Miért szálltak el az energiaárak? Mi történik a világpiacon, és hogyan reagál a változásokra Magyarország? Nem elhanyagolható kérdések. De még egy télen jól fűtött, világos szobában ücsörgő fogyasztó számára sem a legfontosabbak. Egy energiaválság közepén mégiscsak az a legégetőbb, hogy ez a kényelem (mert a jól fűtött szoba lassan luxus) mennyibe fáj havonta. Jámbor András és a Szikra Mozgalom Energiahatékonysági Támogatási Programot indított józsefvárosiak és ferencvárosiak számára, amely az energiaszámlák lefaragásában hivatott segíteni a lakóknak. Február végén fórummal egybekötött panelbeszélgetésen azt jártuk körbe a mozgalom tagjaival közösen, mi okozta az energiaválságot, hol a felelősség, és mi a válaszunk.

A tavaly elszállt díjszabások után az elmúlt hónapokban mérséklődtek az energiaárak. Mindenki másban kereste az energiaárak meredek emelkedésének okát. Voltak, akik a megújuló energiát, mások az „elhibázott brüsszeli szankciókat” gyanúsították – jegyezte meg Szabó John, a KRTK kutatója és az ELTE oktatója a beszélgetés során.

A koronavírus miatti globális lezárások alatt az energiafelhasználás jelentősen visszaesett. Amikor 2021-ben újraindult az élet, hirtelen nőtt meg az energiaszükséglet, amit a termelők nem tudtak kiszolgálni, pláne, hogy a pandémia alatt elmaradt karbantartási munkálatokat is el kellett végezniük.

A kereskedők pedig mindent megtettek, hogy az emelkedő árakról szóló diskurzust felhangosítsák, hogy egy kicsit még feljebb verjék az árakat

– emelte ki Szabó.

Európában nemcsak a megnövekedett energiaigény, hanem a francia atom immár évek óta tapasztalt gyenge teljesítménye (tavaly a megszokott mennyiség 30-40%-át termelték), valamint a klímaválság is súlyosbította a helyzetet; számos országban a vízierőművek kapacitása is jócskán elmaradt a várttól a szárazság miatt.

Az oroszok is felültek a drágulóenergia-vonatra

Európában nőtt az energiaéhség, Moszkva pedig meglátta a lehetőséget: már 2021 októberétől fokozatosan csökkentették az európai földgáz-exportot, ezzel pedig gyakorlatilag előkészítettek egy esetleges offenzíva során bevethető energiafegyvert – állította fel a kronológiát Szabó.

Február 24-én az oroszok megtámadták Ukrajnát, az Európai Unió pedig, válaszként, bojkottot hirdetett: fokozatosan csökkenteni kezdték az EU-ba importált orosz gáz mértékét. Rövid távon ez az árak megemelkedésével járt, hiszen az egyéb földgázbeszállítók felhajtását, az energiahatékonysági programokat és az infrastrukturális beruházásokat finanszírozni kellett.

Az EU nem siette el az új helyzetre reagáló szakpolitkacsomag összeállítását. Mostanra azonban komolyan éreztetik hatásukat az intézkedések: az áram ára – amely tavaly nyáron 4-500 euró/megawattórát kóstált –, mára 100 euró/megawattóra alá esett vissza. Ez még úgy is jelentős mérséklődés, hogy utóbbinak csak a felét fizettük a háború előtt.

Sokba került az olcsó energia

A lakossági fogyasztás csökkentése elsődleges feladat – mondta Szabó a hazai helyzetre reflektálva. Hozzátette: a rezsicsökkentés csökkentése elkerülhetetlen volt, hiszen, ha nem állami cégről lenne szó, az MVM csődközeli állapotba kerülhetett volna a kiugró energiaárak és a magas fogyasztás kombinációja miatt. A lakossági fogyasztásunk ugyanis kiugróan magas, az elhasznált energia mértékének csökkentését szolgáló korszerűsítés pedig eddig kevésbé volt fókuszban. Még ha lett is volna miből elvégezni a munkálatokat, a rendkívül alacsony energiaárak nem motiválták a háztartásokat, hogy korszerűsítési beruházásokra költsenek. A kormány sem igazán támogatta az ezirányú fejlesztéseket, hiába szorgalmazza azokat az unió immár évtizedes viszonylatban.

