A lakástulajdon támogatott hitelekkel való segítése az elmúlt fél évszázadban immár harmadszor bizonyul rossz stratégiának. Könnyen válhat finanszírozhatatlanná az államkasszának – főként válsághelyzetben. Erről beszélt nekünk Czirfusz Márton, a Periféria Központ alapító munkatársa a csok részleges megszüntetése kapcsán.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a  Családi Otthonteremtési Kedvezmény (csok) 2024-től már nem lesz igénybe vehető 5000 főnél magasabb számú településeken, a babaváró hiteleket pedig csak olyan párok vehetik igénybe, ahol a nő 30 év alatti – jelentette be Gulyás Gergely a múlt heti kormányinfón.

Bár a miniszter hangsúlyozta: nem tudják, hogy a hitelprogram szigorítása és a csok részleges megszüntetése milyen hatással lesz a költségvetésre,

a magyar gazdaság válsághelyzete azt sugallja, hogy finanszírozási nehézségek miatt kényszerül szűkíteni a támogatási programok kereteit.

Czirfusz Mártonnal, a Periféria Központ kutatójával jártuk körül az államilag támogatott lakáshitelezés sajátosságait – ami immár fél évszázada újra és újra bedőlni látszik, és amire a jelenlegi családtámogatások egy része alapul. Továbbá a támogatások szűkülésének az elosztására gyakorolt hatásairól, illetve a csok- és a babaváró hitelek jövőjéről is kérdeztük a szakértőt.

A nőjogi szervezetek álláspontjáról a babaváró hitel életkorhoz kötöttségéről, a nők felelősségét hangsúlyozó kormányzati narratíváról itt írtunk részletesen.

A támogatott hitelek hátulütője

Ahogy azt a Periféria Központ írta bejegyzésében, a lakásvásárlás támogatott hitelekkel való segítése az elmúlt fél évszázadban immár harmadszor látszik bedőlni, lévén, hogy finanszírozhatatlanná válhat az államkassza számára. Ez eddigi tapasztalatok alapján nem jelentett fenntartható, hosszú távon finanszírozható megoldást a lakhatási szegénységre.

A lakástulajdonlás támogatott kamatokkal való ösztönzése már évek óta a babaváró hiteltámogatás és a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (csok) által valósul meg. A babaváró hitel bár szabadon elkölthető pénz, legtöbben lakásvásárlás- vagy építés céljából veszik fel. A csok ingatlanvásárláshoz ad elsősorban vissza nem térítendő támogatást,  de kamattámogatott hitel is igényelhető mellé.

A támogatott hitelek esetén az állam szerepet vállal a hiteligénylő kamatjának csökkentésében: „Ha bemegy az ember a bankba és felveszi a lakáshitelt, nagyon magas a kamat, a támogatott hitel lényege, hogy a kamat egy részét az állam fizeti ki közvetlenül” – magyarázta Czirfusz.

Ezek a támogatott hitelek rendszerint hosszú távúak, 10-15-20 évre veszik fel az emberek, tehát ugyanennyi évre jelent kiadást az állami költségvetésnek. Ha a hitelkamatok növekednek, nagyobb kiadást jelent az államnak és az adófizetőknek is, az állam vállalja a kockázatot, hogy a kamatkörnyezet változásával változnak a kiadások is.

„Válsághelyzetben a jegybanki alapkamat az egekben, és a piaci lakás kamatai is e felett vannak bőven. Tehát egyre növekszik az összeg, amit a támogatásban előírt kamat és a piaci kamatok között ki kell fizetni az állami költségvetésből.”

– illusztrálta a jelenlegi helyzetet is a Periféria Központ kutatója.

Emiatt nehezebb előre tervezni a költségvetést a következő évre, ami főleg válsághelyzetben késztetheti arra a kormányzatot, hogy csökkentse az ilyen jellegű támogatásokat, de a szakértő szerint ez alapesetben nem okozhat nagy bizonytalanságot, hiszen a lakáshitelre fordított kiadások nem egy nagy tétel az állami költségvetésben.

Czirfusz felhívta a figyelmünket, hogy ez egy visszatérő probléma, egyrészt már a ‘90-es években is hasonló volt a helyzet az OTP-hitelekkel, majd a 2008-as válság előtt is, amikor föl lehetett venni forint alapú jelzáloghiteleket, lakáshiteleket.

Ezekben az esetekben is ugyanez történt, mint most: a piaci kamatok nagyon magasak voltak, amellett nem vettek volna fel a családok lakáshiteleket, és az állam támogatást adott, hogy kisebb legyen a kamatszázalék, és amikor megindult a 2008-as válság, és elszabadultak a kamatok, akkor az finanszírozhatatlan terhet jelentett már a költségvetésnek.

