Ez a május elseje eredetileg az egyre inkább terjedő, irreguláris vagy nem-tipikus munkákról, a haknigazdaság kihívásairól szólt volna a német szakszervezeti mozgalomban. Azután jött a koronavírus-járvány, minden felborult, a szervezett munkások vezetői pedig ott is a mindent elborító gazdasági válság nyomán keletkező bizonytalanságot próbálják enyhíteni.

A Mérce Johannes Jakobbal, a Német Szakszervezeti Szövetség (Deutscher Gewerkschaftsbund – DGB) szövetségi elnökségi tagjával és a munkaerőpiacért felelős osztályvezetőjével beszélt arról, mire jó a már Magyarországon is ismert rövidített munkaidő, és mire nem, miért nem lehet ezt Németországban egyoldalúan elrendelni, és mikor várható a kilábalás a jelenlegi, berlini számítások szerint.

Mérce: Volt már jó néhány nehéz május elseje az elmúlt száz évben, de ez biztosan a legnehezebbek közé tartozik. Mi lehet a mai krízisben az az üzenet, amit ön szerint a legfontosabb átadni az európai dolgozónak?

Johannes Jakob: Ez valóban nagyon szokatlan helyzet itt Németországban is: nem lesznek felvonulások, tüntetések. Internetes rendezvény lesz, ahol művészek is részt vesznek az elnökünkkel együtt.

Idén május elsejére eredetileg a szolidaritásalapú Európa gondolatát akartuk feleleveníteni, az európai projekt szociális arculatát hangsúlyozni. Így például a munkahelyek minőségének védelmét, azt, hogy hogyan érhetnénk el a bizonytalan, atipikus munkaviszonyok háttérbe szorítását. Azt, hogy az európai dolgozók bérszínvonala közeledjen, ne legyen akkora bérszakadék, mint jelenleg. És végül azt, hogy a munkavállalók ugyanolyan feltételekkel dolgozzanak a határokon túl, kiküldött dolgozóként is. Ezt szerettük volna tehát kezdetben előtérbe helyezni, mindez azonban most már nem téma.

Pillanatnyilag mindenki a koronavírusról beszél és annak a következményeiről. A mi feladataink is bonyolódtak: meg kell vizsgálnunk, milyen konkrét lépéseket kell tennünk. Egyrészt nyilvánvalóan az emberek anyagi helyzetét kell megszilárdítani. Arra kell törekednünk, hogy a segély- és támogatási programokkal, amelyeket az államok elindítottak, tényleg hatékonyan segítsenek az embereknek.

Ez az első pont, de végig kell gondolnunk azt is, hogyan kerülünk majd ki a válságból. Óriási probléma, hogy egyes ágazatok Németországban teljesen leálltak. Annak ellenére, hogy volt kereslet és vevők is voltak stb. A hagyományos üzletmenetet most a járvány miatti, állami fellépés miatt kellett felfüggeszteni.

Tudjuk, hogy veszélyes a vírus. Támogatjuk az állam fellépését, de arról is beszélnünk kell, hogyan tudjuk a normális életet újra elindítani. Ez lesz most a központi téma, és a német szakszervezetek két pontot emelnének ki.

Az első, hogy a válságot fel tudjuk-e használni továbbképzésre. A cél az lenne, hogy a munkavállalók új, jobb képzettségekkel kerüljenek vissza a munkaerőpiacra. A másik nagy kérdés: mi történik ezután a szakmunkás tanulókkal? Nálunk egy duális képzési rendszer működik, ami azt jelenti, hogy a cégeknél folyik a gyakorlati képzés is. Pillanatnyilag a cégek nem vesznek fel szakmunkás tanulókat. Más programok is megszűntek: pl. olyan önkéntességi programok, amelyekkel sokan külföldre mentek. Sokan lesznek tehát, akik kijönnek nyáron az iskolából, de nem találnak képzőhelyet majd. Ez lesz számunkra a két központi kérdés.

M: Magyarországon is egyre többször hallunk az utóbbi hetekben a kurzarbeit intézményéről, ugyanakkor nem egészen ugyanazt értik alatta, mint Németországban vagy Ausztriában. A jelenlegi válság kezelhető szimplán a kurzarbeit révén Németországban? Hogyan csökkentheti ez az intézmény a dolgozókra háruló terheket, és elégséges-e ez önmagában?

J.J.: Az a helyzet, hogy a kurzarbeit itt segít áthidalni a válságot, de a válság ettől még nem szűnik meg. Nálunk Németországban ez egy olyan eszköz, amellyel a vállalatok nagyon gyorsan tudnak reagálni válsághelyzetekre. Költségektől szabadulnak meg, mert a munkanélküli alapból fizetik azokat a munkavállalókat, akiknek nem tudnak munkát adni.

Tehát egy részleges munkanélküli támogatásról van szó. A vállalatok ezzel időt kaptak, hogy reagáljanak a helyzetre, és alkalmazkodjanak. Pillanatnyilag a rövidített munkaidő tizenkét hónapra korlátozódik, a tizenkét hónap azért észszerű is, mert ha ezalatt nincs javulás, nem lehet a végtelenségig így folytatni. A 2008-as válság során ez példaértékűen működött: nagyon gyorsan jött a válság, nagyon gyorsan kitört, megszűntek a megbízások a cégeknél, a GDP jelentősen csökkent, de a válság viszonylag gyorsan el is múlt. Itt a kurzarbeit ideális eszköznek bizonyult. Hogy most ugyanez tud-e működni, ezt még ki kell várni.

