A szakszervezeti tagság egyik előnye – a dolgozókért vállalt érdekvédelmi harc mellett, amely kétségkívül a legfontosabb – általában, hogy vész esetén (pl. családi tragédia, sztrájk miatti keresetkiesés) védőhálót biztosít a dolgozóknak, különféle kedvezményekhez lehet jutni szolgáltatóknál, boltokban, sőt szerencsés esetben még olcsó nyaralásra is lehetőség nyílik a szakszervezetek által fenntartott üdülőkben. Megfizethető lakhatáshoz juttatni a dolgozókat azonban szinte lehetetlennek tűnik, főleg a mai lakáspiaci helyzetben.

Ezért indított hiánypótló programot maroknyi civil, akik a szociális dolgozók mellett most már a bölcsődei dolgozóknak is segítenek megfizethető lakhatáshoz jutni. Az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) először a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete tagjainak indított úgynevezett lakásügynökségi szolgálatilakás-programot 2021-ben a fővárosban, észlelve azt a problémát, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetű embereket egyre kiszolgáltatottabb helyzetű segítő szakemberek igyekeznek a felszínen tartani. Ami roppant nehéz, ha maguk is nehezen jönnek ki a bérükből, több állásban dolgoznak, és hasonlóan nehezen tudják kigazdálkodni lakhatásuk költségeit, mint ügyfeleik.

A Magyarországon egyelőre gyerekcipőben járó lakásügynökség sokak számára az egyetlen lehetőség a méltó lakhatásra. Lényege, hogy a bérbeadó a piacon uralkodónál ésszerűbb és emberségesebb áron adja ki lakását, cserébe pedig

a kiadás teljes folyamatát, vagyis a bérlő kiválasztását, a szerződéskötést, az adminisztratív ügyintézést, sőt még a lakás kisebb volumenű felújítását és karbantartását is a lakásügynökség vállalja.

Az ULE idén nyáron a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével kötött újabb megállapodást, melynek célja úgyszintén az, hogy a szakszervezet lakhatási nehézséggel küzdő tagjai és családjuk a piaci árnál alacsonyabb, átlagosan 20-30%-kal csökkentett bérleti díjért bérelhessenek magántulajdonú lakást a civilek közvetítésével.

Szaniszló Judit, a program koordinátora lapunknak elmondta, a szakszervezet kiválasztásánál szempont volt, hogy viszonylag nagy, aktív tagsággal rendelkezzen, és természetesen az is, hogy a dolgozók bérhelyzetük és lakáshelyzetük miatt rászorulnak.

A szakszervezet tavaly év végén hívta fel a kormányzat figyelmét arra, hogy kaotikus és igazságtalan a bölcsődei dolgozók bérezése, három – sőt ezeket variálva összesen hét – bértábla szerint foglalkoztatják ugyanis a szakmai és a kisegítő személyzet tagjait, alacsonyak az alapbérek, nem egyértelmű a pótlékok elszámolása, mindezek miatt pedig nő a bérfeszültség is a dolgozók között. Egy kezdő kisgyermeknevelő kb. bruttó 360 ezer forintot visz haza, de egy 15 év tapasztalattal rendelkező kisgyermeknevelő bére is alig több bruttó 400 ezer forintnál.

Ahogy a szociális szakemberek, a pedagógusok és óvodapedagógusok, úgy a bölcsődei dolgozók többsége is nő, a gondoskodó munkáért azonban nem járnak méltó bérek, melyekből nemhogy a kormánynak oly fontos családalapítás, de egy lakás fenntartása is kihívás.

Mint arról a G7 nemrég részletesen beszámolt, a szakszervezet olyan önálló, egységes bölcsődei bértábla kidolgozását javasolja a kormánynak, ami évente kiszámítható előmenetelt biztosít, igazságos, és követi az inflációt. Ennek érdekében a bölcsődei dolgozók tapasztalatának és végzettségének elismerését kérték a minisztériumtól, de az a következő válasszal pattintotta le a szakszervezetet: „Ahol a garantált bérminimum 2023. évi emelkedése kapcsán a bölcsődei pótléktábla összecsúszott, ott a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a közalkalmazott igényét korrigálja.”

Érdemes megjegyezni, hogy fokozott felelősséggel járó munkáról van szó, az pedig legtöbbünkben nem is tudatosul, hogy a rengeteg adminisztráció mellett a kisgyermeknevelők főleg fizikai munkát végeznek. Egy bölcsődei dolgozó, ha tizenkét fős csoportokkal számolunk, napjában hatvanszor-százszor emeli fel az átlagban tíz-tizennyolc kilós gyerekeket, munkaideje másik jelentős részét pedig kényszertartásban, vagyis hajolva, guggolva, szőnyegen ülve tölti.

A civilek úgy látják, nagyon nagy a fluktuáció a szakmában, és még ha a kormány hozzáállása nem ad sok bizakodásra okot, a megfizethető lakhatás jó megtartó erő lehet. Az egyik bérlőjük például a magánszektorban kapott állásajánlatot, de végül azért maradt a munkahelyén, mert lakhatási támogatás nélkül nem járt volna jobban a váltással – mondta lapunknak Szaniszló, aki szerint nagyon nagy az érdeklődés a szakszervezeti tagok között a lakásokra.

Az egyesület koordinátora nagyon pozitív tapasztalatokról mesélt a már régebb óta futó, szociális szakembereknek fenntartott programról: nagyon jó az együttműködés a tulajdonosokkal és a bérlőkkel is, sok a fiatal, vannak köztük párok, egyedülállók és egyedülálló szülők is.

„Lakhatási nehézségekkel küzdő emberekkel dolgoznak, miközben ők is lakhatási nehézségekkel küzdenek, ők sem tudják megfizetni a saját lakhatásukat a fizetésükből”

– fogalmazott.

A bővülő szolgálatilakás-program keretében két lakásba már bölcsődei dolgozók költözhettek be, további lakásfelajánlásokat szívesen fogad az Utcáról Lakásba Egyesület.