Történelmi baloldali áttörés: két évszázados trend is megtört a 2021. november 16-i önkormányzati választásokon Dániában. A koppenhágai önkormányzatban 118 év után nem a szociáldemokraták, hanem az Egységlista (Enhedslisten) nevű radikális baloldali, ökoszocialista párt nyerte a választást, övék lett a legnagyobb frakció. Frederiksbergben (a dán főváros külön közigazgatású részén) pedig 112 év után nem a konzervatívok, hanem a szociáldemokraták adják a polgármestert.

Egységlista kampányzáró

A Vega koncertteremben vagyunk, Koppenhága szívében az Egységlista kampányzáróján, 16-án este. Remek hangulat, már kint az utcán, aztán bent megy a vörös jelszavak skandálása, a visszhangtól reng a lépcsőház. Az átlagéletkor 20-25 között, többségében lányok, a ruhadivat a vörös-fekete kombó meg a zöld. A párt nagyjai, országgyűlési képviselői 30-as nők, egyikük ezüstflitter dzsekiben, másikuk zöldben. Mindenki az áttörés esélyét latolgatja.

A hangulat alapozásáról a párt veteránjaiból verbuvált rezesbanda gondoskodik. A városi listavezető a volt országgyűlési képviselő, a középkorú Line Barfod. Gyújtó beszédét (fekete ruhában, vörös kabátban, ami a kampányszimbóluma lett) egy huszonéves pop-punk lánytrió koncertje követi, később egy death metal banda nyomja. Közben érkeznek a biztató eredmények. Az a kérdés: sikerül-e a balos áttörés, legyőzi-e 118 éve folyamatosan hatalmon lévő rózsaszín szociáldemokratákat a vörös-zöld Egységlista.

Eredmények: vörös-zöld arany, rózsaszín ezüst

A választáson az Egységlista a szavazatok közel negyedét szerezte meg. A szociáldemokraták 17 százalékkal második, a konzervatívok 13 százalékkal a harmadik helyen végeztek. A magyarországi Momentum liberális testvérpártja, a Radikale a negyedik helyen végzett.

A balzöld Egységlista sikeres, pozitív kampányt folytatott, amire rásegítettek a szociáldemokraták botrányai. Az Egységlista a zöld és a lakhatási kérdéseket tette két legfontosabb kampánytémájának: a természetet és a hétköznapi emberek életminőségét.

A párt a társadalmi igazságosság szempontja szerint végrehajtott zöld átmenetet sietteti. Népszerűségük növekedése annyira egyértelmű volt, hogy a szocdemeknek és a jobboldali pártoknak csak negatív kampányra futotta ellenük.

Azt pedzegették, ez csak tiltakozni képes protestpárt, amely nem képes a város irányítására.

Közben sorozatos országos és városi botrányok tépázták a kormányon lévő szociáldemokratákat. Az utóbbi években kormánypolitikájuk fokozatosan jobbra tolódott. Átvették a szélsőjobboldali pártok bevándorlásellenességét, hogy ráhajtsanak a szélsőjobbhoz pártolt munkásszavazóik visszahódítására. Jóléti programjuk pedig kizáró jellegű, jóléti nacionalizmusba ment át.

Ugyanakkor alkotmányjogi vádak is érték a szocdem állami vezetőket. A covid-válság kezdetéig Dánia nemcsak sertés- hanem nyérc-nagyhatalom is volt. A covid-válság alatt azonban a vírus rendkívül gyorsan terjedni kezdett az óriási nyércfarmokon az állatok között, s a mutáció komoly, emberre is veszélyes kockázatot teremtett. A szocdem vezetésű kormány akkor napok alatt kiirtatta a farmok teljes nyércállományát. Kérdés azonban, hogy volt-e erre felhatalmazása, vagy jogi hibát vétett – mindenesetre a jobboldali ellenzéki pártok alkotmánysértés miatt támadják mind a mai napig. A városi politikában a baloldal azzal kritizálta a szocdem vezetésű koppenhágai önkormányzatot, hogy nem tartja a 2025-ös karbon-semlegességi célokat, zöldre festi a klímastatisztikákat, többek között a hulladékfeldolgozás mérőszámait. Mindehhez a múlt évi MeToo botrányok közül a botrány miatt lemondott koppenhágai szociáldemokrata főpolgármester (Frank Jensen) ügye szólt a legnagyobbat.