„Azt, hogy mire költ az állam, mindig a politikai célok határozzák meg. Amikor jól megy a gazdaság, és az államnak több pénze van, akkor többet áldoznak ilyen célra is. Amikor válsághelyzet van, mint most, akkor pedig nyilván kevesebb a költségvetésben a forrás, és akkor szokták ezeket visszavenni, vagy szigorítani a hozzáférést.”

– mondta Czirfusz Márton.

A vissza nem térítendő támogatások idővel elértéktelenednek

A babaváró támogatás összege 10-ről 11 millióra emelkedik, a falusi csok esetén pedig a legmagasabb igényelhető összeg 10-ről 15 millióra emelkedik 2024. január 1-jétől.

Bár a támogatások összegét növelik, a vissza nem térítendő támogatásokkal az a probléma, hogy elértéktelenednek, ahogy emelkednek a lakásárak, és a mostani emelés igencsak csekélynek tűnik a brutális inflációhoz képest. Az elmúlt tíz évben annyival emelkedtek az ingatlanárak, amivel a mostani emelés nem tudja tartani a lépést, a szakértő szerint nagyon kevés olyan kistelepülés van, ahol ez nem jelent problémát, és még ma is ingatlant lehetne belőle vásárolni.

A vissza nem térítendő, egyszeri pénzösszegbeli támogatások egyébként könnyen elbírhatóak az állami költségvetésnek Czirfusz szerint, ugyanis ahogy azt már hangsúlyozta, a lakásügyre fordított kiadások nem jelentenek túl nagy tételt, és ezeknek nincs több évre elnyúló hatásuk, ami bizonytalanságot okozna.

A lakhatási szegénységet nem oldja meg a kormány

A csok korlátozása az 5000 fő feletti településekre vonatkozik, a kormány ezt azzal indokolta, hogy a nagyobb településekre hatékonyabb támogatási programot készül kidolgozni.

„Ami a legarcpirítóbb indoklás volt, hogy a városokban és a nagyobb településeken, azért nem lesz már jövőre csok, mert annyival növekedtek az árak, hogy ez így amúgy sem segített volna. Ez teljesen vállalhatatlan indoklás.”

– mondta erről Czirfusz.

Az elmúlt években jelentős a fővárosi agglomeráció felé való áramlás, mert ott vannak munkahelyek, és épp ezekről a településekről veszik el a segítséget, pedig itt a legmagasabbak az árak – tette hozzá. A szakértő szerint ez a stratégia valószínűleg súlyosbítani fogja a lakhatási szegénységet a következő években.

„Valami nagyon új dolgot nem fog tudni kitalálni az állam, továbbra is a lakástulajdonlás fog dominálni, és így nem lehet jelentős változásokat elérni. Én arra számítok, hogy az egyszeri pénzösszegbeli juttatások és a támogatott hitelek más formáit fogják kitalálni. Arra nem látok esélyt, hogy az önkormányzatokat akarnák segíteni, hogy a még a tulajdonukban lévő néhány tízezer lakást felújítsák, vagy az önkormányzati lakásállományt bővítsék. Az explicit juttatásokat és a hiteleket legfeljebb most más néven fogják nevezni.” – fogalmazott a szakértő.

Hogyan hatnak a szigorítások a támogatások társadalmi elosztására?

A csok és a babaváró korlátozásával kevesebben fognak ilyen típusú hiteleket igényelni. Kérdéses, hogy a támogatás szűkülése hatással van-e az igazságosabb elosztásra.

A kormány lakástámogatási programjait ugyanis rendszerint az a kritika éri, hogy alapvetően a tehetősebb rétegek tudják őket igénybe venni, a társadalom jelentős része pedig nem fér hozzá, így a lakhatási szegénység megoldása sem jut egyről a kettőre.

„Azzal, hogy a babaváró és a csok szűkül, úgy lesz igazságosabb a rendszer, hogy kevesebb jut majd a felsőközéposztály lakáshoz jutásának a támogatására. Erre mondhatjuk azt, hogy ez egy kicsit pozitív, de az meg nem pozitív, hogy csökkeni fog a támogatások száma, és a lakhatási szegénységben élők vagy az alsó középosztálybelieknek a lakáshoz jutásában sem lesz semmilyen változás. A torta kisebb lett, és akkor lehet, hogy most a tortából összegszerűen kevesebbet oszt el újra a magasabb jövedelműek felé az állam, amitől még mindig nem lesz igazságosabban elosztva a torta.”

– mondta a szakértő.