Világszerte fiatal lányok és nők millióinak jelent problémát, hogy nem tudják megengedni maguknak a menstruáció idején használható higiéniai termékek megvásárlását. Az érintettek komoly fertőzésveszélynek vannak kitéve, és gyakran napokat kénytelenek kihagyni az iskolából vagy munkahelyükről. Miközben több országban – például az Egyesült Királyságban, Indiában, Libanonban, Nigériában – már eltörölték a tamponok és a betétek áfáját, sőt Skóciában és Bécsben ezek a termékek ingyenes is elérhetőek, hazánkban még megfelelő reprezentatív kutatás sem áll rendelkezésre a probléma felméréséhez. Az EU 2020-as adatai szerint a térségben 10-ből 1 lány számára jelentett problémát az intimhigiéniás termékek megvásárlása, a Procter & Gamble felmérése alapján pedig minden ötödik magyar lányt, illetve nőt érinti a menstruációs szegénység.

Földi Judit, a DK képviselője október 17-én írásbeli választ igénylő kérdéssel fordult a témában Pintér Sándor belügyminiszterhez. A politikus arra volt kíváncsi, hogy készült-e felmérés a menstruációs szegénység mértékére és az érintettek körére vonatkozóan. Emellett arról is kérdezte az egészségügyért is felelős minisztert, hogy tervezi-e a kormány, hogy a rászorulók számára ingyen vagy kedvezményesen biztosítsanak női higiéniás termékeket – valamint, hogy az iskolákban, közintézményekben, hajléktalanokat ellátó intézményekben ingyenesen elérhető higiéniás csomagokat helyezzenek ki.

A képviselő kérdésére november 3-án Pintér nevében Rétvári Bence államtitkár válaszolt:

„Az ország gazdasági teljesítményének köszönhetően jelentősen csökkent a rászorulók száma az elmúlt évtizedben Magyarországon. A KSH kimutatása szerint 2015-höz képest 1 664 000 fővel csökkent azok száma, akiknek a váratlan kiadások jelentős nehézséget okoznak.”

Az államtitkári válaszában azt is megemlítette, hogy a Felzárkózó települések program keretében, többek közt a Jelenlét pontokon rendelkezésre áll higiéniai betét, „valamint kialakítás alatt van egy anyukákat és serdülő lányokat célzó szolgáltatás és eszközcsomag, ami az ismeretterjesztésben túl további eszközökkel támogatja a célcsoportot”. A nyilvánosan elérhető információk tanúsága szerint viszont mindössze 21 darab ilyen ponton foglalkoznak egészségügyi szolgáltatásokkal, elsősorban az észak-keleti és a délnyugati régiókban. Megjegyzendő, hogy a Felzárkózó Települések program hivatalos oldalán a „menstruáció” keresőszó és az ehhez kapcsolódó szavak (betét, tampon stb.) beírására nem jelenik meg érdemi találat.

A menstruációs szegénység hazai helyzetéről, a szükséges lépésekről, jógyakorlatokról és az államtitkári válaszról Sáfrány Rékát, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnökét és az évek óta a probléma ellen küzdő Vöröskereszt #lánybólnővé programjának koordinátorát, Váradi Mariannt kérdeztük.

„Nagyon sok férfi bele sem gondol, hogy ez milyen jelentős pluszkiadással, megterheléssel jár”

Sáfrány Réka szerint az az érvelés, miszerint csökkent azoknak száma, akiknek a váratlan kiadások jelentős nehézséget okoznak, nem válasz, mivel a bérkülönbségek nem javultak, és a jelenlegi válságban sok háztartás küzd komoly megélhetési gondokkal. Ráadásul a menstruációs segédeszközök megvásárlása nem „váratlan kiadás”, hiszen ez egy nő számára általában 35-40 éven át várhatóan évi 12 vagy akár több alkalommal is több ezer forintos költséget jelent.

„Ez egy nagyon problémás, érzéketlen és szexista hozzáállás, ami ráadásul nem ment föl semmi alól, és még a valóságot sem tükrözi” – fogalmazott a Mércének Sáfrány. Ugyan a jobb módú országokban a menstruációs szegénység szintén jelen van, viszont sok esetben az erős középosztállyal rendelkező társadalmakban sikerül érdemi lépésekkel enyhíteni a problémát.

