Az Index szétverése nem az első és valószínűleg nem is az utolsó támadás volt a független újságírás ellen, ami azonban aggasztóbb, hogy a szakmabeliek sem tanultak a történtekből. A Mérce csütörtök este élő adásban ebben a témában rendezett kerekasztal beszélgetést Függetlenként talpon maradni címmel. A műsorban a szabad sajtó állapota mellett szóba került a közösségi finanszírozás és a szakmai szolidaritás fontossága is. A beszélgetésen részt vett Horn Gabriella az Átlátszótól, Zöldi Blanka a Direkt36-tól, Élő Anita a Válasz Online-tól, valamint Diószegi-Horváth Nóra, a Mérce főszerkesztője.  Az eseményt Pásztor Emese moderálta a TASZ-tól.

A panelisták először a magyar sajtó állapotát értékelték. Horn Gabriella kiemelte az öncenzúra problémáját az egyre növekvő politikai nyomás hatására, továbbá a mindent körülvevő kormánypárti médiát; „Nem tudsz úgy komolyzenét se hallgatni, hogy a szünetben ne menjen a propaganda.” Zöldi Blanka szerint az egyre romló sajtószabadság egy globális jelenség, mindennek ellenére azonban bizakodással tekint a jövőre.

„2010 óta sokszor éreztük, hogy ennél rosszabb már nem lehet. És lett.”

Diószegi-Horváth Nóra szerint az is súlyosbítja a problémát, hogy a magyar társadalom már alapból nem egy normális helyzethez szokott hozzá. A független sajtót érő támadások visszhangjai pedig idővel lecsillapodnak, végül megszokottá lényegülnek.

Az újságírás sokszor nagyon kockázatos munka, erről pedig a meghívott vendégek is megosztották tapasztalataikat. Zöldi szerint egy szakmabeli sokszor bele se gondol, mennyi minden történhet vele munkája során, éppen ezért tudatosabbnak kell lenni abban, milyen lépések állnak egy újságíró rendelkezésére jogai érvényesítése során. Horn arról mesélt, hogy egy májusi cikke kapcsán nemrég a Mészáros Lőrinc telkén lefotózott harci járművek ügyében tanúként hallgatta ki a rendőrség. Diószegi ismét felhozta az öncenzúra kérdését, hiszen az újságírók gyakran nagyon borsos árakat fizetnek a tények nyilvánosságra hozása érdekében. Élő hangsúlyozta, hogy a sajtóper nem egy új jelenség.

„Amikor tényfeltáró újságírást csinálunk, akármilyen színű is a hatalom, mindig megvan a veszély.”

Kiemelte viszont, hogy az elmúlt években változott a pereskedés gyakorlata. A pártok helyett magánszemélyek kezdeményezik az eljárást, és habár sokszor egyértelmű, hogy többedfokon is elmarasztalják őket, a Kúriáig viszik az ügyet. Ez hatalmas mentális megterhelést és anyagi költségeket ró az újságírókra.

A független sajtó definiálásáról eltértek a vélemények. Zöldi szerint, habár a sajtóperek így is gyakoriak, a tényekre való hagyatkozás biztonságot és hitelességet adhat az újságíróknak. Diószegi úgy fogalmazott, csak a sajtó szereplői garantálhatják egy újság függetlenségét azzal, hogy különbözőségeik ellenére is képesek hinni abban, amit megírnak. Ez nem csak a puszta tényközlést jelenti, hanem hogy mindazt, amit a világról gondolnak, hitelesen tudják képviselni. Élő szerint komoly probléma a gazdasági és a politikai elit összefonódása, amely ellehetetleníti a független média anyagi támogatását. Kiemelte azonban, hogy bizonyos szempontból a sajtó túlságosan nagy függetlenséget kap. A kormány elhatárolódik a szabad sajtóorgánumoktól, bezárkózik a kérdések elől és tárgyalni sem hajlandó. Szerinte fontos, hogy legyen egy kapcsolódási pont, hiszen a média lényege az emberek objektív tájékoztatása. Diószegi hozzátette, hogy a politika jelenleg is egy eszközként tekint a sajtóra, ami jelentős problémákat szül.

„Azzal tudjuk visszahozni az újságírókba vetett hitet, ha példát mutatunk.”

Zöldi szerint a sajtótermékek összhangja mára teljesen eltolódott, a KESMA szintű konglomerátumok hatására. A fideszes médiagépezet pedig a független újságírókat is ellehetetleníti. A kisarkított politikai kategorizáció pedig ellenzékinek titulálja a szabad sajtóban dolgozókat. Horn szerint a politikusok megnövekedett közösségi média használatával tovább nő a politikailag befolyásolt tartalom a médiában. A rengeteg információ áradatában az újságírókra egy értelmező szerep is hárul.

A szakmai szolidaritás kérdésében már megegyeztek a vélemények: a helyzet nem túl jó. Diószegi szerint az Index esetéből tanulhatott volna a magyar sajtópiac, hogy egy összetartóbb és hatékonyabb érdekvédelmet alakítson ki. Élő szerint a szolidaritás az olvasók felől érzékelhető a leginkább, hiszen a támogatók a finanszírozásukkal egy újság tartalmát osztják meg a világgal.

A közösségi finanszírozás fontosságában minden újságíró egyetértett. Diószegi elmondta, hogy a Mérce 2017 óta anyagilag is független hírportál, támogatói pedig nem a megszokott tartalmakat akarják látni, hanem valami újat.

„Nem olyan emberek tartják fenn a Mércét, akik meg akarják mondani, hogy miről írjunk, hanem olyanok, akik meg akarják tudni, mi van a buborékon kívül.”

Zöldi egyetért abban, hogy a legnagyobb függetlenséget a közösségi finanszírozás biztosítja, de a támogatók és az újságírók között is egy szorosabb kapcsolat alakul ki. „Az nagyon jó az újságnak is, ha az olvasók nem csak arctalan like-ok.” 

Előadóink beszámoltak arról is, hogy a Direkt36 és a Válasz Online gyakran szervez közönségtalálkozókat az olvasóknak, ahol különböző formákban támogathatják az újságírók munkáját. Élő és Zöldi hangsúlyozták a találkozók szerepét a független újságírás segítésében és a szakmai szolidaritásban.

Azonban a közösségi finanszírozás tortája nem osztható a végtelenségig. Élő szerint minden alkalommal, ha egy szerkesztőség elesik, vagy átállásra kényszerül, az olvasottság egy része elvész. A sorozatos független médiát érő támadásokkal a torta tehát egyre kisebb lesz. Napjaink politikai klímájában nemcsak az újságírók felelőssége a független sajtó fenntartása. Az olvasóknak, akik eddig természetesnek vették a gyorsan és ingyenesen rendelkezésükre álló tartalmakat, most fel kell venniük a harcot a szabad sajtóért.