Hétfőn az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) 14 igen szavazattal és egy tartózkodással határozatot hozott, ami Izraeltől a gázai hadműveletek leállítását, a Hamásztól pedig az október eleji támadásban túszul ejtettek azonnali szabadon bocsátását, valamint a háborús felektől azonnali tűzszünet megkötését követeli. A két követelést(a hadműveletek leállítása, illetve a túszok szabadon bocsátása) a határozat külön kezeli, így egyik sem feltétele a másiknak. A 15 tagú BT eddig négyszer próbált meg határozatot hozni a gázai háborúval kapcsolatban, de minden alkalommal elbukott a próbálkozás, háromszor az Egyesült Államok, egyszer pedig Kína és Oroszország vétóján.

A hétfői szavazáson az USA végül tartózkodott, ami igen ritka, tekintve, hogy Washington a mindenkori izraeli kormány érdekei mentén szinte mindig használja a vétóerejét a Tanácsban.

Ez mindenképpen jelentős változás az Egyesült Államok Izrael-stratégiájában, ami azt jelzi, hogy az elmúlt időszakban egyre intenzívebb diplomáciai erőfeszítések Washington részéről Izrael megfékezésére új szintre léptek. Ez önmagában még nem biztos, hogy elegendő lesz a küszöbön álló rafahi offenzíva megakadályozására, de az eddigieknél jóval erősebb jelzés a közel-keleti szövetséges felé.

António Guterres ENSZ-főtitkár a szavazás után közölte:

„A Biztonsági Tanács éppen most fogadta el a régóta várt határozatot Gázáról, amely azonnali tűzszünetet, valamint az összes túsz azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását követeli. Ezt a határozatot végre kell hajtani. Ha nem sikerülne, az megbocsáthatatlan lenne.”

 

The Security Council just approved a long-awaited resolution on Gaza, demanding an immediate ceasefire, and the immediate and unconditional release of all hostages.

This resolution must be implemented. Failure would be unforgivable.

— António Guterres (@antonioguterres) March 25, 2024

Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok nagykövete és állandó képviselője a szavazás után elmondta, hogy a határozat elfogadásával a Biztonsági Tanács „támogatásáról biztosította” a Washington, Katar és Egyiptom által vezetett, folyamatban lévő diplomáciai erőfeszítéseket, amelyek célja az azonnali és fenntartható tűzszünet elérése, a túszok azonnali szabadon bocsátása és a Gázában élő, rászoruló palesztin civilek súlyos szenvedésének enyhítése. Thomas-Greenfield kritizálta Oroszország és Kína múlt pénteki döntését, amellyel a két ország vétót jelentett be az előző határozati javaslatra, ami az USA első előterjesztése volt a BT-ben a gázai háború kapcsán. A határozati javaslat viszont – Peking és Moszkva kritikája szerint – túl enyhe volt, és nem követelt azonnali tűzszünetet, éppen csak megállapította annak igényét.

Rijjád Manszúr, a Palesztin Állam diplomáciai megfigyelője üdvözölte a mostani határozat elfogadását, és örömét fejezte ki az arab államok tűzszünet követelésében mutatott egysége miatt.

„Ennek [a döntésnek] fordulópontnak kell lennie, életek megmentéséhez kell vezetnie a helyszínen. [A határozatnak] jeleznie kell a népünk elleni atrocitások végét”

– mondta, kijelentve, hogy eddig egész nemzetét gyilkolták.

Gilad Erdan, Izrael ENSZ-nagykövete felháborodásának adott hangot a határozattal kapcsolatban

„Sajnálatos módon ez a Tanács ma is elutasította az október 7-i mészárlás elítélését; ez szégyen”

– közölte többek között.

Erdan megjegyezte továbbá, hogy az elmúlt 18 évben a Hamász szüntelen támadásokat indított az izraeliek ellen, „válogatás nélkül rakéták ezreit és ezreit lövöldözve a civilek ellen”.

A nagykövet elismerően szólt ugyanakkor a határozat azon részéről, ami a Hamászt szólítja fel a túszok szabadon bocsátására.

Az USA-nál betelt a pohár, miután hónapok óta ők maguk is locsolták bele a vizet

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő kedden közölte, hogy mindenképpen végre fogja hajtani a régóta tervezett offenzívát a Gázai övezet déli része ellen. A muszlim ünnepi hónap, a ramadán idejére időzített támadás bejelentésekor egy sor ország, köztük az Egyesült Államok is tiltakozott. A várható támadás, illetve a palesztin halálos áldozatok számának növekedése (a gázai hatóságok közlése szerint 32 ezer felett jár a halálos áldozatok száma), az övezetben egyre terjedő éhínség és betegségek, valamint az épített infrastruktúra megtizedelése márciusra látványos, ha nem is teljes fordulatot hozott az addig a szinte feltétlen háborús támogatás alapján álló washingtoni külpolitikában.