Ilyen lépés lehet az intimhigiéniás termékek adóterheinek csökkentése, ami jelenleg Magyarországon az egyik legmagasabb, de legalább ilyen fontos lenne a termékekhez való fizikai hozzáférés javítása a menstruációs szegénységben élők számára.

A szakértő szerint javíthatna a helyzeten, ha rugalmasan alkalmazható és általános szabályozások, irányelvek lennének az iskolákban, munkahelyeken a nők megsegítésére menzeszük idején.

„A már viszonylag jól palástolható jeleken kívül ez egy hormonális változást is jelent minden hónapban, aminek élettani hatásai is vannak. Az ember sokkal rosszabbul érzi magát, fájhat a feje, vagy szinte mindene, van, hogy depressziós lesz, stb.

Attól, hogy mindent megteszünk, hogy ez ne látszódjon, még nagyon jelentős hatásokkal jár, amit már kezdenek is jobban elismerni. Már vannak olyan országok, ahol erre reagálva komoly könnyítésekkel, például munkaidő kedvezményekkel segítenek”

– mondta el Sáfrány, hozzátéve,

a kedvezmények rugalmas, egyénre szabott alkalmazása azért is fontos, mivel az ember mindig az adott alkalommal látja, hogy mire van szüksége.

Egy fiatal lány esetében például évekig is tarthat, mire beáll a menstruációs ciklusa, sokszor gyakrabban jelentkezik ebben a korban, ráadásul a serdülőkori testi változások miatt jobban fájhat, hányással és erős fejfájással is járhat. Ilyenkor központi irányelvek hiányában a tanárokon, tantestületen vagy az igazgatón múlhat, hogy otthon maradhat-e, vagy mondjuk részt kell-e vennie testnevelés órán, ha csak az okoz neki kényelmetlenséget.

Nemcsak az iskoláskorú lányok, hanem a felnőtt, szegénységben élő nők számára is komoly gondokat okozhatnak a menstruációs időszakkal járó testi változások – sokaknak például a ciklus elején gyakrabban kell vécére mennie. Így az intim termékekhez való hozzáférés mellett a megfelelő és tiszta mosdóhoz való hozzáférés is nagyon fontos.

„Beszéltem érintettekkel egy szegényebb településen, akik elmondták, hogy ott a közmunkát végző nőknél nagyon nagy problémát jelent, hogy mit tegyenek azokon a napokon, amikor mondjuk a szabad ég alatt dolgoznak. Eleve nincs hozzáférésük mosdóhoz, nem is érzik jól magukat, vagy nem tudják a fizikai munkát rendesen ellátni.”

Az intimhigiéniás termékek pénzügyi és fizikai hozzáférhetőségének javítása mellett Sáfrány Réka szerint a téma közbeszédbe emelése is rendkívül fontos lenne. Meg kéne szüntetni például azt, hogy ezekre a termékekre luxustermékekként hivatkozunk, hiszen a jó minőségű, megfelelő tisztaságú és alapvető fontosságú termékek nem jelenthetnek luxust.

De a szemléletformálás és az oktatás javítása is legalább ilyen fontos lenne a szakértő szerint.

„A női lét velejárója, hogy a nők menstruálnak, és hogy ezzel valamit kezdeni kell. Tehát fontos lenne normalizálni az erről szóló diskurzust, jobban edukálni a lányokat, de a fiúkat is. Mivel nagyon sok férfi bele sem gondol, hogy ez milyen jelentős pluszkiadással, megterheléssel jár.”

Sáfrány Réka kiemelte azt is, hogy amíg a többször használható termékek jelenthetnek olcsóbb megoldást az átlagos nők számára, addig a hajléktalanságban vagy mélyszegénységben élők számára ez nem opció, mivel nincsen lehetőségük azokat megfelelően tisztítani.

