győrffy tapasztalatai szerint nem így van. És persze mit sem változtat azon, hogy ezek a lakások továbbra sincsenek ott a bérlakáspiacon, mint arra Misetics később felhívta a figyelmet.

A döntés, ami olcsóbb lakhatással és lakásként használt lakásokkal fenyeget

Természetesen előkerült a lobbisták egyik legabszurdabb, nyomtatásban is megjelent, tiltás elleni érve is, ennek keretében azzal fenyegetik a terézvárosi lakosokat, hogy budapesti lakásbérlők költözhetnek a szomszédjukba. Vagyis, hogy a lakásokat lakáscélra használhatják az AirBnB betiltása esetén, ami Misetics szerint „végtelenül szomorú”. 

Erre Schumicky azzal reagált, hogy egy buliturista 3-4 napig van csak a városban, utána elmegy – míg egy szomszéd évekig használhatja a lakást, akkor is, ha „nem tartja be a közösségi együttélés szabályait”. Véleménye szerint az AirBnB-használókat bélyegzik meg, aminek jogosságát vagy hamisságát mindenki eldöntheti péntek este a Kazinczy utcában. 

A lobbisták egy ponton érveltek a barcelonai szabályozás mellett, ahol nem adnak ki több engedélyt az eddigiek mellé. Ez némiképp öngól volt, ugyanis – Schumicky ismereteivel ellentétben – nemcsak a szándék volt meg az AirBnB 2028-as betiltására, de valóban döntést is hoztak a turistaáradattól fojtogatott városban, mint arra a moderátor felhívta a figyelmét. De felhozták az V. kerület példáját, ahol szintén nem adnak már ki több engedélyt a meglévők mellé, vagy a VII. kerületet, ahol az adott ház lakóinak hozzájárulása szükséges a rövidtávú lakáskiadáshoz. Győrffy utóbbit azzal árnyalta, hogy sok esetben hiába a társasház döntése, az azt megszegő tulajdonosokkal általában jogi úton kell fellépni, ami újfent a közönség hangos nemtetszését váltotta ki. Misetics pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy minél szofisztikáltabb egy szabályozás, annál nehezebb betartatni, ráadásul a szabálytalankodás profitábilisabb, mint az együttműködés.

„Az 50-es években járta egy mondás: a politikusok a javadat akarják, ne add oda nekik!”

– idézte meg a Rákosi-korszak padlássöpréseit Schumicky arra reagálva, hogy az önkormányzat a hosszú távú kiadás felé terelné a tulajdonosokat a tervezett szabályozással. Némi személyeskedés kíséretében azt is hozzátette, hogy a rövid távú kiadás tiltásával csökkenni fog a lakások értéke és a potenciális bevételek is, amivel voltaképpen akaratlanul is rátapintott a hasonló szabályozások egyik céljára. Hisz – miképp a tiltás pártját fogók részéről is elhangzott – épp a lakhatás megfizethetőbbé tétele érdekében hoznák meg az intézkedést.