A fordulathoz persze az is kellett valószínűleg, hogy az amerikai választók egyre nagyobb része szerint (január végére 50 százalék, azaz 10 százalékkal több, mint november elején) Izrael túl messzire ment a Hamász elleni háborújában. Az adatok még beszédesebbek, ha a demokrata szavazókat nézzük az Associated Press-NORC Center felmérésében: Biden potenciális szavazói körében ezt a véleményt vallók aránya ugyanezen időszakban 58-ról 63 százalékra nőtt. Valószínűleg az sem tesz túl jót a Biden-kormány reputációjának, hogy a Benjamin Netanjahu-vezette izraeli háborús kabinet mindezidáig szinte semmilyen deeszkalációs kérésnek nem tett eleget.

A változás első jeleként Antony Blinken külügyminiszter még február végén visszatért a Trump előtti amerikai állásponthoz a ciszjordániai, kelet-jeruzsálemi és a Golán-fennsíkon található izraeli telepekkel kapcsolatban, azokat a nemzetközi jog alapján illegálisnak minősítve.

Mint ismeretes, Mike Pompeo külügyminisztersége idején jelentette ki Washington, hogy az ezeken a palesztin területeken épített telepeket az USA a továbbiakban nem tekinti jogszerűtlennek. Március közepén Biden elnök elnöki rendelettel szankcionált két illegális zsidó telepet Ciszjordániában. Mindezek után pedig a demokrata Chuck Schumer, az amerikai Szenátus többségi vezetője, a legmagasabb rangú zsidó származású amerikai politikus súlyos szavakkal illette Netanjahu szélsőjobboldali kormányát, azonnali izraeli választásokat sürgetve, és kijelentve, hogy az izraeli miniszterelnök „teljesen el van tévedve”, és személyében akadályozza a békét a régióban, miközben egyre súlyosabb humanitárius krízis zajlik Gázában.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének bőven ellentmondások a Biden-adminisztráció Izraellel kapcsolatos politikájában. A mintegy 1200, jelentős részben civil halálos áldozattal és 250 túsz elhurcolásával járó október 7-i terrortámadás után a Hamász ellen megindított izraeli hadműveleteket az Egyesült Államok az elejétől fogva feltétel nélkül támogatta. Annak ellenére, hogy az első napoktól nyilvánvaló volt, hogy az izraeli döntéshozók a gázaiak kollektív büntetését tervezik, és nincs olyan politikai tervük, amely a megtorlás nyomában valódi alternatívát nyújtana a legalább átmeneti rendezésre sem.

A teljes politikai hátszél mellett az ország csillagászati összegben biztosított katonai támogatást Izraelnek, a legmodernebb fegyverekkel kistafírungolva az izraeli hadsereget. Ez a támogatás masszív katonai és pénzügyi támogatás formájában valósul meg, amely nélkül „az izraeli hadműveletek nem lennének fenntarthatók”, ahogyan Jeremy Konyndyk, a Biden-kormányzat egykori magas rangú tisztviselője és a Refugees International nevű civil szervezet jelenlegi elnöke március elején a Washington Post nyomozásában kijelentette. Az oknyomozó cikk fényt derített rá többek közt, hogy több mint száz amerikai fegyverszállítmányt (összességében több ezer precíziós irányítású lőszert, kis átmérőjű bombát, bunkerromboló bombákat, kézifegyvereket és egyéb harceszközöket) küldött teljes titokban a háború októberi kirobbanása óta az Egyesült Államok Izraelbe.

Schrödinger vörös vonala

Maga Biden még a legutóbbi időkben is minimum homályosan beszélt, amikor a Rafah irányában tervezett izraeli offenzíváról nyilakozott az MSNBC tévécsatornának. Miután az elnök közölte, hogy egy Rafah városa elleni inváziót „vörös vonalnak” tekintene Izrael részéről, még ugyanazon interjúban arról is beszélt, hogy valójában nincs „vörös vonal”, amelynek átlépése Izrael katonai támogatásának megszüntetését jelentené, majd újra kijelentette, hogy mégis létezik egy vörös vonal, de csak akkor, ha azt Izrael átlépi. Mindezt különösebb kifejtés nélkül.

