Az alábbi szöveg a Mérce Lila hírlevelében jelent meg, amelyben különféle területeken tevékeny nőkkel közlünk miniinterjúkat, cikk- és programajánlók mellett. A hírlevélben 3 hetente összegyűjtjük nőjogi, illetve a nőket kiemelten érintő tartalmainkat, itt tudtok rá feliratkozni.   

Eredics Lilla roma-fókuszú szociológus, a Romaversitas Alapítvány (Romver) projektkoordinátora, a Fordulat szerkesztője és Társadalomelméleti Kollégium alumni tagja. 17 évesen született meg benne a gondolat, hogy szociológus legyen, mert sok volt a megválaszolatlan kérdése:

„Rájöttem, hogy nekem valójában a legeslegszemélyesebb témát kell először kibontanom, azt az életútmintázatot, amin az anyukám is keresztülment. Visszatértem ahhoz a cigánytelephez, ahol anyukám felnőtt. Általában a cigány családi történeteknek nincsen lenyomata, nehéz rekonstruálni, hogy mi történt, de a mesterszakos szakdolgozatom kutatása során sok mindent tényleg megértettem abból, hogy mi az anyukám sztorija. (…) Nem akarom romantizálni, de nagyon erős élmény, amikor leül veled szembe egy cigány nő, és elmeséli, hogy milyen dolgokon ment keresztül, miközben mindig azt tartotta szem előtt, hogy a gyerekeiről gondoskodjon, megtartson szerepeket. Azt érzed, hogy ezekben a nőkben tényleg van egy forradalmi potenciállal bíró erő. A Romvernél is gyakran találkozom aktivista cigány nőkkel, akikben van egy karakánság, vagányság, egy olyan élelmesség, ami csomószor marginalizált léthelyzetben van jelen, mert embereknek stratégiázniuk kell azért, hogy méltó életet tudjanak élni.”

Szociológusként Lillát leginkább a marginalizált közösségek mindennapi élete érdekli, amellyel kevesen foglalkoznak, de valójában csomó értéket hordoz, és egyúttal azt is segít megérteni, hogyan működik a kapitalizmus, például hogyan hoz létre könnyen mozgatható és olcsó munkaerőt embercsoportok kisemmizésével és leértékelésével. Szakdolgozatában a roma nők tapasztalatait tárja fel az elismerésért, tiszteletreméltóságért és a gazdasági stabilitásért folytatott küzdelemről. Fontos eleme az is, hogy családjuk vagy a helyi roma közösség hogyan éli és ítéli meg ezeket az életutakat. Joli, Andi és Margit történeteit mindenképpen ajánljuk elolvasni.

Miután Lilla végzett a CEU-n, belecsöppent egy kutatásba a Romvernél, amely az ukrajnai roma menekültek helyzetét próbálta feltérképezni – erről 2022-ben még nagyon keveset lehetett tudni. Közel 200 családdal interjúztak, és komoly hálózatépítő munkába kezdtek, felvették a kapcsolatot több kisebb, elsősorban roma-vezetésű szervezettel, akik gyakran nehezen jutnak érdemi  forrásokhoz. Érdekérvényesítő, antirasszista tevékenységeket támogatnak, nyári táborokat és a roma női aktivizmust ösztönző együttműködéseket szerveznek. Az EMMA Egyesülettel létrehozták a MARA-kör programot, 15 roma nővel fognak együtt dolgozni a következő félévben:

„Olyan lesz picit, mint egy esti iskola. Minden hónapban összeülünk velük, és együtt gondolkodunk a roma női egészség, reproduktív és szexuális jogok témáiban. Az a célunk, hogy a résztvevők mindezt majd valamilyen formában be tudják építeni a munkájukba. Ők általában olyan nők, akik már valamilyen területen aktívak a saját közösségeikben, vagy egészségügyi intézményekben dolgoznak, vagy rálátnak például a szülészeti, családsegítői vagy védőnői rendszerre.”

A szervezői és kutatói munkát összevetve Lillának az a benyomása, hogy egy civil szervezeten keresztül jóval könnyebb fölvenni a kapcsolatot roma nőkkel: segít a meglévő munkaviszony, vagy hogy egy őket érdeklő tevékenység korábban már bevonta őket.

Az egyetemi kutatás egyik nehézsége éppen az volt, hogy nem értek rá az emberek arra, hogy interjúkat adjanak. A szervezői munkában Lillát nagyon inspirálja az is, hogy „történik valami, ez egy közös cselekvés, ami nekik tényleg hasznos lehet”.

Megkérdeztük, mit ajánlana a hírlevél olvasóinak: „A Fekete Korall c. cigány verses antológiát, ami a 60-as 70-es években kialakuló roma kulturális szerveződésben született meg. Akkori cigány alkotók verseit tartalmazza, az ő szemszögükből jelenik meg, hogy milyen volt cigánynak lenni az akkori Magyarországon, a szegénység, a cigány identitás, és az akkori cigány mozgalom nehézségei és mozgástere.”

Egy idézetet is küldött Balogh Attila Numero XIX. c. verséből:

Mennem kell hát
az állami gondozott gyerekek
játékain megkeresni a leltári számot,
hogy sorsukat igazolhassam;
biztatni;
szebb életért.

(…)

Ki tudja mi leszek?
soha fel nem fedezett költő,
kultúr-autonómiát követelő,
kölyök szakállú,
mankóim sebességét meghazudtoló:
menekülő ember.