Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció képviselője tette fel azt az írásbeli kérdést a Belügyminisztériumnak, hogy „Mekkora a létszámhiány a tűzoltóknál?” A képviselő a Népszava június 28-án megjelent cikke alapján érdeklődött, ebből ugyanis többek között az derült ki, hogy a hivatásos tűzoltók körében súlyos létszámhiány alakult ki, és számos más közszolgáltatáshoz hasonlóan sem a toborzás, sem a kollégák megtartása nem egyszerű feladat.

Rétvári Bence, a minisztérium államtitkára pedig készségesen válaszolt is, miszerint nincs itt semmi látnivaló.

Az államtitkár válaszából összegezve az derül ki, hogy

• a 2012-es 6700-ról mostanra 7000 főre nőtt a készenléti szolgálatot ellátók száma;
• a készenléti állomány feltöltöttsége 90 százalékos;
• szintidőre kiérnek az ország minden pontján;
• bárhol el tudnak látni párhuzamosan több esetet;
• és évente kétszer száz újonccal a fluktuációt is kezelni tudja a rendszer.

A válasszal kapcsolatban megkérdeztük Salamon Lajost, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ) elnökét, aki messze nem látja olyan rózsásan a helyzetet, mint Rétvári államtitkár.

„Biztos, hogy van ebben némi csúsztatás. Ha belegondolunk abba, hogy a közelmúltban még olyan tervek voltak Budapesten, hogy kerületeket vonnak össze, ahhoz képest azt állítani, hogy nincsen létszámhiány, kicsit meredek történet”

– vázolja Salamon a helyzetet. A budapesti helyzetnél maradva elmondta, hogy a legutóbbi végzősök közül összesen tíz fő került a fővárosba, mindannyian más-más kerületbe. „Ha egy embert tudunk felvenni egy kerületbe úgy, hogy a kollégák visszajelzései szerint komolynak mondható létszámbeli hiány van, akkor egy-egy fő egy-egy helyen nem sok mindenben fog megoldást nyújtani” – fejtette ki a szakszervezeti vezető.

Pláne ha azzal számolunk, hogy szolgálati helyenként három szolgálati csoport van. Ez azt jelenti, hogy ha mind a három csoportban van hiány, akkor egy ember felvételével csak az egyikben tudják enyhíteni a hiányt, míg a másik kettőben ugyanúgy megmarad.

Ezzel összefüggésben Salamon arra is felhívta a figyelmet, hogy míg korábban a budapesti tűzoltóságok összesen egyszerre két, legmagasabb fokozatú 5-ös tüzet is el tudtak látni, ma szintén csúsztatás azt állítani, hogy erre képesek lennének.

Főleg akkor, ha a feladat ellátásához különleges egységre is szükség van.

„Valóban, az 5-ös tüzet ki tudják adni Budapesten – csak úgy, hogy a városon kívülről is riasztani kell kollégákat (…) hogy el tudják érni a fokozathoz megfelelő létszámot”

– vázolja Salamon a csúsztatás mibenlétét. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a fővárosi tűzesetek elleni küzdelemhez a környékbeli településekről is kell tűzoltókat riasztani. Az egyes tűzesetek, vagy más elhárítandó helyzetek során a központi irányítás vezényli ki az eseményhez rendelt fokozatnak megfelelő számú kollégát. Amennyiben pedig helyben nem áll rendelkezésre megfelelő számú tűzoltó, úgy máshonnan – lehetőleg a közelből – kell odavezényelni őket. Ilyenkor értelemszerűen kevésbé tudnak beavatkozni ott, ahonnan elvezényelték őket.

Salamon kitért a Rétvári által közölt számadatokra, nevesül a 90 százaléknyi feltöltött készenléti állományra, vagyis a 10 százalékos létszámhiányra  is.

„Olyat még nem láttam, hogy másik városba vezényeljék át a nyolcórásokat [tehát nem a kivonuló, „csizmás” tűzoltókat], mert nincs aki ellássa a feladatokat. Jelen pillanatban megyéken vagy fővároson belül lehet létszámot átcsoportosítani”

– érzékelteti Salamon, hogy a létszámhiány elsősorban a vonuló állományt sújtja.

A szakszervezeti vezető ehhez hozzátette, hogy sokan különböző okok miatt hónapokra kiesnek a rendszerből, tehát míg hivatalosan állományban vannak, más feladatokat látnak el, képzésekre vezénylik őket, táppénzen vannak, stb.

„Őket nem lehet mától holnapra pótolni úgy, hogy nincs mögötte egy olyan tartalékképzés, ami ezt lehetővé tenné.”

Salamon elmondta azt is, hogy minden tűzoltóságnak van egy technikai és egy személyi állománytáblája, és előbbihez utóbbit mindig az előbbi határozza meg. Ugyanis meg van határozva, hogy egy-egy technikán, vagyis eszközön hány embernek kellene szolgálatot teljesítenie. Ennek teljesítésére azonban trükközni kell a létszámmal.