„Beszéljünk róla, és kezeljük úgy, mint az evést, az alvást vagy bármi természetes dolgot”

A Magyar Vöröskereszt 2018-ban indította el a #lánybólnővé programját, amelynek keretében minden évben 500 iskolába juttatnak el tisztasági betéteket, végeznek szemléletformálást a témában. A projekt indulását követően a karitatív szervezet 4300 fiatal lány megkérdezésével egy kutatást is végzett, mivel nem állt rendelkezésre a témában elég adat. Ebből az derült ki, hogy a megkérdezettek 10%-a érintett a menstruációs szegénységben.

„Egy nőnek, aki mondjuk 12 éves korától 48-50 éves koráig havonta egyszer menstruál ezek az eszközök milliós tételt jelenthetnek”

– mondta el Váradi Mariann, a Magyar Vöröskereszt egészségfejlesztésért felelős országos vezetője, a program koordinátora. A #lánybólnővé célja máig nem az, hogy első felvilágosítók, hanem „egy kicsit hiánypótlóak” tudjanak lenni, hatodikos és hetedikes lányokkal kifejezetten a menstruáció témájáról beszélgetve. A Covid éve a támogatások visszaesése mellett megnehezítette az iskolákba való eljutást is, ekkor kezdték el ír mintára kihelyezni az úgynevezett Red Cross Boxokat, amelyekkel érintés nélkül tudták eljuttatni az intézményekbe a szükséges intimhigiéniás eszközöket. Ehhez a Youtube-on elérhető oktatófilmet is készítettek.

„A film ajánlása ugyan az volt, hogy hatodikos lányok nézzék meg, de nem volt tiltott a fiúknak sem. A dobozban található eszközök elérhetőek az iskola összes tanulója számára, erről mindenki tud ezekben az intézményekben. Az első évben körülbelül 24 ezer főt értünk el, az 500 iskolát a mai napig tartjuk, és mindent elkövetünk azért, hogy ez a szám ne csökkenjen”

– számolt be a kezdeményezésről Váradi Mariann. Hozzátette, bár szerették volna növelni ezt a számot, azonban a támogatások visszaesése ezt egyelőre nem tette lehetővé. Előfordult azonban, hogy egy intézmény azért esett ki programból, mert máshol megnőtt a rászorultság mértéke.

Voltak intézmények, akik „sorban álltak” a szervezet segítségéért.

„Én magam voltam fültanúja Somogy megyében egy záró értekezleten, hogy egy fogyatékkal élő, bentlakásos lányokkal foglalkozó intézmény vezetője szinte könyörgőre vette, hogy mennyire szeretnének bekerülni a programba, és mennyire nehéz a számukra rendelkezésre álló készletet jól hasznosítani.”

Bár a menstruációs szegénységi adatokra nincs rálátásunk, arról pontos számok nem elérhetőek, de Váradi személyesen úgy látja, hogy az elmúlt évek válságai megnehezítették az érintettek életét.

„Az ember a saját pénztárcáján is érzi azt, hogy mit tud mennyiből megvásárolni. Szerintem nem lett több szegény, mint amennyi eddig volt, csak más lett a szegénység mértéke. Vannak, akik számára még elérhetetlenebbé vált ezeknek az eszközöknek az elérése, mint az volt pár évvel ezelőtt, és van, ahol a vásárlói kosárból teljesen kiesett ez a kategória”

– mutatott rá Váradi, aki szerint a téma tabusítása szintén nagy probléma, ezért is igyekeznek az eszközök biztosításán túl a menstruációval járó mentális és testi kérdésekben is segíteni a lányokat. „Beszéljünk róla, és kezeljük úgy, mint az evést, az alvást vagy bármi természetes dolgot.”

„A testnevelés öltözőben a lányok számára nem feltétlenül az a baj, hogy menstruációs szegénységben szenved-e vagy sem, hanem az, hogy mit szólnak a többiek, hogy megalázzák, szégyenkezik, hogy amikor átvérzik a tréningruhája, a többiek látják. Ebből a nőből egyszer anya lesz, akinek lesznek lányai. Vajon hogyan fog akkor ehhez a témához viszonyulni? Ez a része is rendkívül fontos számunkra.”