A koppenhágai választás

A választást két témakör dominálta a dán fővárosban.

1. Klíma, zöld témák

Koppenhágában eleve többen bicikliznek, mint ahányan tömegközlekedést használnak. Az autóforgalom mérsékelt, nem zsúfoltak az utcák a városban. A kérdés a forgalom további csökkentése, az autóközpontú várostervezés visszaszorítása, a parkolók radikális csökkentése. A jobboldal több parkolót szeretne, vagy legalább a jelenlegi helyzetet szeretné folytatni. A szociáldemokraták több töltőállomást akarnak az elektromos autóknak, a parkolók egy részét földalatti garázsba tennék, és a biciklizést ösztönöznék még tovább. Az Egységlista a várostervezés zöld átalakításában, a központi utak autómentessé tételében, a parkolók csökkentésében és a közösségi közlekedés további fejlesztésében látja a lehetőséget arra, hogy Koppenhága a világ első városai között tényleg karbonsemleges legyen – statisztikai zsonglőrködés és zöldrefestés nélkül.

A biomasszát fontos energiaforrásként használja a dán főváros (az utóbbi évtizedekben fokozatosan állt át a szénalapú energiatermelésről). Viszont vitatott a kérdés, hiszen a biomassza erőművek (hulladékégetők) csökkenthetik ugyan, de egyáltalán nem szüntetik meg a széndioxid-kibocsátást. Főleg akkor, ha a biomassza felhasználás mértéke olyan nagy, hogy azt más kontinensekről importálja a város vagy más európai „zöld városok”. Az Egységlista szerint szemétégetés helyett éppen a szeméttermelést kell megakadályozni, a csővégi szemlélet helyett fenntartható, klímasemleges gazdasági rendszert kell építeni.

Egy másik zöld konfliktus az Amager Fælled nevű hatalmas (223 hektáros) park körül alakult ki. A park természetvédelmi terület, amely még az 1960-as években kiürített katonai övezetböl alakult a város jelenleg legnagyobb parkjává. Igazán remek hely, őstermészet, sokféle madár élőhelye. Vad, zsombékos, tavacskás, bozótos, fás terület, őzekkel és vad kinézetű, hosszúszőrű, vörös bundájú skót marhákkal, nyáron virágokkal, saját méztermeléssel. A zöldben csak ösvényeken és kis aszfaltozott utacskákon szabad sétálni és biciklizni. Mindez a város belterületén.

A parkra és környezetére azonban szemet vetettek az ingatlanbefektetők és a velük szövetséges politikusok. A közpark kiemelt fontosságú helyszín lett a város növekedő építkezési igényei szempontjából. Az előző ciklusban a szociáldemokraták a jobboldali pártok kérésére és a saját városfejlesztési koncepciójuk alapján, a lakáshiányra hivatkozva engedélyezték a park kis lápos részének beépítését. Ezt ellensúlyozandó a szocdemek a zöldfelületek, parkok, játszóterek, zöld közösségi terek növelése mellett is kiálltak. Az Egységlista azonban következetesen mindkét kezdeményezést magáévá tette és egységesen, nagy erővel állt az eddigi zöldfelületek megtartása és továbbiak létrehozása mellett.

2. „Olcsó lakást!”