Ebből adódnak olyan helyzetek, hogy egy ember hivatalosan két helyen teljesít szolgálatot, tehát például miközben az egyik kocsival vonul, egy másiknak a létráját is kezeli. Salamon azt is elmondta, hogyan szoktak trükközni a tűzoltók létszámával, hogy papíron minden feladatot el tudjanak látni:

„Amikor egy sofőrnek van két, vagy rosszabb esetben három autója, az azt jelenti, hogy ha az egyikkel kimegy, akkor a többit le kell mondani, mert nincs aki vezeti. A szolgálatvezetőnek az egyes szeren el kell döntenie, hogy kiviszi-e magával azt az embert, aki a létrán teljesítene szolgálatot, és akkor adott esetben négy ember van, aki a beavatkozást el tudja végezni. Viszont le kell mondania a magasbólmentőt. Ha van abban a városban egy tűz, ami mondjuk a negyedik emeleten üt ki, egy másik helyszínről kell odavezényelni a gépjárművet, ami óriási időveszteség. Viszont ha nem mondja le, akkor a kivonulóegységen eggyel kevesebben lesznek, és már nem tudnak ugyanúgy beavatkozni egy tűzesetnél, káresetnél, ahogy ez normál esetben történik”

– szemlélteti a helyzetet Salamon.

A legnagyobb problémának azt látja, hogy nincs megfelelő életpályamodell, ami miatt vonzó lehetne a tűzoltóság, így pedig toborozni sem egyszerű. Mint elmondta, jövőre várható bérrendezés, de mivel idén nem volt, ezért legjobb esetben is a korábbi bérek szintentartása várható.

Ráadásul, mint megannyi közszolgáltatás esetében a tűzoltók bérének vetítési alapja is évek óta változatlan, a béreket pedig kiegészítések segítségével tartják szinten.

A rendvédelmi alapot – ami 38 650 forint – tehát nem fogják emelni. Ami, akárcsak a más közszolgáltatásokban dolgozók esetében, azért is problémás, mert hiába is emelhetik a pótlékokkal – elméletben – akár elfogadható szintre a béreket, minden mást is ehhez viszonyítanának.

Magyarán az egyes beosztásokhoz különböző szorzók tartoznak, a vetítési alapot ezekkel szorozzák fel, és erre jönnek rá a pótlékok. Ezzel pedig nehéz megszólítani a reménybeli tűzoltókat.

„A kollégák azt kérdezik, mennyi a fizetés. Mikor elmondjuk, hogy az alapbér egy kezdőnek nagyjából a minimálbér… Hát, akkor azért húzzák a szájukat. Hiába dolgozunk mi 24/48-as rendszerben, ha kiszámoljuk, hogy elméletileg egy hónapban 10 szolgálatot kell adnunk, az 240 óra.

És a túlóráink sincsenek úgy kifizetve, mind, ahogyan kellene. Ugyanis a túlórát is távolléti díjjal fizetik, amit szintén a rendvédelmi alapból számítanak. A távolléti díjnak az összegébe pedig nem tartoznak bele a pótlékok. Tehát úgy számolják ki, hogy simán az alapfizetést veszik, és ennek a 8 órára vetített órabérével számolnak.

Ez jelen pillanatban, a tavalyi évben történt emeléssel megközelíti a diákmunka órabérét. Ezzel fizetik a túlóránkat. Ez 1100-1200 forint közötti összegeket jelent.”

Salamon szerint a Belügyminisztérium számos intézkedést hozhatna a tűzoltói hivatás népszerűbbé tételéért, a fiatalok bevonzása érdekében.

„Ennek első és legfontosabb eleme lenne egy normális, kiszámítható életpálya, ennek megfelelő bérekkel. A fiatalokat a 260 ezer forintos fizetés nemigen vonzza. Bárki, aki szakmával rendelkezik, bárhol a civil életben ennél jóval többet tud keresni”

– állapította meg a szakszervezeti vezető.

Hozzátette, hogy emellett szükség lenne a pályához még hű, szolgálatot teljesítő kollégák megtartását célzó intézkedések meghozatalára is. Véleménye szerint ennek lenne egy eleme a szolgálati nyugdíjrendszer felülvizsgálata. Jelenleg ugyanis hatvanéves kortól el lehet menni rendelkezési állományba.

Salamon szerint amennyiben ezt a kort lejjebb vinnék 55 évre, az sok kollégát elgondolkoztatna, hogy érdemes lenne még maradni néhány évet a cégnél. Rendelkezési állományban ugyanis a tűzoltó megkapja az alapbér 80 százalékát, de mellette akinek az egészsége megengedi, végezhet munkát, amennyiben mellette rendelkezésre áll. Tehát különleges helyzetben, például árvíz idején be lehet őket rendelni napi szolgálat ellátására. Jelen körülmények között viszont ez sokaknak nem kifejezetten vonzó perspektíva.