A Szikrában így 40 felett az idősebb korosztályt képviselem, és olyan szerencsés vagyok, hogy a megalakulása óta tagja lehetek ennek a nagyszerű csoportnak.

Politikai aktivizmusom kicsit előbb kezdődött, a Közös Ország Mozgalommal (KOM), ahol megtapasztalhattam milyen egy közösség tagjává válni. Itt tudatosult bennem az is, hogy politikai értelemben nem liberális vagyok, hanem baloldali. Azaz sok dolog, amit fiatalként gondoltam a világ dolgairól, a gazdasági igazságtalanságokról, szegénységről, idegengyűlöletről, nacionalizmusról, az valójában nem hülyeség, hiába igyekezett elhitetni a világ az ellenkezőjét.

Szakmunkás iskolát végeztem, utána ugyan érettségit is szereztem, de mikor továbbtanulásról volt szó, nem bíztam a képességeimben, így főiskola vagy egyetem helyett csak a technikusképzés mellett maradtam. Ezért aztán sajnos a társadalomtudományi tanulmányok kimaradtak az életemből. A 90-es és 2000-es években kevés szó volt a demokrácia valós működéséről, és még kevesebb valós működés, így nem volt lehetséges, hogy az egyszerű emberek is megértsék és megéljék jogaikat: azt, hogy a felhatalmazást, amit a képviselőknek adnak, el is vehetik, ha azok nem jól teszik a dolgukat – hogy számonkérhetőek.

Ehelyett

csak ígérgetések mentek, hogy nemsokára jó lesz, csak kicsit kell kibírni, kicsit kell szorítani még a nadrágszíjon. Aztán ez valahogy mindig csak a bérből és fizetésből élő emberekre vonatkozott, miközben mások meggazdagodtak.

Valójában csak egy szűk elitnek volt beleszólása a döntéshozatalba, mi kimaradtunk ezekből. Bár a politika engem egész fiatal koromtól érdekelt, de hogy részt is vehetek benne, az csak 2010 után, az Alaptörvény elleni tüntetésekkor merült felt. Azután jött a KOM és a Szikra.

A Szikra a 2019-es önkormányzati választások előtt alakult meg, mint Szabad Budapest, pont azért, hogy beléphessen a politikai színtérre egy újbalodali szervezet mint cselekvő, tenni akaró, változást hozó szereplő.

Ekkor tapasztalhattam meg, milyen egy kampányban részt venni, milyen az utcán pultozni, plakátolni, kopogtatni, embereket megszólítani. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy kopogtatni szeretek a legjobban.

A pultozásnál valahogy számomra közvetlenebb és meghittebb a kopogtatás. Ilyenkor olyanokkal is jobban kapcsolatba kerülünk, akik nem érdeklődnek annyira a politika iránt, talán nem is terveznek elmenni szavazni, vagy a nagy médiazajban nem tudják, kinek higgyenek. És ekkor egy kedves mosoly, rövid ismertető után szívesen elmondják, mik a közvetlen problémáik, min kellene változtatni a lakókörnyezetükben, mi pedig el tudjuk mondani, Jámbor András milyen megoldásokat ajánl ezekre. Néha pár jó szó és egy kis odafigyelés is elég az embereknek.

A kopogtatásban számomra nagyon izgalmas az is, hogy hányféle házba juthatunk be, és ezek az épületek hányféle történetet mesélhetnének el nekem. Érdekes látni, ahogy kirajzolódnak a múlt lenyomatai, emberi sorsok, élettörténetek, társadalmi különbségek. Feltűnő, hogy egy bérházban mennyire látszik, hogy hol voltak a nagypolgári lakások. és hol a cselédség lakhelye. Az első és hátsó lépcsőház mennyire eltér mind méretében, mind díszítettségében, és ezzel szemben a panelházak mennyivel „egyenlőbb” társadalmi közegnek épültek.

A nagyvárosok olvasztótégelyek, és a VIII-IX. kerületben az élethelyzetek színes kavalkádja jelenik meg egymás mellett. Egy utcában is előfordulhat, hogy házról házra teljes a kontraszt, hiszen egy lepukkant gangos ház mellett egy új építésű modern lakóház is lehet. Ekkor nagyon kiütköznek a társadalmi különbségek, hogy egyes emberek milyen nehéz, mások meg milyen kényelmes életet élhetnek.

Ilyenkor megannyi érzés és gondolat jár a fejemben: hogy milyen igazságtalan az a politika, amit a kormányzó párt képvisel, mikor például a házfelújítások szerintük annyiból állnak, hogy a homlokzatot és a lépcsőházat rendbe teszik. Mert jó pár házban jártam, ahol kívülről úgy tűnt, ez egy szépen rendbe tett épület, de mikor bejutottam, láttam, hogy ez csak látszat, mert bent szörnyű állapotok vannak. Az is feltűnő, hogy egyes házakban kicserélik a nyílászárókat új, jól zárhatókra, míg más lakások ablakai maradnak a régiek.

Ezek az igazságtalanságok nagyon feldühítenek.  Ezért is örülök, hogy szerepel Jámbi programjában a gangos házak, panelházak teljeskörű felújítása, korszerűsítése energiatakarékossági szempontból.

Remélem, április harmadikán sokan elmegyünk szavazni, mi, akik változást akarunk, és remélem, a 6-os számú választókerület  új országgyűlési képviselője Jámbor András lesz. Bárhogy is alakul, mi a Szikrában azon leszünk, hogy tovább építsük a baloldalt, és egy jobb, igazságosabb országban élhessünk.