Mi abból indulunk ki, hogy legalább őszig a gazdaság egyes részei leállnak. Ezt ki lehet bírni. Fél év, háromnegyed év kibírható, de ezt követően vissza kell térni a normális állapotba. A kurzarbeit előnye ilyenkor az, hogy a munkavállaló rendelkezésre áll, jól képzett, és ismeri a munkafolyamatokat, így azonnal el tud kezdeni dolgozni, amint a vállalathoz a megbízások, a megrendelések újból befutnak.

Átmeneti helyzetre tehát ideális a kurzarbeit.

M: Most már arról szólnak a hírek, hogy Németországban is milliókra rúghat azoknak a száma, akik ilyen részleges munkanélküliek, vagy elveszítik a munkájukat.  Németország gazdaságának állapota a térség állapotára súlyos hatással van, Közép-Kelet-Európára különösen. Mi most a legvalószínűbb forgatókönyv, a szakszervezetek és a szövetségi kormány szerint: mikorra lehet ebből kilábalni?

J.J.: Eltérően a hagyományos gazdasági válságoktól, ezt a válságot az állam, pontosabban az állam fellépése okozta. Éppen ezért a kormánynak kell megítélnie a helyzetet, neki kell megmondania, mikor jutunk el oda, hogy újra beindítsuk a gazdaságot, ekkor pedig a vállalatok azonnal reagálni tudnak. Az elmúlt időszakban voltak ugyan konjunkturális ingadozások, gyenge időszakok: a kereslet csökkent, vagy külföldön volt valamiféle probléma, pl. magas volt a munkanélküliség. Ezek gazdasági okok, ilyenkor gazdasági szempontok alapján lehet reagálni. 2020-ban azonban Németország nem volt válságban gazdasági szempontból, most államilag leállították az egészet, és emiatt jött a válság.

Éppen ezért az államnak kell most megmondania, hogy meddig tartanak ezek az intézkedések. Mi abból indulunk ki pillanatnyilag, hogy ez őszig tart. Jelenleg azt látjuk, hogy egyes boltokat kinyitnak újra, az ipar is kezd termelni. Az autógyártásban az elmúlt héten indult újra a termelés, legfeljebb a kapacitás felével, mindenesetre elkezdtek dolgozni. De nyáron például nagy rendezvények nem lesznek, koncertek, vásárok az év végéig nem kerülnek lebonyolításra, külföldi üdülésre nem lesz lehetőség. Erre számítunk. Abban bízunk, hogy a termelő ágazat a tavasz során beindul újra. Mi abból indulunk ki, hogy mondjuk 6-7 millió munkavállalót fog érinteni a kurzarbeit, a rövidített munkaidő. 32 millió, TB-biztosítással rendelkező foglalkoztatott van nálunk, tehát minden negyedik, minden ötödik embert érinthet a kurzarbeit. Ez önmagában nem probléma. De ha nagyon elhúzódik a dolog, akkor ez nehézséget jelent, ezért abban bízunk, hogy ha a termelő ágazatok beindulnak, legalább részben visszavonják a kurzarbeit egy részét, tehát a 0%-ot 50%-os kurzarbeitra alakítják át, a félmunkaidő már tehermentesítés lesz.

A légi közlekedés, a kulturális ágazat stb. azok, ahol év végéig van szükség kurzarbeitra, de azért ők nincsenek olyan sokan, ezért ezt lehet finanszírozni. De nem vagyok jós, nem tudom elmondani, hogyan alakul ez majd a jövőben. A kormány tanácsadói óvatosságra intenek. Nem kétséges, hogy a járvány elleni védekezés sikeres volt Németországban: lényegesen csökkent a fertőzés terjedése, most kétezer új eset van naponta, korábban ez ötezerig is elment. Ha most újra teljes gőzzel beindítjuk a gazdaságot, akkor tönkretesszük az eddig elért sikereket, éppen ezért óvatosan kell haladni.

M: Azt is látjuk, hogy nagyon sokan kerülnek a megélhetés érdekében bizonytalanabb állásokba, ahol a munkajogok kevésbé vannak rögzítve. Mi a szakszervezetek feladata ezen a téren?

J.J.: Németországban a kurzarbeitot nem vezetheti be egyoldalúan a munkaadó. Ez azt jelenti, hogy az üzemi tanáccsal meg kell állapodni, és ott a részleteket szabályozzák. Ahol nincsen üzemi tanács, ott minden egyes foglalkoztatottnak külön hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ő egyetért a kurzarbeit feltételeivel.

Az üzemi tanácsok tehát nagyon fontos testületek, mert ők tárgyalnak a feltételekről a kurzarbeit kapcsán: például garantálják, hogy a pénz, amit a munkaerő-kölcsönző cég kifizet, megérkezzen és a munkavállalók ne 60 százalékot kapjanak meg ebből, hanem havi 85-90 százalékot. Ezt ki kell fizetnie a munkaadónak, ez egy kollektív egyeztetés eredménye.

A munkahelyek szintjén ilyen értelemben az együtt-döntés, a Mitbestimmung intézménye erősödik. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy ez így is maradjon. Persze vannak azok, akik ezt meg akarják szüntetni, akik azt akarják, hogy a munkaadó egyoldalúan vezethesse be a kurzarbeit intézményét, de ezt a szakszervezetek egyelőre meg tudják akadályozni, és pillanatnyilag a kurzarbeithoz mindig hozzá kell járulnia a munkavállalói oldalnak.