Tisztán emlékszem arra, amikor 2015-ben Magyarország kormánya harcot hirdetett a „megélhetési bevándorlók” ellen.
Akkor még a Vasárnapi Híreknél dolgoztam, és kétkolumnás összeállítást írtam arról, miért végtelenül ostoba, hazug és manipulatív az a nemzeti konzultáció, amiben a terrorizmusról és a bevándorlókról, illetve e kettő összefüggéseiről tartottak szájbarágót a magyar polgároknak. Akkor még csak álmélkodtunk, hogy vajon tényleg képes lesz-e egy egész gyűlöletkampányt felhúzni a kormány Soros György személye köré (naná!), és persze még nem sejthettük, hogy micsoda plakátcunami szakad majd emiatt a nyakunkba. A végtelen mennyiségű brüsszelezés túlzásnak tűnt, az erre kidobott adófizetői milliárdok pedig annyira felháborítónak, hogy az ember nyugodtan gondolhatta azt, hogy ezt bizony túltolja épp a kormány, és előbb-utóbb kénytelenek lesznek elengedni a migránsozós topikot, mert hosszú távon nem tudnak belőle megélni.
Nos, ma, 2020. február 28-án az MTI szemlézte Orbán Viktor Kossuth Rádiónak adott menetrendszerinti interjúját. Csak néhány mondat a szemléből:
- A kormányfő hangsúlyozta: meg kell védeni Magyarország határait és a magyarokat. Akármilyen migránshullám indul is el, a magyar határrendészeti szervezetek képesek a biztonságos határzár működtetésére – mondta, kijelentve: „nem kell aggódnunk Magyarország biztonsága miatt addig, amíg egységesek vagyunk”.
- A délről északi irányba tartó „feláramlást” történelmi trendnek nevezte – jelezve, hogy Magyarország a szárazföldi útvonal egyik fontos szakasza -, a következő tíz-húsz év kérdésének pedig azt tartja, hogy Törökországtól kezdve ezt a „feláramlást” hol sikerül megállítani. Megjegyezte, az „invázió hullámszerű”.
- A miniszterelnök arról is beszélt, hogy Görögország nem képes, nem tudja, nem akarja megvédeni a határait, így rajta keresztül „áttrappolva” el lehet jutni a Balkánra, ami „nekünk sok gondot okoz”.
- A miniszterelnök arról is beszélt, hogy nem az ellenzék a fő politikai ellenfelük, hanem „Soros György és az ő világa”, ők sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek az országra, a kormány munkájára nézve, mint az ellenzék. Hozzáfűzte: Sorosnak korábban három olyan nagyszabású akciója is volt, amellyel ki akarta fosztani az országot.
- „A végén mindig arról van szó, hogy a Soros György-féle pénzügyi birodalom hogyan tud befolyást szerezni kormányzati döntések fölött, amitől aztán pénzügyi előnyt remél” – mondta, sajnálatosnak nevezve, hogy „a magyar ellenzék összenőtt ezzel a Soros-féle rendszerrel”.
- Soros Györgyöt és „csapatát”, az általa finanszírozott médiát, újságírókat, aktivistákat, NGO-kat úgy jellemezte, mint egy „jól szervezett, civil ruhában lévő, de katonai logika alapján mozgatott szervezet, amely jól láthatóan központi kezdeményezésekre hadrendbe áll, témákat vesz fel és kormányokat támad meg”.
Innen nézve kicsit tényleg olyan, mintha újra 2015-ben lennénk, ezek a mondatok elhangozhattak volna (és hát kis változásokkal, más hangsúlyokkal nyilván el is hangzottak) öt évvel ezelőtt is. Ma már semmiképp sem lepődünk meg rajta, de azért jó, ha rögzítjük is: Orbán Viktor és kormánya az elmúlt 5 évben valóban rendkívül sikeresen húzta fel a Soros-Brüsszel-migránsok hármas köré kommunikációs ténykedését.
Elég volt ez ahhoz, hogy újabb kétharmadot szerezzen a kormány (persze nem függetlenül az ellenzéki szerencsétlenkedéstől sem), úgy, hogy képes volt választótábora felé fenntartani az erő látszatát, ráadásul még annak ellenére is, hogy az elmúlt 5 évben valóban – ebben speciel tényleg igaza van a miniszterelnöknek – „hullámszerű” volt az „invázió”, vagyis voltak olyan időszakok jócskán, amikor a százmilliárdokból a határra applikált kerítést nem ostromolták migránshordák.
