Összességében elégtelennek minősítették a Mérce által megkérdezett szakértők a kormány február 29-i rendeletét a gyermekvédelmi intézményvezetők pszichológiai alkalmassági vizsgálatról. Mint ismeretes, a kormány Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit volt igazságügy miniszter és Balog Zoltán lemondásaival (egyes esetekben a közélettől való teljes visszavonulással) járó kegyelmi botrány után kezdett rendeletalkotásba a gyermekvédelmi intézmények terén.

A szakértők által komoly fejlesztésekre, reformokra szoruló intézményrendszert azonban az intézkedések a jelek szerint nem különösebben vértezik fel a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekekkel visszaélő személyek ellen.

A hetekig egyre csak terebélyesedő botrány magva az volt, hogy Novák Katalin korábbi köztársasági elnök külön kegyelemben részesített egy, a bicskei gyermekotthonban hosszú évekig súlyos, gyermekek elleni szexuális visszaéléseket elkövető intézményvezetőt védő, áldozatokat nem egyszer kényszerítéssel vagy zsarolással elhallgattató személyt. K. Endre ügye több szempontból is súlyos kérdéseket vetett fel a hazai gyermekvédelmi intézményrendszer alapvető működésével, illetve a politikai élet uram-bátyám jellegével kapcsolatban. Bár rengeteg illusztris személy kényszerült magyarázkodásra, vagy éppen lemondásra az üggyel kapcsolatban, jellemző, hogy a legelső kérdésre, vagyis arra, hogy mi volt az oka az elnöki kegyelemnek ebben az esetben, még mindig semmilyen válasz nem érkezett sem a kegyelmet kiadó, sem az őt pozícióhoz juttatók, sem a kérvényt felterjesztők részéről. Nem vált egyelőre az sem teljesen világossá, hogy mit tervez tenni a kormányzat a védelembe vett, tehát különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek testi-mentális védelmének ilyen súlyos intézményes kompromittáltsága ellen.

A Mércének nyilatkozó gyermekvédelmi szakértő, a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat korábbi igazgatója, Kuslits Gábor a gyermekvédelmi intézmények biztonságát célzó múlt csütörtöki rendelet igen rosszul céloz, és alkalmatlan arra, hogy változtasson azokon az intézményes körülményeken, amelyek lehetővé teszik a kiszolgáltatott gyermekek bántalmazását. A szakember kérdésünkre elmondta, hogy a gyermekvédelmi intézmények dolgozóinak alkalmassági szűrésére alkotott eddigi szabályozás meglehetősen tág volt:

„A munkavállalóknak ez a fajta alkalmassá tétele a feladatellátásra nem létezett. Nem szabályozták a jelentkezők életviteli és szexuális jellegű szűrését, sem a kommunikációs és kognitív képességeket. A korábbi szabályozás szerint alapvetően munkáltatói feladat volt az intézményi szakmai térbe belépők alkalmassági szűrése. A törvények csak a különböző bűncselekmények elkövetőit, a hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal nem rendelkezőket zárta ki eleve az intézményrendszerben való munkavállalástól.”

Kuslits szerint egy sor probléma merül fel a legutóbbi rendelettel:

a módosítás eleve nem azokat célozza, akik gyakran fordulnak meg a gyerekek társaságában, hanem az intézményvezetőket, akik általánosságban véve igen kevés időt töltenek a kiskorúakkal, míg a nevelőkről, tanárokról, edzőkről, gyermekorvosokról, stb. nem szól a jogszabály-módosítás.

A szakértő szerint azért is „elképesztően ciki ez az egész”, „mert továbbra sincs lehetőség arra, hogy a gyerekeket felkészítsék valamelyest önvédelemre, hogy tudják hogyan kell értelmezni, elmondani, felismerni azokat a helyzeteket, amikor valaki a hatalmi vágyainak szexuális jellegű kiélése alapján közelít feléjük.”

„Lehetne és nagyon fontos is lenne szakszerűen beszélni a gyerekekkel saját testi határaikról, azok védelméről, illetve a segítségkérésről adott esetben. A jelenlegi helyzetben ezt lehetetlenség még csak felhozni is, hiszen rögtön teljesen más hangokat próbálnak beleerőltetni a hatalmi döntéshozók. Csak ez éppenséggel nem a nemváltó műtétekről meg a gyerekek >>szexualizálásáról<< szól, hanem éppen a biztonságukról. Szakszerű szexuális felvilágosítási rendszerre lenne szükség a gyermekvédelemben (is). Van rengeteg szakirodalom, felhalmozott tudás, amiket csak mozgósítani kellene, de nem lehet, mert aki ilyen irányú felvilágosító magatartást folytat, az rögtön megkapja,hogy öncélúan szexuális tartalmakat népszerűsít.”

Gyurkó Szilvia jogász, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egyik alapítója és aktivistája a Mércének arról beszélt, hogy a hazai gyermekvédelmi rendszerből egyszerűen alapvető tudások hiányoznak, amellett, hogy a pszichológiai alkalmasságot sem monitorozzák megfelelően.

