Noha jelentős roma kisebbség él a fővárosban, kevés roma politikusnak sikerült mandátumot szereznie a június 9-i önkormányzati választásokon. Egyéni választókerületben egyedül Oláh József, vagy ismertebb nevén Pöli tudott roma származásúként nyerni, ráadásul a Józsefváros egy olyan körzetében, ahol a kerület más részeihez képest kisebb számban élnek kisebbséghez tartozók. A Momentum jelöltjeként, Pikó András támogatásával mindezt egy intenzív kampányban sikerült elérnie, ahol nem csak a Fidesszel, de az MSZP és a Szolidaritás jelöltjével is meg kellett mérkőznie. Oláh József Pölit kérdeztük az önkormányzati kampányról, a romaként való politizálásról és a roma politikáról, Józsefváros és a Századosnegyed legégetőbb kihívásairól.

„Kisgyermekként csellengtünk az egyik cigánytelepi barátommal, amikor mondtam neki, hogy »én vagyok a Nyilasi, te meg a Pölöskei«. Akkor ő tíz kilóval nehezebb volt, és egy fejjel nagyobb, amitől megijedtem, és mondtam, hogy »na jól van, akkor inkább te vagy a Nyilasi, én meg a Pölöskei«. Ezt látta a helyi sportelnök, aki megsajnált, és mondta, hogy »na gyere, Pölöskei, adok egy focilabdát, ott focizzatok, de át ne rúgjátok a kerítésen«. Végül huszonkét évig még ott maradtam focizni, ezalatt a Pölöskei Pölire mutálódott és így ismert meg az ország”

– meséli becenevének eredetét Oláh József.

A józsefvárosi 12-es számú választókörzetben közel 47%-os eredménnyel győzedelmeskedő politikus elmondta, nagyon intenzív kampányon vannak túl a kerületben, ahol az öt évvel ezelőtti választáshoz képest minőségi változás volt, hogy a Fidesznek ezúttal programja is volt – nem csak polgármester-jelölti, hanem képviselői szinten is. Ráadásul „Dávid és Góliát csatája” alakult ki, mivel a Fideszhez köthető civilek közpénzből szerveztek programokat és plakátolták tele a kerületet.

„Tízszer annyi plakátjuk volt, mint nekünk, ráadásul minőségileg is más volt, és ezeket a plakátokat kétszer változtatták időközben, amíg mi nem tudtuk változtatni” – magyarázta Oláh, aki szerint ebben az egyenlőtlen feltételek közt folyó kampányban az etnikai gyűlöletkeltés is megjelent. Erre példaként hozza fel a Magyar Nemzetben megjelent „Nem akarunk woke-keltetőt Józsefvárosban” című cikket, amiben a Pikó András csapatában helyet kapó külföldi származású és roma jelölteket állították pellengérre. Fontosnak tartja, hogy a szegény- és hajléktalanellenes, rendpárti fideszes kampánnyal szemben ők a jelenlegi vezetés által elért sikereket és az általuk képviselt értékeket tudták felsorakoztatni.

„Én a gyermekvédelemből érkeztem, csoportvezető nevelő voltam a TEGYESZ-nél (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat), ahol 12-18 év közötti fiúkat gondoztunk, illetve harmadik éve vagyok a JSzSzGyK (Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ) LÉLEK-programjának a szociális munkatársa. A kerület az elmúlt 4-5 évben alkalmazkodott mind a covidhoz, mind az inflációhoz, mind a rezsi cunamihoz, mind a gazdasági válsághoz. Az ország egyik legjobb szociálpolitikai rendeletét fogadták el, megháromszorozták a szociális támogatásokra költhető költségvetést”

– ismerteti a kerületvezetés sikereit Pöli. Hozzátéve, hogy a kerület eközben 5,5 milliárd forintot spórolt meg a korábbi kormánypárti korrupciós hálózatok lebontásával, amiből kétszáz lakást és harminc bérházat tudtak felújítani – ami több, mint amennyit a Kocsis Máté és Sára Botond által fémjelzett 10 éves időszakban sikerült. Fontosnak tartja azt is, hogy a kerület olyan roma programokat fogadott el, amiket Pikó András felkérésére roma szakértők állítottak össze – romáknak szóló ösztöndíjakat, közösségi rendezvényeket indítottak.

„Ez előrehaladott, progresszív gondolkodás, ami nekem nagyon imponált, és ezért is vállaltam el idén a képviselő-jelöltséget Józsefvárosban, mert úgy gondolom, hogy ez mintaként szolgálhat a fővárosi kerületek, de akár az egész ország számára is.”

Oláh a saját körzetével kapcsolatban kiemeli, hogy a kerület más részeivel szemben itt alig élnek hátrányos helyzetű társadalmi rétegekhez tartozó emberek. A legnagyobb problémákat inkább a közlekedésben, a fiatalok és a nyugdíjasok igényeit kielégítő közösségi terek hiányában, és a köztisztaságban látja. De ezekre mind 

a helyiekkel, a lokálpatriótákkal való együttműködésben és a megoldások közös keresésében látja a válaszokat.

Azzal kapcsolatban, hogy miképp reagáltak a választókerületi lakosok a származására, úgy fogalmazott:

„Egyértelműen pozitívum, hogy megnyertem ezt a körzetet úgy, hogy roma származású vagyok. Láthatóak a rassz jegyeim, és ennek ellenére a Századosnegyed, a Kerepes-dűlő, a MÁV-telep szavazói úgy gondolták, hogy Oláh József egy roma származású jelöltnek adják a bizalmukat és a megbízást.”