A magyar energiapolitika nem csak a korszerűsítéseket hanyagolta el: a megújuló energiaforrások területén is nagy az elmaradásunk (elég csak az ellehetetlenített szélerőművekre gondolnunk). A megújuló energiahordozókkal kapcsolatban visszatérő vád, hogy a kitermelésükhöz szükséges infrastruktúra megteremtése drága, annak fejlesztése felnyomja az energiaárakat. Szabó leszögezte: ezek az erőművek, bár kezdetben valóban sokba kerülnek, a megépítésük után gyakorlatilag ingyen termelnek, a beruházások megtérülési ideje pedig egyre csökken (Németországban tavaly egy megújuló energiát hasznosító erőmű esetében – igaz, a jelenlegi magas energiaárakkal számolva – 1,5-2 éves megtérüléssel számolhattak; tíz évvel ezelőtt még 20 évre becsülték volna a megtérülést).

Az itthon eddig mostohán kezelt megújuló források kiaknázásával csökkenthetnénk az import-földgáz mennyiségét az áramellátásban, amivel az árak fölött is nagyobb kontrollunk lenne – hangsúlyozta Szabó. Még úgy is, hogy a földgáz túlnyomó része itthon fűtésre megy el, amely esetében legtöbbet az épületállomány energetikai korszerűsítésével spórolhatnánk.

Hatékony vagy takarékos?

A világgazdasági kitekintés után úgy érezhettük, hogy a fejünk fölött dől el minden, aztán ránk zuhan, miközben fogyasztóként nem sok ráhatásunk van az energiapiacra. Csontos Csaba előadása szolgált némi vigasszal. Az ELTE PhD-hallgatója azt járta körbe, mekkora a háztartások mozgástere.

Az energiaválságra hosszú távon nem fenntartható válasz a véges erőforrásaink leértékelése, vagyis az energia végletekig olcsósítása – szögezte le Csontos.

A megoldás a korszerűsítés, hogy energiából is csak annyit használjunk, amennyit muszáj, hiszen a ki nem termelt energiánál nincs zöldebb alternatíva.

Majd kérdéssel provokálta a jelenlévőket: a ledes lámpa energiahatékony, vagy inkább energiatakarékos? A válasz pedig meglepő tanulsággal szolgált. Még a ledes fényforrások is csak 30%-ban alakítják az általuk felvett energiát fénnyé, 70%-ban hőt termelnek. Ezért takarékosnak talán nem nevezhetők, még akkor sem, ha a hagyományos izzókat ezzel a teljesítménnyel azért kenterbe verik.

Az energiaspóroló megoldások relatív hatékonysága önmagában tehát nem elég. Elengedhetetlen a fogyasztók takarékos szemlélete, hogy még a ledes lámpát se égessük az üres szobában, megfelelően tisztítsuk a fűtőtesteket, vagy lefekvés előtt áramtalanítsuk a tévét, a beltéri egységet és a wifi-routert ellátó elosztót (utóbbival egy év alatt akár egy teljes havi villanyszámla összegét meg lehet spórolni). Így zárul a kör a „takarékosság vagy hatékonyság” kérdésében, és nyílik ajtó a szemléletváltásra.

Honnan tudom, hogy energiaszegény vagyok-e?

Csontos elmondta: a klasszikus brit definíciót (energiaszegény az, aki a jövedelme tíz százalékánál többet költ energiára) itthon nem használjuk. Nem lenne túl hatékony: alig maradna valaki a körön kívül. Idehaza ezért 20-25%-ra tesszük a küszöböt, a határvonalak ugyanakkor elég képlékenyek. Az ugyanis, hogy ki él energiaszegénységben, változhat, akár évszakról évszakra is, és nem is írható le a bevétel rezsire fordított hányadával. Ugyanilyen fontos szempont, hogy rendesen ki tudjuk-e fűteni az otthonunkat, hogy el tudjuk-e kerülni a penészedést, vagy hogy tudunk-e olyan komfortot teremteni, amelyben kipihenhetjük magunkat.