„Ha ellenőriznék, hogy a gyermekvédelemben dolgozók ismerik-e a bántalmazás tüneteit, következményeit, a trauma hatásait, tisztában vannak-e a gyermekjogokkal, vagy akár azzal, hogy milyen előírások vonatkoznak a jelzésekre, akkor azt látnánk, hogy nem csak a pszichológiai alkalmassággal, hanem az általános felkészültséggel is komoly gondok vannak a rendszerben. Természetesen remek szakemberek is vannak, sajnos azonban egyre kevesebben, és ők is egyre nehezebb körülmények között dolgoznak, egyre nagyobb terhek mellett”

– mutatott rá a Hintalovon munkatársa, aki hozzáfűzte azt is, hogy a gyermekvédelmi dolgozókat veszélyeztető kiégés, mentális elfáradás is komoly problémák forrása. Gyurkó szerint az intézményrendszerben dolgozók közül vélhetően igen sokakat érinthetnek ezek a problémák, csakhogy erre nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok.

„Nincsenek adataink arra vonatkozóan se, hogy eddig miért nem volt követelmény a pszichológiai alkalmasság vizsgálata, de vannak tapasztalataink arra vonatkozóan, hogy mennyire nehéz betölteni a hiányzó álláshelyeket, mennyire nem vonzó a gyerekvédelmi munka, és mennyire alacsonyra került a bekerülési küszöb. (Gyakran tapasztalat és tudás nélkül is kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy traumatizált gyerekekkel dolgozzon, ami borzasztó nehéz helyzet a gyereknek és felnőttnek is egyaránt). Eddig egyszerűbb volt ezt a kérdést nem feszegetni, és a jövőben is kétséges, mennyire tudnának az intézményvezetők majd érvényt szerezni egy olyan előírásnak, ami szigorúbb belépési kritériumrendszert ír elő”

– tette hozzá.

Maga a mostani jogszabály-módosításban előírt belépési pszichológiai alkalmassági vizsgálat Gyurkó szerint „pontszerű intézkedés, ami önmagában csak megmozgatja a kereteket, de nem tud hosszútávú és tartós javulást előidézni.”

„Elképesztően fontos lenne rendszerszintű változtatásokban gondolkodni, és azokat a jó gyakorlatokat átvenni, amelyek az angolszász országokban már évek óta jelen vannak (safeguarding policy, gyerekvédelmi irányelvek bevezetése), és legutóbb Lengyelország vezette be őket. Ezeket a változtatásokat ott még a Kaczyński-kormány vitte végig, de már a Tusk-kormány alatt lépett hatályba idén február 14-én az a lengyel előírás, ami minden gyerekekkel foglalkozó intézményben kötelezővé teszi gyerekvédelmi útmutatók elfogadását, bevezetését és alkalmazását. Ez olyan komplex rendszer, amiben a munkatársak (megbízottak, önkéntesek) kiválasztása, toborzása, képzése, felkészítése, a bántalmazásokra és visszaélésekre vonatkozó átlalános előírások és az intézményeken, szervezeteken belüli belső eljárásrend is szabályozva van. Ez lenne olyan megoldás, ami a megelőzést és a kezelést is hatékonyabbá tudná tenni.”

A rendelet megszövegezése egyébként szintén szemet szúrt többeknek. Az intézkedés értelmében ugyanis a jövőbeli intézményvezető pszichológiai alkalmasságának feltétele lesz, hogy az illető „élettörténete mentes a szexuális devianciáktól”. Ez így ebben a formában viszont igen homályos, mivel

a pszichiátriai betegségekkel foglalkozó szakirodalom nem ismeri azt a kifejezést, hogy „szexuális deviancia”, következésképpen nehezen lehetne elvárni egy szakpszichológustól vagy pszichiáterről, hogy annak jelenlétét vizsgálja.

A többek közt erről a Népszavának nyilatkozó Hoyer Mária klinikai szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docense szerint a rendelet szövege már csak ezért is pontosításra szorul.

Az UNICEF Gyermekjogi Civil Koalíciója nem rég 40 pontos szakmai javaslatcsomagot dolgozott ki a hazai gyermekvédelem hatékonyabbá tételére.

Ahogyan a szervezet sajtóközleményében fogalmazott: „A problémafelvetéseken túl a javaslat konkrét beavatkozási irányokat is meghatároz, amelyek azonnali intézkedéseket kívánnak. A gyermekvédelmi reform elsősorban nem jogalkotási feladatot, hanem az ellátó rendszer megújítását, hatékonyabbá tételét kellene, hogy jelentse, ami egyrészt átfogó kormányzati felmérést igényel a felvetett problémák és javaslatok kapcsán, másrészt igényli a szemléletbeli változást, a rendszerben dolgozó szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülését, továbbá a gyermekvédelmi rendszer minőségi működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeinek biztosítását, valamint hatékony minőségbiztosítási és monitoring rendszert.

A Gyermekvédelmi törvény tényleges végrehajtása mellett és a gyermekvédelemre és a szorosan kapcsolódó ágazatokra (oktatás, egészségügy, stb.) fordítandó költségvetési kiadások átgondolásával, de szükségképpen annak növelésével a problémák jelentős része orvosolható lenne. Ehhez azonban a gyermeki jogok iránt elkötelezett, a gyermekeket érintő döntések során azok legfőbb érdekét érvényesítő politikai akaratra van szükség.”