Az alábbi szöveg a Mérce Lila hírlevelében jelent meg, amelyben különféle területeken tevékeny nőkkel közlünk miniinterjúkat, cikk- és programajánlók mellett. A hírlevélben 3 hetente összegyűjtjük nőjogi, illetve a nőket kiemelten érintő tartalmainkat, itt tudtok rá feliratkozni. 

László Loren politológus, szociálpolitikus. Sokan hallhattátok már a Tilos rádió Drágám, hol a vacsorám? című feminista aktivista műsorában. Emellett a NANE segélytevékenység-koordinátoraként is dolgozik, vagyis azért felelős, hogy azok, akik kapcsolati erőszakban érintettek, és megkeresik a szervezetet, megfelelő segítséghez jussanak, legyen szó segélyvonalról, chatsegélyról vagy traumafeldolgozó csoportokról.

„Hatalmas tévhit, hogy a bántalmazott nők magatehetetlenek. Csak olyan emberekkel beszéltem a segélyvonalon, akik tettre készek voltak, és addigra már sok mindennel próbálkoztak – sikertelenül. Sokszor nagyon informáltak, csak elfogytak a lehetőségeik.”

Loren szerint azért is nehéz ezt a munkát végezni, mert az áldozatsegítés alapvetően állami feladat, nekik vannak ehhez eszközeik. Vagyis lennének, hiszen körülbelül 200 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban Magyarországon, és mindössze pár száz krízisférőhely elérhető az országban.

„A telefonos segélyhívás elsőként lelki támasz, ami abban segít, hogy végre valaki meghallja, meghallgassa, miken ment keresztül. Másodsorban annak feltérképezése, hogy az áldozatnak milyen informális lehetőségei vannak: hogyan tudja úgy használni a rendszert, hogy az ne bántsa, ne bántalmazza tovább. Ha bevonja a családsegítőket, az milyen következményekkel járhat, ha felhívja a rendőrséget, akkor hogyan tudja a saját jogait érvényesíteni.”

Hiába nehéz feladat, megerősítő, amikor „a hívót stabilabb érzelmi állapotba tudod hozni a beszélgetés végére, és értő figyelemmel vagy ott neki ebben a nehéz helyzetben”. Igaz, arról már nem fog tudni a telefonon segítséget nyújtó szakember, hogy az érintettnek sikerül-e elmenekülnie, sikerül-e megfizethető ügyvédet találnia.

Nemcsak a nőjogi kérdések specializált kezelése fontos, hanem az is, hogy a nőket érintő kérdésekről a társadalmi rendszer részeként is szó essen.

Loren a Drágám, hol a vacsorám egyik műsorvezetőjeként pont ezeket a témákat emeli be a mindennapokba, és az évek során örömmel fedezte fel, hogy a rakétatömegkályha-építéstől a népzenéig mindennek van feminista aspektusa.

„Amíg csak a »női témáknál« maradunk, addig nem gondolkodunk kritikaian és rendszerben, és tulajdonképpen újratermeljük a versenyt, azzal a problémával szembesülve, hogy a szegénységgel foglalkozzunk-e előbb, vagy azzal, hogy kevesebb nőt bántalmazzanak? Pedig ezek nem vagy-vagy kérdések, hanem komplex struktúrák.

Ha picit tágabban gondolkodunk az önrendelkezésről, vagy ha belegondolunk abba, hogy a világ ötven százalékát többé-kevésbé nők adják ki, már nem kezelhetjük elszigetelten az ügyeiket.

Én azért szeretem ezt a rádióműsort is, mert tényleg bármilyen témában rá lehet kérdezni, hogy hol vannak ebben a nők? Milyen az, amikor nők csinálják? Ki termeli meg ezeket a javakat?”

Loren a szabadidejében is közösségekben érzi jól magát, énekel a Varsányi Szirénekben, néptáncol, és bár már nem tagja a szervezetnek, részt vett a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) alapításában is, mert vágytak egy egymást segítő női közösségre, ahol hangsúlyos a tagok baloldalisága, az, hogy marxisták, rendszerkritikusak.

„Magyarországon ennek még nincsen igazán kultúrája, ez egy hiány. De az is nagyon érdekes, hogy az első reakciója mindenkinek az volt, hogy »de már ott a NANE«. Mintha csak egy lehetne egy dologból, mondjuk feminista szervezetből. Pedig a NEM! fókusza is más.”

Szervezzetek ti is helyi közösségeket, és keressétek egymást:)