Az energiaszegénység területén mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek nem csak azt jelentik, hogy a különböző jövedelemmel rendelkezők a bevételeik eltérő hányadát költik rezsire. A számlák konkrét összegeiben is hatalmasak a különbségek. Akik nem engedhetnek meg egy korszerűsített lakást, azok hosszú távon többet költenek energiára, és még kevesebb marad a zsebükben korszerűsítésre. Az sem ritka, hogy valakit maga az épület tesz energiaszegénnyé, amelyikben lakik (függetlenül a saját lakásának állapotától), ezen pedig az egyén képtelen egymaga változtatni. A mindenkori állam az elmúlt 30 évben nem sokat tett ezeknek az épületeknek a korszerűsítéséért.

Ma Magyarország legsúlyosabb környezeti, gazdasági és szociális problémája, főként a fűtési időszakban, az energiaszegénység – emelte ki Csontos –, amelyet nem lehet nem közös kihívásként kezelni. Rázhatjuk a fejünket, vagy kihívhatjuk a rendőrt, ha a szomszéd szeméttel tüzel, ettől nála nem lesz melegebb, a szennyezés ráadásul mindenkit érint: egyetlen kémény egy fél település levegőjét el tudja szennyezni, a nehézfémeket pedig az is belélegzi, akinek volt pénze száraz tüzifára.

Az állam felelőssége megkérdőjelezhetetlen, de kölcsönös segítségnyújtásra is szükség van egy fűtési időszak átvészeléséhez.

Ahogy Csontos fogalmazott: egy hajóban evezünk, csak még nem egy irányba.

Szikrányi segítség – energiahatékonysági program József-és Ferencvárosban

Jámbor András független parlamenti képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja, a Szikra jelöltje a mozgalommal közösen indított Energiahatékonysági Támogatási Programról elmondta: a cél a valódi segítségnyújtás az energiafogyasztás, vagyis a számlák összegének csökkentésében. A program egyelőre csak józsefvárosi és ferencvárosi lakók számára érhető el, de idővel talán egyéb kerületekre, vagy más településekre is kibővíthető lesz.

Jámbor a részletekről elmondta: a jelentkezők otthonában Csontos Csaba méri fel, hogy milyen apróbb változtatásokkal tudna spórolni a háztartás, az átalakításokat pedig 30-50 ezer forinttal támogatja a program. Ebbe az összegbe beleférhet például egy új, energiahatékony konvektor, de a számlák csökkentésében sokat segítenek azok a szakértői praktikák is, amelyek kivitelezése semmibe sem kerül: a bútorok optimális elrendezéséről, vagy a radiátor megfelelő tisztításáról.

A közvetlen segítségnyújtás mellett Jámbor és a Szikra célja, hogy a választókerületi ügy mintaprogrammá válhasson.

Egymillió forintos alappal indultak, amelynek nagyobb részét Jámbor a képviselői fizetéséből ajánlotta fel, illetve a Szikra-tagság adományai egészítették ki az összeget. Ha élhetőbb mindennapok teremthetőek az egymilliós alappal indult kezdeményezésből (amelybe egyre több helyről érkeznek közösségi támogatások is) talán az adómilliárdok fellett rendelkező döntéshozók figyelmét is rá lehet irányítani a korszerűsítésre – foglalta össze Jámbor.

Azt azért hangsúlyozta: nem arról van szó, hogy a politikum általában ne ismerte volna fel az energetikai korszerűsítési programok fontosságát. Karácsony Gergely 2021-ben mutatta be a Magyar Önkormányzatok Szövetségének a javaslatát, amely az uniós helyreállítási alap alternatív felhasználására tett javaslatot, ebben már szerepelt korszerűsítési terv. Az Együtt-PM is jelezte, már a rezsicsökkentés kezdetekor, hogy a valódi segítséget az energetikai korszerűsítés jelentené – sorolta. A parlamenti döntéshozók azonban nem pártolják a háztartások energiahatékonysági felújításának támogatását. Ennek egyik oka, hogy a kormány számára nem jövedelmezők azok a pályázatok, amelyeket nem nagy beruházásokra írnak ki. A másik akadály a politikai vezetés preferenciája: a Fidesz nem a kevesebb, hanem az „olcsóbb” orosz gázban hisz – összegzett Jámbor. Amíg ez így van, maradnak a helyi mintaprojektek és a közösségi összefogás, hogy kicsiben elvégezzük azt, amit az állam, egyelőre, nagyban elmulaszt.