Magyarországon a fogyatékkal élő emberek jelentős része járványhelyzet nélkül is folyamatosan karanténban érezheti magát: bár csaknem félmillió polgártársunkról van szó, szinte láthatatlanok – az akadálymentesség még mindig kivételes állapot. Sok helyre fizikailag sem lehet eljutni, és mentálisan is sok az akadály.

Többek között ezért jött létre 2014-ben a Rehab Critical Mass felvonulása, hogy egy napra a fogyatékkal élők, hozzátartozóik megmutathassák magukat, és a velük szolidáris tömeggel együtt mutassanak fel egy másik képet a sérült emberekről. Hogy egy napra létrejöjjön egy olyan közös tér, ahol valóban mindenki számára lehetőség nyílik a felszabadult együttlétre.

„Kétirányú érzékenyítésben gondolkoztunk. Elsődleges a láthatóvá tétel projekt: rengeteg fogyatékkal élő ember van, és jó lenne, ha ők is ugyanúgy, hasznos és egész, teljes jogú részei lehetnének a társadalomnak. Másrészt ebben a társadalom is vegyen részt, és tudja, hogyan kell segíteni” – fogalmaz Surányi Judit, az esemény egyik szervezője.

Idén az RCM arra jutott, hogy mivel tavasszal-nyáron nem kerülhet sor a demonstrációra, ezért a járvány nyomán szélesebb körben is felfedezett internetes eszközökkel szervez online együttlétet.

Az RCM Alapítvány ügyvezetője a fentieken túl azt is elmondta a Mércének, hogy a jelenlegi helyzetben az is különleges -ahogy a hozzájuk beérkezett üzenetekből is kitűnik -, hogy ezúttal a fogyatékos emberek lehetnek azok, akik „el tudják mondani, hogyan lehet egy ilyen bezártságot túlélni, ők adhatnak erőt”.

A vasárnap 18 órától kezdődő rendezvény első felében „filmmé varázsolva” tekinthetjük meg a Facebookon az ország minden részéből érkezett üzeneteket. A videóüzenetek megfogalmazásában és megformálásában részt vettek az ügyet támogató közéleti szereplők, színészek és zenészek, a különböző sérültségi csoportba tartozó érintettek mellett – akik közül sokan maguk is művészek. A második részben pedig, továbbra is az online térben, több beszélgetésre kerül majd sor, a Zoom program révén nyitható 12 „szobában”. Itt nézőként, hallgatóként, saját arcunkkal, de akár anonim formában is részt vehetünk. A cél a tapasztalatok megosztása, de valós segítséget is kaphatnak az érintettek.

Így például saját „szobája” lesz az Önállóan lakni-Közösségben élni csoportnak, akik elsősorban mozgássérültek érdekvédelmével, az akadálymentesítés problémáival foglalkoznak. Egy másik szobában várja az érdeklődőket az Ébredések Alapítvány, ahol azoknak segítenek, akik „lelkileg elakadtak az életükben”. A többi résztvevő között találjuk a Nem adom fel csapatát vagy a Suhanj Fitnesst, akik épeknek és sérülteknek biztosítanak sporttevékenységet, vagy Az élet az amputáció után csoportot, ahol főképp cukorbetegekkel foglalkoznak.

Zömében olyan szervezetekről van szó, amelyek korábban is együttműködtek az RCM-mel, ahol „a mentális problémákat már az első évtől belesoroltuk a fogyatékkal élők kategóriájába. Most ezen picit talán nagyobb a hangsúly, mert a járványügyi helyzet, a bezártság, a karantén nagyon sok mentális problémát vet fel, vagy félelmet, vagy szorongást vagy komfortzónán túli állapotokat.”

Ezért is lehetséges, hogy ezúttal csatlakozott az EMDR Európa, illetve Magyarország, akiknek kifejezetten a válság okozta stressz oldására van egy speciális módszerük. És idén valamivel hangsúlyosabbak a függőségi problémák, amelyeket a válság és a bezártság felerősíthet. Így kerül be a képbe az Anonim Alkoholisták/Narcotics Anonymous csoportja, akiknek szintén lesz saját szobájuk a Zoom alkalmazásban, és a Kék Pont Alapítvány, akik a szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak tudnak segítséget nyújtani.

„Nagy boldogságunkra csatlakozott még az Incorpora, akik a foglalkoztatást-vállalkozást támogatják a megváltozott munkaképességűek körében, illetve a Nyitottak vagyunk. Tehát sokfelé, sok szervezetben van egy ilyen érzékenység. De mi mindig azt hangsúlyoztuk, hogy szerintünk a fogyatékosság kérdésében mindenki érintett. A statisztikán túl ez az egész társadalmat érinti, ezért is fontos, hogy odafigyeljünk rá, mert akkor mindenkinek jobb lehet.”

A sorból feltűnő módon hiányoznak a fogyatékos emberek képviseletével foglalkozó klasszikus érdekvédelmi szervezetek. Kérdésünkre Surányi Judit azt mondta, sajnos évek óta az a szomorú tapasztalatuk, hogy az országos fogyatékosügyi szervezetek hivatalosan nem csatlakoznak e kezdeményezésekhez. Az idei rendezvényen is szerettek volna módot adni arra, hogy egy közös porondon, mások mellett „megmutassák magukat”, de ezúttal sem válaszoltak a megkeresésekre.

Ezzel együtt a szervezetek tagságából, magánszemélyként többen is részt vesznek az RCM munkájában. Ugyanakkor, az ügy szempontjából persze fontos lenne az összefogás, ha „olyan tömeget tudnánk megmutatni, amely már a gyakorlatban is befolyással lehetne a társadalompolitikára, a döntéshozókra”.

A vasárnapi rendezvénytől a szervezők azt várják, hogy segítséget tudnak nyújtani a bekapcsolódóknak, és a jövőben is lehetőség nyíljon arra az érdeklődőknek, hogy megtalálják a támogató szervezeteket.

Maga az RCM is azt tervezi, hogy a jövőben is szervez hasonló eseményeket,  például a foglalkoztatás vagy a kulturális reprezentáció kapcsán, egy-két hónapos rendszerességgel. Hiszen a most sokak által elsajátított eszközök, alkalmazások és az internet révén akár tömegek számára is megvalósulhat az akadálymentesség: szinte egy gombnyomással elérhető egy közös tér, a csoportos kommunikáció, az ország bármely pontjáról.

Bár az elmúlt hónapokban másról sem esett szinte szó, mint a járványhelyzetről és az abból adódó különféle nehézségekről, Surányi Judit szerint a közbeszédben, a vitákban „végtelenül alulreprezentáltak a sérült emberek. Noha ők gyakran a rizikócsoportokba tartoznak, miközben az idős emberek nagyrésze is látás-, hallás- vagy esetleg mozgásában sérült. Ezek a csoportok vannak talán a legfélelmetesebb helyzetben, mégis ők vannak leginkább egyedül hagyva. Azt szeretnénk, ha ők is hallatszódnának, és ha ezúttal megoszthatnánk egymással a részben közös élményeinket, ha együtt élhetnénk meg a mostani nehéz helyzetet.”