Maratoni telefonos tárgyalás zajlott ma Boris Johnson, brit miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke között, ami helyi idő szerint negyed nyolckor ért véget. A tárgyalás megállapodás nélkül zárult, viszont Michel Barnier, az Európai Unió elsőszámú tárgyalóbiztosa figyelmeztette az Egyesült Királyságot, hogy a tárgyalások nem húzódhatnak tovább e hét szerdánál.
Amennyiben a két fél nem tud megállapodni, december 31-től az EU és Nagy-Britannia vámot fog kivetni a határainál, azaz megállapodás nélküli, ‘no deal Brexit’ fog bekövetkezni.
A helyzet komolyságára való tekintettel nem sokkal a telefonon zajló tárgyalások lezárulása után Boris Johnson Brüsszelbe utazott, hogy személyesen tárgyalhasson.
Boris Johnson tavaly azzal az ígérettel nyerte meg a választást, hogy mindenképpen végre fogja hajtani a Brexitet, ha lehet minél hamarabb. Ezért Johnson a megállapodás nélküli Brexitre is hajlandó, sőt, októberben arra szólította fel a lakosságot, hogy készüljenek fel erre a forgatókönyvre.
A nap folyamán Boris Johnson mégis kész volt engedni. Alkupozícióját növelendő lemondott az ellentmondásos „belső piaci törvényről”, amely szerint az Egyesült Királyság egyoldalúan átírhatta volna a tavaly kötött kilépési egyezményt, és amely törvénycsomag egyébként is nemzetközi szerződésekbe ütközött volna. Johnson nem sokkal azután tette ezt a bejelentést, hogy a Lordok Háza egyöntetűen leszavazta a törvényjavaslatnak azon pontjait, melyek nemzetközi jogba ütköztek.
Bár a belső piaci törvény csak akkor lépett volna érvénybe, ha nincs megállapodás, a törvénynek több kényes pontja is volt, amelybe az EU nem kívánt beletörődni.
Pl. a törvény értelmében az Egyesült Királyság nemzetközi szerződésektől függetlenül, egyoldalúan megváltozthatta volna az import és export folyamatokat Nagy-Britannia és Észak-Írország között. Ezt nem fogadhatta el az Európai Unió, mert az eredeti megállapodás – a kilépési egyezmény – értelmében Észak-Írország EU-s közös piaci szabályozás alá esett volna és a közös vámunió része maradt volna – ezt szerette volna semmissé tenni Johnson belső piaci törvénye.
A tárgyalások másik fontos vitapontja a halászatok körül zajlott. Az Egyesült Királyságban elterjedt nézet, hogy az Unió közös halászati politikája ártott Nagy-Britanniának, ezért a Johnson-kormány, amelynek kitűzött célja „visszaszerezni a kontrollt” országuk felett, különösen nagy hangsúlyt fektetett erre a szimbolikus ügyre. A britek tárgyalás-vezetője, David Frost követelte, hogy az EU-s tagországok (ez ebben az esetben főleg Franciaország vonatkozik) által birtokolt halászatok 80%-át adják át brit versenytársaiknak. Michel Barnier, az EU részéről mindössze 15-18%-nyi halászat átadását ajánlotta fel Frostnak.
Sőt, a szuverenitás jegyében Nagy-Britannia az Európai Bíróság alá sem kíván tartozni, ami egyértelműen nem érdeke az EU-nak.
A szuverenitáselvet ennél még inkább sérti, hogy az EU a közös piacban maradás feltételéül szabta, hogy az Egyesült Királyság munkajogi és környezeti szabályozásai, valamint az állami juttatások rendszere ne térjenek el nagyban az Európai Unió sztenderdjeitől, mert az egyenlőtlen versenyelőnyökhöz juttathatná Nagy-Britanniát. Nagy-Britannia ebbe nem szeretne beletörődni, mert azzal az ígérettel nyertek a kilépési pártiak a népszavazáson, hogy „visszaveszik a kontrollt”. Ha viszont beleegyeznek az EU ezen feltételeibe és a gazdaságukat az EU szabályázáshoz igazítják, akkor az EU jelentette előnyöktől is elvesznek és az országuk feletti kontrollt sem szerzik vissza.
Johnson alkupozícióját az is gyengíti, hogy a brit parlament mindkét háza megszavazott egy olyan pártok közötti törvényjavaslatot, amely megkövetelné a tárgyalási célok lefektetését, amely célokat a parlament mindkét házának el kellene fogadnia. Amennyiben viszont a megállapodás megszületik szerdáig, ez a törvény tárgytalan lesz.
Nagy-Britannia kancelláriaminisztere, Penny Mourdaunt szerint az Egyesült Királyság kész felállni a tárgyalóasztaltól, amennyiben az EU „kompromisszumképtelen” lesz. Mindeközben az árnyék (ellenzéki) kancelláriaminiszter, Rachel Reeves figyelmeztetett, hogy egy „no deal Brexit” súlyos gazdasági következményekkel járna. „Ha megállapodás nélkül távozunk, a következő évben 2%-kal esne a GDP, 1%-kal nőne a munkanélküliség és 1,5%-kal növekedne az infláció.” Egy ilyen szcenárió viszont nem csak az Egyesült Királyságot, de az Európai Uniót is megrázná gazdaságilag, mivel a vámok hirtelen nagy kiadást jelentenének azoknak a szektoroknak, amik ellátási láncokon alapulnak – élelmeszeripar, textilipar, gyógyszeripar stb.
Az elmúlt hetekben hagyta el a Downing Street 10-et Boris Johnson egyik leginkább Brexit-párti tanácsadója, Dominic Cummings, aki a Brexit népszavazás során a kilépés-kampány kampányfőnöke volt, és egy olyan személy, aki a konzervatív párton belül is sok kritikát váltott ki. Cummings távozásával a pártban hátrányba kerültek a keményvonalas Brexit-pártiak, ami szintén tovább homályosítja a már egyébként is homályos helyzetet, melyben Nagy-Britannia képtelen zöldágra jutni Brexit-ügyben és egy hosszú külpolitikai válságba ássa magát egy járvány és egy gazdasági válság közepén.
Boris Johnson azok után fogott bele a Brexit-tárgyalásokba, hogy elődje, Theresa May csúfosan belebukott. Theresa May a Brexit-kampány során még ugyan maradáspárti volt, miniszterelnökként határozott volt abban, hogy a Brexitet végre kell hajtani. „A Brexit Brexitet jelent”, szólt elhíresült mondása. Azonban hónapokon át tartó politikai csatározás után sem tudta véghez vinni azt, amit megígért. May Brexit-tervét háromszor is leszavazta a parlament, amit saját pártján, sőt, kormányán belül is kritizáltak. Boris Johnson eltökéltsége is hiábavaló lehet, ha kormánya, pártja és a parlament nem tud beállni mögé.
