Két hete, hogy új rendszerben működik a magyar hulladékgazdálkodás, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. beruházási terveinek célja az újrahasznosítási arány növelése, ami többek között az EU előírásai miatt is szükséges. Az új működésben egyelőre nem változik a begyűjtés, de fokozatosan ösztönözni fogják a szelekciót, ezek mellett még lényeges változás a kiterjesztett gyártói felelősség. Az új szolgáltatás a következő 35 évre fogja meghatározni az ország hulladékkezelését.
A Telex elemző cikkében, hogy milyen érvek hangzanak el a piacon: a változások hívei a korábbi hulladékkezelési rendszer elégtelenségére, a változás szükségszerűségére hivatkoznak, míg a kritikusok az erőltetett monopol helyzettől tartanak, és
„a volt hulladékosok egy része úgy érzi, hogy az indulás előtt pár nappal sem voltak tiszták a viszonyok, a gyártók (legyen szó élelmiszerről, papírról, akár más, becsomagolt áru gyártóiról) pedig azon panaszkodnak, hogy brutális díjakat kell majd fizetniük.”
A július 1-jei hulladékkoncesszió elindulását követően a lakosság és az intézményi szereplők a tudósítások szerint nem tapasztaltak változást a szemétszállításban, a szakmában dolgozók viszont annál inkább. Főleg a kisebb szereplők részéről érkeztek bejelentések, hogy a fémhulladékok átvétele akadályokba ütközik, valószínűleg azért, mert a MOHU-nak még nem sikerült szerződést kötnie minden szereplővel. A Szabad Európa írásában kiemeli, hogy a koncessziós rendszer hátulütői az autóbontóknál mutatkoznak meg leginkább, ugyanis nem egyértelmű hogy hulladék vagy termék a bontott alkatrész. A Mol szerint hulladék, és teljesíthetetlen feltételeket szabott, ami miatt kevesen írták alá az alvállalkozói szerződést. Teljesíthetetlen feltételnek minősül, hogy július 1-jétől a roncsautók a Mol tulajdonai, amiket megvásárolhatnak az autóbontók, de csak azt az alkatrészt szerelhetik ki, amire a koncessziós társaság nem tart igényt.
A fémkereskedők kiállnak amellett, hogy a fémhulladékok átvétele és felvásárlása nem tartozik a hulladékgazdálkodási koncesszióhoz, ezért is hirdettek tüntetést a fémkereskedők a Mol-székházhoz, és tizenhárom pontból álló petíciót adtak át a minisztériumban.
„A Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete úgy látja: sem a jogszabály indokolása, sem a koncessziót elnyerő Mol-csoport nem adott erről érdemi iránymutatást, ami komoly bizonytalanságot okoz a fémkereskedelemmel foglalkozó profitorientált vállalkozásoknak. A pénteki események célja annak kinyilvánítása, hogy a fémkereskedők szerint a természetes személyek értéket képviselő fémhulladékainak az átvétele, felvásárlása a fémtörvény alapján végzett hulladékgazdálkodási tevékenység nem tartozik a koncesszióhoz. A tüntetők azt szeretnék elérni, hogy ezt az állam jogalkotással is tisztázza.”
– tudtuk meg a Telextől.
A G7 elemzéséből az is kiderül, hogy a MOHU, a Mol leányvállalata Európa egyik legdrágább hulladékkezelési rendszerét vezette be:
„A hazai érintettek szerint az eddigi 80 milliárd forintos termékdíj helyett a most életbe lépő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben (EPR) a gyártóknak várhatóan 230-300 milliárd forintot kell fizetni azért, hogy az általuk gyártott termékek begyűjtését és újrahasznosítását a MOHU majd elvégezze.”
A Telex a következő három fő kritikát gyűjtötte össze a szakma képviselőitől:
- az átállás után csökkent a begyűjtés, ami fakadhat a rendszer ismeretének hiányából, de abból is, hogy még váltás előtt igyekeztek leadni a hulladékot
- a lakossági begyűjtők elégedetlenek az árakkal, és jobban járnak, ha egyes termékeket más közeli uniós országba szállítanak
- az új rendszer adminisztrációja bonyolultabb.