Az USA ráadásul egyrészt támogatja pénzzel és fegyverekkel a Gázai övezet izraeli ostromát, miközben ugyanezt az ostromot a saját katonáival kénytelen megkerülni, amikor a tenger felől igyekszik humanitárius segélyszállítmányokat bejuttatni a palesztinok részére.

Az amerikai hadsereg mintegy 1000 katonája épít március közepe óta mólót a gázai parton a Ciprus felől érkező segélyszállítmányok bejuttatásának érdekében, ahelyett, hogy Washington rákényszerítené Izraelt arra, hogy a sokkal hatékonyabb közúti segélyszállítmányokat engedélyezze megfelelő számban. (A Hamász fennhatósága alá tartozó egészségügyi minisztérium kedd reggeli bejelentése szerint az előző 24 órában 18-an vesztették életüket, 12-en a vízbe fulladtak, 6-an pedig a tolakodás közben haltak meg, míg a segélyekhez próbáltak hozzáférni.)

És most mi következik?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai kötelezőek minden tagállamra, és a gyakorlatban tulajdonképpen minden államra nézve. Ha az ENSZ BT egy határozatát nem tartják be, a Tanács szavazhat egy jogsértést követő határozatról, és büntetőintézkedéseket hozhat szankciók vagy akár nemzetközi erő mozgósításának engedélyezése formájában.

Az Al-Jazeera szakértői szerint ugyanakkor egyrészt az Egyesült Államok biztosan nem szavazna meg büntetőintézkedéseket Izraellel szemben, másrészt a határozat szövegezése sem különösebben erőteljes, az ugyanis azonnali tűzszünetre szólít fel a „ramadán hónapra”. Mivel azonban a ramadán április 9-e körül ér véget, a tűzszüneti követelés – még ha azonnal hajtanák is végre – csak két hétig tartana.

A dokumentum szerint az azonnali tűzszünetnek a ramadán hónapra tartós és fenntartható tűzszünethez kell vezetnie. Röviddel a hétfői szavazás előtt az „állandó” szót kihagyták az állásfoglalásból, hogy megpróbáljanak konszenzust teremteni a szöveggel kapcsolatban. A saját ukrajnai háborújában magával szemben ritkán szigorú Oroszország lobbizott az „állandó” szó használata mellett, mondván, hogy a szó elhagyása lehetővé tenné Izrael számára, hogy „bármelyik pillanatban” folytassa katonai műveletét a Gázai övezetben a ramadán után.

A határozattal nem értek véget a különböző államok és civil szervezetek próbálkozásai egy tartós gázai tűzszünet elérésére. A kanadai parlament nemrégiben az Izraelnek történő fegyvereladások leállítását szavazta meg, és azonnali tűzszünetre szólított fel, nem kötelező érvényű határozatában hangsúlyozva Izrael önvédelemhez való jogát.

Március 21-én Franciaország bejelentette, hogy a maga részéről dolgozik egy új, azonnali tűzszünetre felszólító határozati javaslaton az ENSZ-ben. Ugyanaznap az Európai Unió 27 vezetője közel fél év megosztottság után egyhangúlag „azonnali humanitárius szünetre szólított fel, amely tartós tűzszünethez vezet” Gázában. Felszólították Izraelt, hogy ne szállja meg a Gáza déli részén fekvő Rafahot, ahol több mint egymillió palesztin menekült tartózkodik, és tartsa tiszteletben a Nemzetközi Bíróság mérföldkőnek számító ítéletét, amely arra kötelezi Benjamin Netanjahu kormányát, hogy tegyen intézkedéseket a gázai népirtás megakadályozására.

Az államok és politikai szövetségek mellett rengeteg nemzetközi emberi jogi és humanitárius szervezet is követeli az azonnali tűzszünetet, és a rafah-i offenzívától való elállást, így az Orvosok Határok Nélkül, a globális szegénység ellen küzdő Oxfam, az Amnesty International, az ENSZ főtitkársága és tagszervezetei, és így tovább.

Jelenleg a fő kérdés, hogy Izraelre lehetséges-e elég diplomáciai nyomást helyezni ahhoz, hogy a gázai tragédia véget érjen.

(Pontosítás: A cikk első verziójában pontatlanul szerepelt, hogy a határozat Izraeltől követeli az azonnali tűzszünetet. Értelemszerűen a tűzszünetet mindkét harcoló féltől követeli a határozat.)