„Sok, az Éghajlati Ambíció Csúcstalálkozón résztvevő ország figyelmen kívül hagyta az »ambíció« részt, és nyilvánvalóan még mindig híján van a morális bátorságnak, hogy fellépjen a fosszilis tüzelőanyagiparral szemben”
– értékelte Jennifer Morgan, a Greenpeace nemzetközi ügyvezető igazgatója a párizsi klímaegyezmény aláírásának ötödik évfordulóján tartott virtuális konferencián elhangzottakat a Climate Home News beszámolója szerint.
A rendezvényen a világ 75 vezetője, köztük az Európai Unió részéről Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, valamint Ferenc pápa is részt vettek az állam- és kormányfők mellett. A hatórás rendezvényen 45 ország vállalt 2030-ig az öt évvel ezelőttinél szigorúbb kibocsátáscsökkentési célokat – amit azonban beárnyékol, hogy sok ország a 2015-ös vállalásait sem tartja be, pedig azok se lennének elegendők az egyezményben megfogalmazott célok eléréséhez.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár is emlékeztetett erre, aki klímavészhelyzet elrendelésére is kérte az országokat, amit véleménye szerint egész addig érvényben kellene hagyni, míg el nem érjük a karbonneutralitást, mikor nem növekszik a Föld légkörében található szén-dioxid mennyisége.
A találkozón történtek ugyan előrelépések, például Argentína csatlakozásával immár a G20 országok, a világ vezető gazdaságainak több, mint fele határozta el, hogy 2050-ig karbonneutrálissá teszi gazdaságát – amennyiben Joe Biden, az USA megválasztott elnöke betartja választási ígéretét. Mellettük több kisebb ország, így Jamaica, Panama, a Maldív-szigetek, Malawi, Nepál, és a Vatikán is bejelentették, hogy az évszázad közepéig nettó zéróra csökkentik üvegházhatású gázkibocsátásukat – bár ezen országok többségében a klímaváltozásnak sokkal inkább elszenvedői, mint okozói.
Ausztrália, Szaúd-Arábia, Oroszország és Brazília részt sem vettek a találkozón, míg India és Kína bejelentették napenergia-termelő kapacitásuk megtöbbszörözését az elkövetkezendő évtizedekben, nem köteleződtek el ugyanakkor a szén kivezetése mellett, sőt, utóbbi továbbra is finanszíroz akár külföldi szénalapú energiaprojekteket, cserébe a tervek szerint még 2030 előtt eléri szénfelhasználásának csúcsát (tehát egyelőre továbbra is évről évre több szenet használ fel).
Pakisztán viszont bejelentette, hogy felhagy a szénerőmű-építéssel – ami hat Gigawatt, vagyis három paksnyi korábban tervezett erőművi kapacitás meg nem építésével jár – és 2030-ra energiaszükséglete 60 százalékát megújulókból fogja fedezni.
Mindazonáltal a különböző országok által bejelentett új vállalások együtt sem elégségesek, és sok nagy szennyező nem vállalt olyan célokat, melyek jelenlegi ismereteink szerint hatékonyak lehetnek abban, hogy a globális felmelegedés szintjét az évszázad végéig maximum két, de lehetőleg másfél fok alatt tartsuk az iparosodás előtti időszakhoz képest.
Ugyanígy a koronavírus-járvány által különösen sújtott, gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országoknak nyújtott támogatás is az elvárható szint alatt maradt, vagyis a gazdag országok nem segítenek eléggé a szegényeknek csökkenteni a kibocsátásukat. Holott az ezen országokban regisztrált szennyezés általában nem kis mértékben a gazdag országok érdekeit szolgáló ipari tevékenységekhez köthetők, miközben a klímaváltozás negatív hatásai is hatványozottan érintik a szegényebb országokat.
Miközben a szegény országok sokszor ambiciózusabb klímavédelmi terveket és intézkedéseket mutatnak fel, mint a gazdag, iparosodott országok, ezek megvalósításához nem kapják meg a megfelelő nemzetközi segítséget. Olaszország harmincmillió és Németország ötszázmilliós támogatási csomagja ugyanis bőven kevesebb, mint amennyire szükségük van.
Alok Sharma brit üzlet- energia- és iparminiszter, az ENSZ 2021-es klímakonferenciájának elnökjelöltje felszólította a gazdag országokat, hogy – korábbi vállalásaiknak megfelelően – 2020-tól évi százmilliárd dollárral támogassák a szegény országokat a klímaváltozás elleni küzdelemben, amit már csak annak fényében sem lát túlzásnak, hogy a COVID-mentőcsomagokban az országok ennél jóval komolyabb összegeket is megmozgatnak.
Yamide Dagnet az Erőforrás Világintézet klímatárgyalásokért felelős igazgatója elmondta,
„kevés kivételtől eltekintve még mindig várjuk, hogy a fejlett országok betartsák a pénzügyi vállalásaikat.
Ezen a csúcstalálkozón folyamatosan azt láttuk, hogy a sérülékeny országok vezetnek a dekarbonizációban, és gazdaságuk ellenállóbbá tételében. Támogatásra van szükségük. Most el kell kezdeniük befektetéseknek áramolni feléjük.”