Szerencséje annyiban van Orbán Viktornak, hogy most, amikor egyébként elég sok nehézséggel kell/kéne küzdenie a kormányának (Brüsszel és a 7. cikkely, vagy éppen a néppárti csuklóztatás éppúgy ide tartozik, mint az őszi önkormányzati térvesztés miatti szavazói értetlenség), valóban erősödik a migrációs nyomás – aminek azonban Magyarország továbbra sem az okaival – mint például a klímakatasztrófa miatti elvándorlás, netán a háborúk miatti migráció – foglalkozik, pusztán politikai tőkét kovácsol abból, hogy végre megint lehet mutogatni a köztévében a tömegeket, akik már a határon (na de melyiken?) sátoroznak, és fondorlatosan tervezik Magyarország és Európa elárasztását.
Nem véletlen, hogy Orbán újra egyre hangsúlyosabban értekezik a témáról, hiszen Brüsszel ellenében idehaza még mindig kitűnő erőpozíció az, legalábbis szóban, hogy Magyarország védi a határokat, és így Európa egészét (keresztény mibenlétét) is a multikultitól és a terroristáktól.
Azzal pedig, hogy Orbán ismét – nem először – Soros Györgyöt teszi meg politikai ellenfelévé az ellenzéki pártokkal szemben, egyben újfent kijelölte azokat a kereteket is, amelyek közt hajlandó politizálni. Ezek közt a keretek közt pedig az ellenzék legfeljebb a kormány által tematizált témák után futhat.
És persze azt is tegyük hozzá: ma már a bejáratott migránsozás és sorosozás nem elég.
Beszélt ma a miniszterelnök másról is, az újabb nemzeti konzultációról, és ezen belül a „börtönbizniszről”, Gyöngyöspatáról és a börtönből való idő előtti kiengedés ügyéről is – mintha ugyan az oktatásban évtizedek óta lappangó szegregációról valóban érdemben akarna konzultálni a kormány, vagy a börtönbiznisz azért csípné a szemét, mert nem szereti, hogy a magyar adófizetőket megkárosítják.
Az elmúlt 5 évben megszokott módon ezek a kérdések sem azért tevődnek azonban fel, mert a kormány kíváncsi lenne arra, hogy mi a magyar állampolgárok véleménye ezekről a kérdésekről. A nemzeti konzultáció kipróbált eszköz arra, hogy a kormány minden postaládába bedobathassa, hogy hogyan is kell gondolkodni az általuk bedobott témákban.
Ami egyrészt jó arra, hogy a saját választóiknak újabb paneleket adjanak, amelyek mentén gondolkodhatnak, míg az ellenzék számára feldobják a labdát, hogy akkor most épp mi az, amit cáfolhatnak, mivel foglalkozzanak, mire reagáljanak.
Tiszta haszon, minden irányból.
2015-ig a nemzeti konzultációk egyébként legalább a látszatra adtak: olyan témákban levelezett a kormány, amelyek valóban a választói igényekre rezonáltak (nyugdíjak, Alaptörvény, szociális konzultáció, devizahitelesek és egyebek).
5 évvel ezelőtt azonban egy újabb szintre lépett a konzultálás kormány és ország között (talán nem is annyira véletlen, hogy ez év októberétől a frissen megalakult, és Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda vette át a nemzeti konzultációkhoz kapcsolódó feladatokat), hogy aztán jöhessenek az Állítsuk meg Brüsszelt, majd pedig a Soros-tervről szóló konzultációk, meg persze az idei őrület, aminek még csak a felvezető szakaszában járunk.
Azért jó hír is legyen a végére, ha már így kiveséztük a mai Orbán-interjút: a miniszterelnök szerint a koronavírus elől nem lehet elzárkózni, de „a vírus azonosításához szükséges eszközök rendelkezésre állnak, Magyarországnak nemzetközileg elismert járványügyi szakemberei vannak, 24 órás ügyeleti rendszert működtetnek, a határátkelőhelyeken szűrőmechanizmusokat indítottak meg, a repülőteret pedig különösen is figyelik.”
