Fakivágásokkal indult a győri fürdő 21 milliárdosra tervezett önkormányzati fejlesztése. A félszáz fa minden tervszerűséget nélkülöző kivágása rámutat, hogy a mindennapi gyakorlatban még mindig mennyire nem képviselnek értéket a fák. Pedig a városi zöldfelületeknek kiemelkedő szerepük van abban, hogy településeink élhetőek maradjanak a klímaváltozás folyamatában. Az Éghajlatvédelmi Szövetség kiemelt feladatának tekinti, hogy felhívja a figyelmet a városi fák hasznára a klímaváltozás folyamatában.

„Nézzék meg, nincs itt semmi…”

Vannak olyan pillanatai az életünknek, amik beégnek, és élénken tovább kísérnek bennünket. Nekem ilyen emlékem az, mikor a kétezres évek közepén a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács ülésén a következő tervezési időszak jelentősebb fejlesztéseinek bemutatói között a Győr-Gönyű kikötő előadásának első kivetített diáján a Duna-part egy gyönyörű vadvirágos, fás képét láttuk, mint a fejlesztés helyszínét, melyet az előadó a következő gondolattal illusztrált: „Nézzék meg, nincs itt semmi!”

Ezt a kis emléket azóta is többször használtam annak illusztrálásához, hogy a mérnöki, menedzseri, beruházói nézőpontból a természeti értékek mennyire nem jelentenek semmit.

Azóta eltelt másfél évtized, de sajnos nem sok minden változott, a tervezőasztal mögül még mindig alig látszanak a fák, a helyi természeti értékek.

A Reflex Környezetvédő Egyesület irodájából több évtizede segítjük a helyieket környezeti tanácsainkkal, és vannak időszakok, mikor hirtelen megszaporodnak a telefonok, e-mailek. Ilyen volt január utolsó hétfője is. Előtte hétvégén már több üzenetet kaptunk, amit aztán követett a folyamatosan csengő irodai telefon.

Végtelen volt a panaszáradat, mindenki a fürdő felújításának fakivágásai miatt kesergett. Mire kiértünk a helyszínre, nem csak a parkoló fáit, de a terület több faóriását is kivágták.

Úgy tűnt, hogy valós a szándék a környezeti értékek megóvására. Sajnos, ahogy telik az idő, egyre több jel utal arra, hogy a szavakat követő tettek mégsem annyira zöldek.

1+1<1

A közösségi oldalainkra kitett szomorú képpárjainkra gyorsan jött a válasz, hogy már megint csak panaszkodni tudunk, és gátat próbálunk vetni a fejlődésnek, meg hatásvadászok is vagyunk, pedig a kivágott 68 fa helyett a város 110 fát fog elültetni, és erre igazán nem lehet egy rossz szavunk sem.

Pedig ezúttal 1+1<1, azaz a fapótlás valósága nem írható le pusztán matematikai szabályokkal. Itt az „egy meg egy” bizony kisebb lehet egynél.

Hiába ültetünk el két kis facsemetét az egy kivágott helyett, a fiatal egyedek ökológiai szolgáltatásai csak évtizedek múlva pótolják majd a korábbi, idősebb fáét.

A kivágott fák pótlására vonatkozó központi szabályozás egyébként nagyon rossz: lehetővé teszi, hogy egy ereje teljében lévő faóriást egy suhánggal pótoljunk, akár egy másik településen.

Néhány éve megpróbáltuk felmérni az önkormányzati gyakorlatokat, és sajnos nagyon kevés a kor kihívásait figyelembe vevő, elfogadható és mintaként szolgáló szabályozás, ami előírja, hogy a kivágott fákat úgy kell helyben pótolni, hogy a kivágott és ültetett egyedek törzsének paraméterei megegyezzenek.

Félretájékoztatás

A fakivágások hírére azonnal kértük a várostól a lehetőséget, hogy megismerhessük a fürdőfejlesztés környezetalakításának terveit. Az elmúlt, több mint két hétben erre sajnos nem kaptunk lehetőséget, így csak azokra az adatokra, információkra hagyatkozhatunk, amik nyilvánosan elérhetőek.