A szociáldemokraták elhibázott lakhatási politikája és adósságvezérelt városfejlesztése (nagy beruházási igényű presztízsprojektekkel) Európa egyik legdrágább városát és annak lakhatási válságát eredményezték. A lakások a budapesti árak sokszorosába kerülnek. A lakásbérlés is túl drága, még a dán jövedelmekhez képest is. Történelmi okok következtében (az erős jóléti állam és szövetkezeti mozgalom, illetve a polgárbarát önkormányzatok politikája miatt) Dániában a magántulajdonláson túl a lakhatás más formái is elterjedtek,és népszerűek. Ide tartoznak a viszonylag olcsó szövetkezeti lakások (andelsbolig – itt a lakásszövetkezetek tagjai együtt tulajdonolják az épületet a saját lakásuk nagyságának arányában). És ilyenek a lakásszövetkezeti bérlakások is (itt a lakásszövetkezet épületeiben lehet lakást bérelni hosszú távra). Mindezekből azonban kevés van, és nehezen elérhetőek.

Az önkormányzati választás másik fontos témája ezért a lakhatási válság kezelése lett.

„Olcsó lakást!” – a népszerű jelszót a középpártoknak és a jobboldalnak is át kellett venniük.

A bérlakásprogramok annyira sikeresek és népszerűek, hogy még a konzervatívok is megtartanák őket, de a további magántulajdonú építkezésben hisznek. A baloldalnak, legmarkánsabban az Egységlistának a szociális bérlakások mellett az önkormányzati bérlakások építése a fő célja. Ezeket nemcsak a szociálisan rászorulók, hanem bárki igénybe veheti, ha a várólistán kivárja a beköltözés lehetőségét.

További vitatéma a magasépületek kérdése. Koppenhága belső kerületeiben jelenleg magassági korlát van érvényben a történelmi városkép megóvása érdekében. A jobboldali és középpártok a magasépületek és felhőkarcolók mellett teszik le a voksukat, míg a szociáldemokraták a magassági korlátot csak bizonyos beruházások esetében oldanák fel. A baloldali pártok az Egységlista vezetésével a meglévő épületek korszerűsítésében, bővítésében, az agglomeráció és a külvárosok fejlesztésében látják a megoldást.

Gigaprojekt a tengeren

A zöld vita és a lakáskérdés át is fedik egymást a Koppenhága mellé tervezett mesterséges tengeri sziget ügyében. A eddigi szocdem városvezetés az előző jobboldali kormánnyal együtt ugyanis igazi gigaberuházás terve mellett döntött. Az ún. Lynetteholmen projekt a dubai építkezésekhez hasonlóan egy mesterséges sziget kialakítását jelentené. A mesterséges sziget új lakónegyedek kialakítását tenné lehetővé (s így a projekttel szimpatizálók szerint csökkentené a lakhatási válságot). Ugyanakkor a sziget a jövendő dagályokkal és tengervízszint emelkedéssel szemben a város megvédése érdekében hosszú távon kiépítendő gátrendszer része is lenne.

A terv nemcsak csillagászati költségei miatt tenyérbemászó. Hanem ökológiai alapon is – hiszen természetesen veszélyt jelent a tengeri élővilágra. A középpártok teljes mellszélességgel támogatták a terv megvalósulását. Csak kevés párt, az Egységlista, az Alternativet nevű zöldpárt és a szélsőjobboldali Új Polgári párt (Nye Borgerlige) ellenezte a presztízsprojektet – amelyet állami forrásokból, a város által felvett hitelekből, és önkormányzati ingatlanok eladásából finanszíroznának.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a klímaváltozás miatt lassan emelkedő tengerszint valódi fenyegetést jelent Dánia számára. Az ország nagy része ugyanis csak néhány méterrel van a tengerszint felett. Koppenhága különösen veszélyeztetett. A város része például a nagy, lapos Amager sziget (212 ezer lakossal), amely éppen csak a tengerszint felett húzódik. A mesterséges sziget a támogatók érve szerint annak a gátrendszernek a része lehetne, amit előbb-utóbb fel kell majd építeni a város, sőt egész Dánia jelentős része körül. Abban a baloldal és a zöldek is egyetértenek, hogy szükség lehet a gátrendszerre. De azt sokkal olcsóbban és környezetbarátabb módon is meg lehet építeni. A gátrendszerhez semmi szükség a mesterséges szigetre. A sziget-projekt elsősorban a ingatlanbefektetők érdekeit szolgálná.