A nemzetiségi önkormányzati rendszer egy szegregált homokozó

Budapesten a 2022-es népszámlálás során 13 ezren vallották magukat roma nemzetiséghez tartozónak – de a valós szám ennél jóval magasabb is lehet, mivel a kisebbségekhez tartozók közül sokan inkább nem adnak választ az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Tudomásunk szerint Pöli volt az egyetlen, akinek roma származású jelöltként egyéni egyéni képviselői mandátumot szereznie a fővárosban. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Ez számomra egy rendkívül pozitív dolog, ami reménységgel tölt el. Mert tizenéve a gyűlölet magvait szórják minden nap a társadalomra, kék plakátokról szítják azt. A romák a migránsokkal dobogós helyen vannak az előítéletek és a stigmák tekintetében. Az az eredmény mégis megnyugtató, hogy egy roma származású jelölt tudott nyerni egy olyan józsefvárosi körzetben, ahol alig élnek roma származású választók.”

Pöli hozzáteszi, hogy ez felelősséggel is jár, hiszen eközben azt látjuk, hogy sem a Fővárosi Közgyűlésben nem lesz képviselete a több ezer budapesti romának, sem pedig az Európai Parlamentben nem jutott egyetlen hely sem a 12 milliós kisebbségnek. Azt is látjuk, hogy országosan is kevesen jutottak mandátumhoz, mert egyrészt a kedvezményes nemzetiségi mandátum intézményét, bár papíron létezik, nem lehet igénybe venni – így megközelítőleg ezer roma származású települési képviselő esik ki az önkormányzati rendszerből. 

„Azt is látjuk, hogy a nemzetiségi önkormányzati rendszer egy hatalomelkerülő mechanizmus, ugyanis a helyi roma közösségeket már alapjaiban szétszedi azzal, hogy függetlenként nem, csak jelölő szervezetek által lehet mandátumhoz jutni, és a valós roma politikai reprezentáció nem tud megvalósulni az adott településen, az adott kerületben, mert szétszedik a romák valós politikai igényeit, létjogosultságát. Azért versenyeznek, hogy melyik jut be abba a homokozóba, ami a politikai szegregáció helye.

Van egy három évtizedes nemzetiségi önkormányzati rendszer, ami beivódott a roma társadalomba, és prioritást élvez ahelyett, hogy a romák a valós politikai helyzetben navigálják magukat”

– fogalmaz Oláh, aki szerint így az országos roma politikai reprezentáció valós kérdése nem oldódik meg, mert nem kerülnek a döntéshozatal valós testületeibe, helyzetébe a roma származású politikusok. Ennek a tudatában nem csak siker, de óriási felelősség is mandátumhoz jutni, ahol be lehet bizonyítani hogy a romáknak ott van a helye a döntéshozatalban – fogalmaz Oláh, kiemelve:

a romák nélkül nem lehet döntéseket hozni a romák feje felett.

Arról, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy növekedjen a roma jelöltek és politikai szereplők száma, elmondta, a pártoknak paradigmaváltáson kell átesniük. Ma ahhoz, hogy valaki jelölti státuszban legyen, pártpolitikán keresztül vezet az út, és ahhoz, hogy valaki ezen a szinten meg tudjon jelenni, eredményekre, belefektetett munkára van szükség.

„Harminc éve hasonlóképpen látják és fogalmazzák meg a romákkal szembeni viszonyukat a pártok. És amíg nincs meg a paradigmaváltás, addig az alulreprezentáció fennmarad. Nekünk, akik mandátumhoz jutunk, nagy felelősségünk, hogy bebizonyítsuk, van létjogosultsága annak, hogy roma származású politikusok jelenjenek meg, akik nemcsak a származásuk miatt, hanem a szakértelmükkel is helyt tudnak állni, akár a gyermekvédelem, akár a szociálpolitika területéről érkeznek.

Új szövetséget kell kötni a többségi társadalomnak és a kisebbségi társadalomnak.”

Oláh szerint erre a váltásra azért is szükség van, mert jelenleg szinte csak a szélsőjobboldal beszél a kisebbségekről, az ellenzéki és a kormánypártok szinte alig ejtenek szót az őket érintő problémákról. Fontosnak tartja azt is, hogy azokról a nem csak romákat érintő kérdésekről is több szó legyen, mint az egészségügy, az oktatást, a településfejlesztés – hiszen ezeken a területeken „óriási problémákkal állunk szemben”. 

”Minden második 18 éves magyar állampolgár külföldre kívánkozik. Az orvosi ellátást, az egészségügyi ellátást, az oktatást szinte romba döntötték. És azt gondolom, látom, hogy azokban a megyékben, ahol láthatóan nagyobb a roma populáció, hatványozottan jelen van ez a társadalmi probléma. Erről bátran kellene beszélni, és ezekkel az üzenetekkel lehetne a cigányokat is, a roma szavazókat elérni, de nem úgy, mint az elmúlt 30 évben, hanem valódi diskurzussal”

– fogalmaz Oláh, aki szerint ehhez az kell, hogy valódi partnernek tekintsék, és felnőttként kezeljék a roma szavazókat. A „feudális nyúlványként” működő nemzetiségi önkormányzati rendszer kiszélesítésével szemben a roma származású szakértők bevonásában és a politikai reprezentáció növelésében látja a valódi előrelépést a romák helyzetének javításában:

„El kell menni hozzájuk és meg kell őket érinteni, meg kell őket hallgatni. Azt gondolom, hogy a roma közösségekből már kitermelődött egy olyan értelmiség, akik még a közéletben nem szerepeltek, és a roma középosztályt erősítik. Ők köldökzsinórként tudnak működni a roma közösségek és az őket megkereső politikai erők között. Ebben látom a jövőt.”