A polgármester például pár nappal azután, hogy a helyi közösségekben közzétett fotóinkat elárasztották a panaszos hozzászólások, egy odvas, kivágott fatörzs mellől az alábbi gondolatot posztolta: „A győri fürdő felújításának kezdetén kivágták azokat a fákat, amik életveszélyt okozhattak volna a jövőben”.

Ha jobban belegondolok, a városvezetőnek igaza van, bár ennek alapján a fürdő, sőt a város összes fáját kivághatnák, hiszen az éghajlatváltozás miatti egyre szélsőségesebb időjárás miatti viharokban minden fa lehetséges veszélyforrás, és ebből a megfontolásból akár mindent kivághatnánk.

Január végén a fürdő is közzétette közösségi oldalán a felújítás látványtervét.

Meglepő és egyben elkeserítő, hogy a látványterven több olyan facsoport is látható, amit kivágtak, pedig ezek szerint erre az új létesítmények elhelyezése alapján mintha nem lett volna szükség.

A parkoló tervezett területén látható gömbfácskák száma nagyjából azonos az onnan kivágott egyedekével, de méretük messze elmarad azokétól. Végül, de nem utolsó sorban, a látványterven nyoma sincs azoknak a további fáknak, amiket elültetni terveznek. Lehet, hogy ezeket, hasonlóan a felújított és lekövezett közeli Rába-part kivágott fáihoz, valamelyik szomszédos település területén ülteti majd el a város.

Félreértés ne essék, tudjuk, hogy minden fa eléri egyszer azt az állapotot, amikor életkora vagy egészségi állapota miatt ki kell vágni.

Sajnos azonban még nagyon kevés a hazai példa, ahol a település valóban tervszerűen gazdálkodik zöld vagyonával. A legnagyobb baj az, hogy az önkormányzatok nincsenek tisztában a fák értékeivel, és egyáltalán nem is tartják nyilván favagyonukat.

Az például mindenkinek nyilvánvaló, hogy az ingatlanvagyonát pontosan ismeri, időről-időre felbecsülteti egy önkormányzat, de az még különlegességnek számít, hogy fáival kapcsolatban nyilvántartást vezessen, pedig határainktól nyugatra egyre több település online térképéről nem csak az ingatlanokról, hanem a település közterületeinek fáiról is pontos információkat szerezhetünk.

Győrött az elmúlt évben tényleg szemmel láthatóan több fát ültettek el, mint korábban, de mikor azt kértük az önkormányzattól, hogy mutassa be a mérleget, hogy hány fát vágtak ki, és hányat ültettek el az elmúlt években, erről még sohasem kaptunk tájékoztatást.

Sajnos a kivágási szándékról is csak az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatokban értesülünk. Az önkormányzat honlapjának valamelyik aloldalán elrejtett információ elégtelen, a kivágásra ítélt fákon pedig nagyon ritkán jelennek meg a tájékoztató üzenetek.

Sőt, a korábbi gyakorlatot, amikor élénk színű festékkel jelölték a fák törzsének jól látható részén a kivágási szándékot, az elmúlt években felváltotta a kevésbé feltűnő, csak a figyelő, kereső szemeknek látható apró jel a fa törzsének alsó, többször rejtett részén.

Többet ésszel, mint láncfűrésszel!

Cikkem címét Buzás Mihálytól, a Kajárpéci Vízirevü vezetőjétől kölcsönöztem, aki néhány éve ezt az alcímet költötte közös vásári komédiás produkciónk, a Dzsungel könnye mellé. A gondolat rövid és velős.

Ha a fűrész berántása előtt gondolkozunk, élhetőbb településeken lakhatunk. Még jobb lenne, ha már a tervezőasztalnál gondolkoznánk, hogy kiderüljön: épület és fa megférhetnek egymás mellett.

Írásom zárásaként a rossz példa után egy jót is hoztam Győrből, ahol a megújult vásárcsarnok melletti parkolóházat úgy alakították ki, hogy megtartották, és az épülettel kikerülték az ott élő tölgyfát. Legyen ez a tölgy a remény, és vegyen bennünket sok ilyen fa körül, ami a városi szövetben együtt él az emberrel, épülettel.