A késleltetett orgazmus

Az Egységlista történelmi sikere ellenére mégsem a zöldbal párt adja Koppenhága főpolgármesterét. A jobboldali pártok ugyanis az Egységlista sikerétől meghökkenve, támogatásukat fejezték ki a szociáldemokraták főpolgármester-jelöltjének (Sophie Hæstrop Andersennek). Más szavakkal: a centrum és a jobboldal összefogott a radikális baloldal ellen. Ezzel eldöntötték, hogy nem a legnagyobb pártfrakció, hanem a szocdemek adják a főváros vezetőjét. Mindebben semmi szokatlan nincs. A dán politika pragmatikus és eredménycentrikus, a témák és a megoldások körül forog. A helyi önkormányzati koalíciók így meglepő pártösszefogásokat produkálnak.

Az Egységlista kompenzációként két fontos alpolgármesteri címet kapott az ötböl. A következő négy évre az ökoszocialista párthoz került a fejlesztésért és környezetvédelemért felelős, és a szociális ellátásért felelős alpolgármesteri pozíció is. Így viszonylagos önállósággal formálhatják e területek politikáját. A baloldali áttörés ezért csak késleltetett orgazmust jelent.

Az összképet tovább árnyalja, hogy előretört a Konzervatív párt és a jobboldal általában. A jobboldali pártok a 2017-es választás után összesen 13 képviselővel rendelkeztek. Jelenleg már 16 képviselőjük van az 55-ből (kiegészülve a szélsőjobbos Új Polgári Párt képviselőivel is). Politikai polarizációt látunk tehát (s nemcsak a fővárosban). A közép viszonylagos gyengülése mellett erősödnek a markánsan bal- és jobboldali pártok.

Dán és nemzetközi trendek

Az Egységlista az egyenlőségelvű osztálypolitika, a zöld politika és a baloldali identitáspolitika színes, karcos, menő elegyét ajánlja a koppenhágai közönségnek – nagy sikerrel. Ez ma a 21. századi, korszerű, európai baloldal.

A vörös-zöld Egységlista ma főleg a városi középosztály pártja. Győztes, kiemelkedő koppenhágai eredményét meg sem közelíti a párt országos súlya, ami szintén a nemzetközi trendekbe illeszkedik. Az Enhedlisten az önkormányzati választások országos összesítésében csak az ötödik helyen áll a dán pártok között. Az első három helyen a szocdemek kb. 28 százalékot szereztek, a második a liberális-jobboldali Venstre 21 százalékkal. A harmadik helyen a konzervatívok végeztek 15 százalékkal. A negyedik egy másik baloldali párt, a Szocialista Néppárt 7,6 százalékkal, ezután következik az Enhedlisten 7,3 százalékkal. A sort a liberális Radikálisok (5,6 százalékkal), két szélsőjobb párt, és kisebb pártok zárják. A rangsor jól mutatja a pártrendszer sokszínűségét és kiegyenlített súlyozását Dániában.

A radikális baloldal ezen belül jellemzően a városi, középosztályi szavazók választása. A munkásosztály jobbratolódása, és a baloldal középosztályosodása nemcsak dán jelenség, hanem általános tendencia a baloldalon (ahogy Thomas Piketty Politikai megosztottság és társadalmi egyenlőtlenségek. Ötven demokrácia vizsgálata, 1948-2020 c. tanulmánya nagy adatsorok elemzésével bemutatja).

A dán baloldal kihívásai a nemzetközi baloldal általános kérdéseit tükrözik. Hogyan tud a munkásosztály és szegényebb rétegek számára is vonzó alternatívát mutatni, hogy egyenlőbb, igazságosabb, és szolidárisabb társadalmak jöhessenek létre?